Német lapszemle, 1934. július 19.

A magyar egyetemi ifjúsági mozgalmat és szervezeteket politikai beállítottságuk szerint ismerteti Klaus Schickert a Berl. Börs. Ztg. (17-330)-i számában. Az ifjúsági szervezetek között először említi a Turul bajtársi szövetséget, mint amely kifejezetten nacionalista színezetű. A régi 48-as függetlenségi párt elveit és tradícióit teszi magáévá, és mint ilyen, Habsburg- és általában legitimistaellenes. Gömbös miniszterelnök viseli ennek a bajtársi szövetségnek díszszalagját, és amikor körükben megjelenik, mindig lelkes hallgatókra talál, újabban a magyar nemzetiszocialista mozgalomhoz tartozók, az úgynevezett nyilaskeresztesek mindinkább észrevehetőbbé teszik magukat ennek soraiban. Az Emericana számbelileg nem olyan erős, de kitűnően szervezi meg az öntudatos katolikus tanulóifjúságot. Politikai beállítottsága legitimista színezetű. Röviden felsorolja a többi diákszervezeteket, és említi a magyar diákszövetség képviseletét a nemzetközi diákmozgalomnál, amely a kormány részéről támogatásban részesül. Megállapítja azonban, hogy szorosabb együttműködést még nem lehetett közöttük létrehozni, és ez egy felülről jövő erősebb nyomás nélkül nem is fog megvalósulni.

Utal a főiskolát végzett ifjúság nehéz elhelyezkedési lehetőségeire, megemlítve, hogy a magyar egyetemeken évente diplomát szerző 2500 ifjú közül alig fele tud elhelyezkedni, de az is csak úgy, hogy nem válogathat, és örül, akármilyen munkát kap. Az elhelyezkedni nem tudók elégedetlensége és mozgolódása nem csekély gondot okoz. Különös eréllyel lépnek fel a numerus clausus szigorú érvényesítése mellett, és ezen a téren a debreceni ifjúság jár elöl. Az ifjúság elégedetlensége a zsidók elleni gyűlöletnek is tápot ad, és élénk figyelemmel kísérik ilyen kérdéseknek Németországban történt egészséges megoldásait, ami természetesen hozzájárul a Németország iránti barátságos érzület fokozásához. Más oldalról viszont a magyar ifjúságnál érezhető annak a jelszónak hangoztatása, illetve annak hatása, amely a beképzelt német veszedelmet emlegeti. Ennek a hangulatkeltésnek különösen nagy mestere a magyarországi zsidó sajtó, amely napirenden tartja a rémhírterjesztéseket mindennel kapcsolatban, ami német, és különösen a pángermánizmusnak a Balatonig terjedő aspirációját állítja be, mint legnagyobb veszedelmet Magyarország számára. Nem hallgathatja el, hogy ezen a téren a zsidó sajtó munkáját élénken támogatja Bajcsy-Zsilinszky képviselő erősen németellenes agitációja az ifjúság körében. A cikk végén aztán megállapítja, hogy a magyar ifjúság külpolitikai elgondolásában még mindig Itáliában látja a mentőhajót, és éppen olyan kevéssé kutatja, mint teszi azt az idősebb generáció, minő mélyebb alapjai vannak ennek az olaszbarátságnak, és meddig fog ez tartani.