Az Európa-Parlament Egyesült Baloldala és a Skandináv Zöld Baloldala (GUE/NGL) január havi lapja “Vakság a magyar parlamentben” című írásában a magyar parlamentnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban hozott feltűnően gyors döntésén csodálkozik.

A lap szerint az EU egynémely újabb tagországa különös szükséget és vágyat érez arra, hogy bizonyságot tegyen az EU-ba vetett hitéről. Ennek legkülönösebb esete a magyar parlament, amely annak idején az EU régi, halott és szemétkosárba hajított alkotmányát Litvánia után másodikként ratifikálta 304:9 arányban.

Az alkotmány mostani, újabb változatának megszavazásában viszont – melyet, hogy arról ne kelljen népszavazást tartani a tagországokban, nem neveznek nevén, hanem csak mint Lisszaboni Szerződést emlegetnek – már első akart lenni, s ”azt a (magyar) parlamentben, négy napra rá (2007. december 17-ikén), hogy azt Lisszabonban jóváhagyták, már meg is szavaztatták. A szavazati arány ezúttal 325 igen, 5 nem, s 14 tartózkodás volt. A hihetetlen gyors ratifikálást az tette különössé – írja a baloldali csoportosulás lapja, hogy a szóban forgó alkotmánynak a letisztított (”konszolidált”) változata akkor még csak nem is létezett: így azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen egy ”300 oldalnyi, zavaros módosításokat tartalmazó szöveget hagyattak jóvá”.

A magyar képviselők tehát úgy szavazták meg a (konszolidálatlan) EU-alkotmányt, mely azonban a magyar törvények fölött fog majd állni, hogy annak tartalmát egyikük sem ismerte.

Kádár György

A Jobbik finn-balti szakértője