1941. május 13., 14:45

Berlin, 1941. május 13.

Berlini beavatott körökben tévesnek minősítik az angol hírszolgálatnak azt a megállapítását, amely szerint Hess megbetegedése ellen szól az a tény, hogy Rudolf Hesst 1939 szeptemberében Göring után a Führer esetleges utódjává jelölték. Ezekben a körökben megjegyzik, hogy az annak idején megállapított utódlási sorrendnek, amely Rudolf Hesst – noha őt már röviddel a hatalomátvétel után a Führer helyettesévé nevezték ki – nem a Führer első utódjává tette meg, már akkor megvolt a maga – habár csak a legszűkebb körök előtt ismeretes – oka. Rudolf Hess megbetegedésének első jelei a valóságban már hosszú idő óta mutatkoztak. Nemcsak súlyos gyomorbaja volt, ami – mint ismeretes – hosszabb szanatóriumi tartózkodásokra kényszerítette, hanem már a háború kezdete előtt jelentkeztek az idegbaj tünetei. Ezek közé tartoztak legutóbb az erős álmatlanság kellemetlen jelei.

1941. május 13., 15:08

Berlin, 1941. május 13. (Német Távirati Iroda)

A Nemzetiszocialista Pártértesítő közli:

Mint a Hess Rudolf hátrahagyott papírjainak eddigi átvizsgálása után kitűnik, Hess abban a téveszmében élt, hogy a vele korábbi ismeretségben álló angoloknál teendő személyes lépéssel mégis megegyezést hozhat létre Németország és Anglia között. Hess valóban – mint ezt közben egy londoni közlés is megerősíti – Skóciában leugrott a repülőgépről, annak a helységnek a közelében, amelyet fel akart keresni. Hesst ezen a helyen valószínűleg sebesülten meg is találták.

Hess Rudolf – mint a pártban ismeretes volt – évek óta súlyos testi szenvedéseken ment keresztül, és az utóbbi időben fokozottabb mértékben keresett menedéket, igénybe véve a legkülönbözőbb segítségeket, így a magnetizmussal gyógyítókat, csillagjósokat stb. Megkísérlik kideríteni, hogy ezek a személyek milyen mértékben bűnösök annak a szellemi megzavarodottságnak az előidézésében, amely Hess Rudolfot erre a lépésre bírta. Az is elképzelhető azonban, hogy Hess Rudolfot végül is angol részről tudatosan csapdába csalták.

Mindenesetre egész eljárása megerősíti azt a már az első közleményben nyilvánosságra hozott tényt, hogy Hess Rudolfnak kényszerképzetei voltak. Hess Rudolf jobban ismerte a Führernek becsületes szívből jövő sok békeajánlatát, mint bárki más. Valószínűleg beleélte magát abba az elgondolásba, hogy személyes áldozatával elejét veheti annak a fejlődésnek, amely az ő szemében csak a brit birodalom teljes megsemmisülésével végződnék. Hess, akinek feladatköre – mint ismeretes – kizárólag a párt volt, ezért – mint feljegyzéseiből kitűnik – egyáltalán nem volt tisztában lépése végrehajtási módjáról, annál kevésbé annak következményeivel.

A nemzetiszocialista párt sajnálja, hogy ez az idealista ilyen rejtélyes kényszerképzet áldozatául esett. Hess lépésével semmit sem változott a német nép Anglia elleni háborújának kikényszerített folytatása. Németország addig folytatja ezt a háborút, míg – mint a Führer legutóbbi beszédében is kijelentette – a brit vezetők meg nem buknak, illetve készek nem lesznek a békére.

(MTI)

Kapcsolódó: Rudolf Hess-dosszié I. - lapszemle 1941-ből