Az előző rész itt olvasható.

Házi tájékoztató

1941. május 15., 01:35

London, 1941. május 15. (Reuter)

Parasztokkal folytatott beszélgetései során Hess Rudolf állítólag arról beszélt, hogy a királyi légierő bombázásai a német nép körében nagy aggodalmat keltenek, beszélt Németország ínségéről és a polgári lakosság szenvedéseiről. Hess azt is mondotta, hogy nagyfontosságú üzenetet kell átadnia Hamilton hercegnek. Hess állítólag azt is kijelentette, hogy jól ismerte Hamilton herceget, amikor az Clydesdale Douglas márki volt, és abból a célból repült el Skóciába, hogy felkeresse Hamilton birtokát, és fontos értesítéseket adjon át a hercegnek. Hess állítólag azt mondotta, ezek az értesítések nagy hasznára lesznek a briteknek, minthogy segítik őket ledönteni azt a zsarnokságot, amely jelenleg a német birodalomban uralkodik. Hess megerősítette, hogy nagy gondossággal készítette elő Németországból való elrepülését. Ezt a kijelentését megerősítik azok a térképek is, amelyeket a navigációra használt, és amelyek mind mutatják Hamilton hercegének birtokát a térképre berajzolt kör közepén.

1941. május 16., 16:55

Berlin 1941. május 16.

Berlinben azt hiszik, hogy a Führer egyelőre valószínűleg nem beszél a német közvélemény előtt Hess Rudolf skóciai drámai repüléséről. A Hess-eset hátterének megvitatása mindamellett nem némult el német pártkörökben, az utcán és az újságírók között. Senki sem kételkedik abban, hogy Hess Rudolf ideális indítékok alapján esett abba a rögeszmébe, amelyről azt hitte, a keresztülvitelével megvalósíthatja a békét, miután a háború tovább folytatása meggyőződése szerint Anglia szempontjából esztelenség lett. Különösen emlékeztetnek Hess egyik legutóbbi beszédére 1941. február 28-án, amikor azt mondotta, hogy Németország kívánsága a nemzetek közötti függő kérdések megoldása olyan szellemben, ahogyan a népek ifjai sportküzdelmekben mérték össze erejüket. Hess Rudolf ezt a beszédét így folytatta: „Meggyőződésünk, hogy Anglia itt is annak a szerepét játssza, aki ugyan a rosszat akarja, de végül is jót hoz létre.” Ezek a szavak – mondják berlini körökben – világosan mutatják, hogy Hess mennyire bízott az angol tisztességérzetben, amikor azt hitte, hogy politikai téren egyszerűen elegendő az, ha az angoloknak személyesen bebizonyítja, hogy ügyük elveszett, és akkor az angolok már készek a békére.

Az utca embere mindenesetre nem érti meg, hogy Hess miként tételezhetett fel az angoloknál tisztességérzetet. Az utca embere Hess angliai repülését spleen-nek tekinti, amely a háború mostani szakában az őrültség határát súrolja. Berlinben senki sem kételkedik abban, hogy Hess idealizmusból cselekedett. Megengedik azt is, hogy ez olyan idealizmus volt, amely kihat az angol világbirodalomra is, mert a küzdelem mostani szakában az angolok szempontjából a legbölcsebb gondolat, ha véget vetnek a háborúnak. Ebben az összefüggésben a berliniek felvetik a kérdést: melyik spleen nagyobb, a Hessé, aki az angolokat rá akarja beszélni a békére, vagy a briteké, akik a háborút még meg akarják nyerni.

(MTI)