Magyar Országos Tudósító
1941. február 14., 13:10
A m. kir. csendőrség február 14-én minden évben „Csendőrnap”-ot tart. Az idei Csendőrnap egybeesett a csendőrség felállításának hatvanadik évfordulójával. Ebből az alkalomból az ország összes csendőrkerületei jubileumi ünnepségeket rendeztek. A Böszörményi úti csendőrlaktanyát gyönyörűen feldíszítették. A Csendőrnap reggel istentiszteletekkel kezdődött, amelyeken a tisztikar és a legénység teljes számban vett részt. A jubileumi ünnepség a laktanya udvarában folyt le, s megjelent azon a csendőrség felügyelője, a honvédelmi minisztérium és más testületek és egyesületek kiküldöttei nagyszámban. Díszszemle után vitéz Torzsay Lénárt ezredes méltatta az ünnepség jelentőségét.
Csendőrök járőrakcióban (csendor.com)
– Az évről-évre visszatérő Csendőrnapok sorában – mondotta – fordulóponthoz értünk el a mai nappal: nemcsak a Kormányzó úr őfőméltósága által engedélyezett Csendőrnapot, hanem a m. kir. csendőrség hatvanéves fennállását is ünnepeljük. Ma van hatvan esztendeje annak, hogy a csendőrségről szóló törvényt szentesítették. Hatvan év nagy idő egy ember életében, de rövid idő akkor, amikor intézmények élettartamáról van szó. A mi számunkra már történelemmé vált az elmúlt évszázadnak ez az emlékezetes esztendeje, mert azalatt az egy év alatt több minden történt, mint máskor egy évszázad alatt. Amikor a csendőrség megszületett, jólétben, egy hatalmas monarchia biztonságában élt a magyar nemzet. Nem volt, mert nem is kellett, hogy gondja legyen a holnapra. A közbiztonság gondjai sem terjedtek túl az élet- és személybiztonság fenntartásán, mert az állam építménye szilárd volt, és az államhatalom rendelkezett minden eszközzel, amely a maga létét biztosítani tudta. A m. kir. csendőrség felállítása akkor a közélet szempontjából nem jelentett többet, mint egy régi, elavult közbiztonsági szervezet helyett egy újabbal való fölcserélését. Hogy ez újabb és tökéletesebb volt a réginél, az természetes. De arra aligha gondolt valaki, hogy ennek az új testületnek milyen elhatározó jelentősége lesz majd az ország jövőjére. Mi, csendőrök tudjuk talán legjobban, hogy egy ország kultúrfoka és jóléte nem független közbiztonságának színvonalától. Ezt az állapotot azonban csak hivatásuk magaslatán álló közbiztonsági szervek tudják megteremteni és fenntartani.
– Ezt a belső biztonságot adta meg Magyarországnak a m. kir. csendőrség. Nem vagyunk tehát szerénytelenek, ha azt állítjuk, hogy hazánknak mindenkor jelentős tényezői voltunk. Múltunk igazolja, hogy a fejlődés terén mindig követni tudtuk a rohanó életet, mert mindig akadtak tisztánlátó vezetők, akik a csendőrség kiépítésében nem visszafelé, hanem előre tekintettek. Hatvanéves évfordulónk a történelemnek olyan korszakára esik, amelyet fordulópontnak nevezhetünk nemcsak Magyarország, hanem az egész világ történelmében. De akárhogy döntsön is a sors felettünk, mi büszkén és magabiztosan nézünk a világ szemébe, mert minden eshetőségre felkészültünk. A hatvanéves csendőrség gyökereit a múlt talajába eresztette, de törzse és koronája magasba szökkent. Ebben látom én a hatvanéves forduló jelentőségét és újabb hatvan esztendős biztosítékát a testület életének. Vágyaink egy része immár teljesedésbe ment: visszatért a Felvidék, Kárpátalja és Erdélynek egy része. Magyarország ezeréves történelmében nem volt nemzedék, amelyre nagyobb és felelősségteljesebb feladat várt, mint most mireánk. S a küzdelemhez erőt ad nekünk testületünk azon tagjainak emléke, akik elestek a becsület mezején, életüket adták az ország közbiztonságáért és nyugalmáért. A harctéren elesett csendőrtisztek és csendőrök hősi gárdája mellett hosszú és dicsőséges azoknak a sora is, akik akkor adták életüket a közbiztonságért, amikor mások még békességben élhettek.
– Mélyen fájlaljuk, hogy ebben a harcban annyi bajtársunkat kellett elveszíteni. Ez a veszteség a mi büszkeségünk és erősségünk. Ezek a gondolatok kell hogy eltöltsenek bennünket ezen a napon, amelyet a Kormányzó úr őfőméltósága a magyar csendőrség ünnepéül engedélyezett. Most pedig a hatvanadik évforduló alkalmából mélységes kegyelettel teszem le az emlékezés koszorúját azoknak a lábaihoz, akik már nincsenek köztünk. Legyen ez a koszorú kifejezője az irántuk érzett mélységes tiszteletünknek, és legyen áldott az emlékük.
Az ezredes ezután a tábornoki kar megjelent tagjaival együtt az udvaron lévő hősi emlékműhöz vonult, és megkoszorúzta azt a jelen volt alakulatok feszes tisztelgése közben.
Ezután a honvédelmi miniszteri, csendőrfelügyelői és kerületi parancsnoki dicsérő okiratok, kitüntetések és pénzjutalmak kiosztására került sor, majd a kivezényelt díszszázad elvonult a laktanya udvarán felállított csendőrvértanúk szobra előtt. Délben a tisztikar a csendőri laktanya tiszti étkezdéjében, a legénység pedig az altiszti étkezdében közös bajtársi ebéden vett részt.