1944. január 29., 12:15,

Rádiófigyelő, Bizalmas!

A London 8 órai adása

Orosz–lengyel kérdés a német propaganda tükrében

A londoni rádió e szavakkal vezette be a probléma taglalását:

Annakidején Göbbels doktor propagandája nagy sikerként könyvelhette el azt a tényt, hogy az úgynevezett katyni leleplezések nyomán határozott feszültség állott be a lengyel–szovjetorosz kapcsolatokban, és a két állam között megszakadt a diplomáciai viszony. Bizonyos az is, hogy a szovjet kormánynak a katyni ügyben legutóbb kiadott vizsgálati jegyzőkönyve nem könnyíti meg a viszony rendezését. Másrészt viszont az is biztos, hogy a német propagandának ezzel kihúzták egy komoly méregfogát.

Magáról a kérdésről: a katyni jegyzőkönyvek németországi visszhangjáról James Fergusson számolt be:

Figyelmesen hallgattuk, hogyan reagál majd a német propaganda a Szovjet leleplezéseire. Egyáltalán nem lepett meg, hogy Göbbels doktor nem sietett túlságosan a német népet a részletekig menő módon tájékoztatni a Szovjet katyni leleplezéseiről. Emellett megállapítható, hogy a német propaganda a jól ismert recept szerint teljesen más verziót terjesztett német hallgatói számára, mint amilyet a külföldnek szánt. A német hallgatóság számára eleinte csak annyit mondottak, hogy a Szovjet hazugságoktól hemzsegő nyilatkozatot adott ki. Érdekes volt megfigyelni, milyen más, egymástól eltérő verziókban számoltak be a nagy-britanniai és dániai, valamint az amerikai hallgatóság számára. Amerikának szóló adásaiban a német rádió hirtelen feltűnő módon és minden apropó nélkül – legalábbis látszólag – arról számolt be, hogy a lengyel hadifoglyoknak milyen nagyszerű soruk van Németországban.

Azután, úgy látszik, bizonyos irányt talált a német propaganda, mert legfőbb argumentációja az volt, vajon mire várt a szovjet propaganda négy hónapig, mielőtt a vizsgálatot megindította és az eredményt közzétette.

A német propagandának ez az érvelése kissé naiv, különösen pedig nem eléggé retrospektív. Hogy miért, azt is megmondjuk: a szovjet kormány jegyzőkönyve 44 oldalnyi terjedelmű és több mint száz tanú vallomását foglalja magában, valamint azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket 925 holttestről felvettek. Egyáltalán nem csodálatos, hogy ez a munka négy hónapot vett igénybe.

Ami pedig a retrospektív hibát illeti, ez is igen könnyen felfedezhető: elég emlékeztetni arra, milyen egymással ellenkező számadatokat hozott annakidején a német propaganda nyilvánosságra. Először – ezt könnyű ellenőrizni – arról beszéltek, hogy 3000 lengyel holttestét találták meg. Akkor azt mondotta a német propaganda, hogy ezt a háromezer holttestet egy hétnél kevesebb idő alatt ásták ki, és egy hétnél kevesebb idő alatt még a személyazonosságukat és a teljes tényállást is megállapították. Aztán elszólta magát az egyik rádiókommentátor, és azt mondotta, hogy csak néhány száz holttestet találtak. Ugyanakkor azt is mondotta, hogy a fölfedezést már néhány hónappal előbb tették. Valamivel később egy másik rádióadásban azt mondották, hogy 60-150 halott személyazonosságát állapították meg.

Ez magában véve elég ahhoz, hogy a német tétovázást s a német argumentáció helyességét kellőképpen megmutassa. A német propaganda egyszerűen tanácstalanná vált. (MTI)