Angol tudósító a magyar események teljes történetéről

Isztanbul, 1944. március 27. (Reuter)

Robert Bigio jelenti:

Az első magyar diplomata, aki Magyarországról a hét nappal ezelőtt történt megszállás óta elsőként érkezett Törökországba, hétfőn elmesélte nekem a teljes történetét annak, miként csapta be Kállay Miklós magyar miniszterelnököt berlini követe, Sztójay Döme, és hogy mi történt a színfalak mögött.

Kállay teljes tudatlanságban volt azok felől az előzetes tárgyalások felől, amelyeket Berlinben Sztójay, jelenlegi magyar miniszterelnök és külügyminiszter folytatott. Ezeken a megbeszéléseken főként 15 német hadosztálynak Magyarországon keresztül való átvonulásával foglalkoztak – hallgatólagosan megállapodtak abban, hogy kisebb német erők Magyarországon hátramaradnak –, valamint Magyarország biztonságának megerősítésével valamennyi zsidó és baloldali elem kikapcsolásával.

Horthy Miklós tengernagy, magyar kormányzó – akit a budapesti német követ bizalmasan tájékoztatott ezekről a megbeszélésekről – teljes mértékben meg volt győződve annak szükségességéről, hogy a német erők számára minden könnyítést meg kell adni, tekintettel a vörös hadseregnek a magyar határokhoz való közeledésére, abból a célból, hogy a Wehrmacht részt vehessen Magyarország megvédelmezésében.

Ez a magyar diplomata elmondotta nekem, hogy Horthy, akit vitéz Szombathelyi Ferenc tábornok és Csatay Lajos honvédelmi miniszter kísértek volt el a Berchtesgadenbe, március 19-én Hitlerrel lefolyt találkozó során elfogadta a német kérést, feltéve, ha a németek nem sértik meg a magyar integritást és nem küldenek Gestapo- vagy SS-csapatokat Magyarországra. Mindkét feltételre vonatkozóan biztosítékokat kapott.

Amikor a küldöttség visszatért Magyarországra, Kállay visszautasította, hogy aláírja a Horthy által megkötött megállapodást, és lemondott.

Imrédy Béla, volt magyar miniszterelnök, akit Horthy felkért kormányalakítására, elutasította a hatalom átvételét, bár köztudomás szerint nácibarát hajlandóságú. Ekkor Sztójay, aki Berchtesgadenből Horthyval együtt tért vissza, vállalta a miniszterelnökséget.

A diplomata elmondotta, hogy a lakosság az ellenállásának a legcsekélyebb jelét sem mutatta, amikor a német erők behatoltak. Néhány helyen elszigetelt magyar csapatok rövid ideig ellenálltak, mert Horthy parancsa, hogy ne álljanak ellent a németeknek, nem érkezett el hozzájuk idejében.

A diplomata a jelenlegi magyar kormányt mint a távozott kormány tagjaiból és nagy nácibarát elemeiből állót ismertette. Megállapította emellett, hogy a kormány nem száz százalékig „nácibarát”, mert Horthy visszautasította, hogy fölvegye a kormány tagjai sorába a volksdeutsch elemeket.

A diplomata cáfolta, hogy budapesti minisztérium bármelyikét is a németek elfoglalták volna, de megerősítette, hogy az új kormány első lépése az országban található szövetséges-barát, demokrata, szociáldemokrata és zsidó elemek letartóztatása volt. A németek arra kérték a kormányt, léptesse életbe a Német Birodalomban jelenleg fennálló zsidóellenes törvényeket, és úgy véli, ezek azonnal életbe is léptek. A diplomata elmondotta, hogy a Sztójay-kormány a budapesti német követnek biztosítékot adott arról, hogy a jelenleg magyarországi táborokban internált 35 000 lengyel menekültet Lengyelországba és Szlovákiába szállítják. A deportálás már a diplomata elutazása előtt megkezdődött. Ezek között a menekültek között van mintegy 8000 lengyel zsidó is, akik Magyarországra menekültek, miután részt vettek a múlt év végén a varsói gettó védelmében. A többiek főként katonák, akik 1939-ben idejében elmenekültek.

Elmondotta még a diplomata, hogy Rooseveltnek a magyarokhoz intézett felszólítása a menekültek támogatása ügyében mély hatást váltott ki a lakosságból, amely rendszeresen hallgatja a BBC adásait. „A fölhívást azonban naponta meg kellene ismételni” – mondotta. „A magyar ’utca embere’ biztosítékot kíván arról, hogy mindazokat megbüntetik, akik együtt dolgoznak a németekkel. A lakosságnak az a véleménye – bár oktalanul –, hogy a szövetségeseknek közbe kellett volna lépniök, és az általános megjegyzés, amit hallottam, mielőtt eltávoztam volna Budapestről, az volt, hogy a szövetségesek elárultak bennünket.”

(MTI)