Szovjet-orosz tényezők nyílt vallomásai minden eszköz jogosságáról

Berlin, 1943. május 13., 23:48 (Német Távirati Iroda)

Az a beszéd, amelyet Kaganovics, a kommunista párt helyettes titkára és Kollontay asszony, Szovjet-oroszország stockholmi követe bizalmi emberek kis köre előtt a szovjet külpolitika céljáról és módszereiről tartott, és amelynek tartalmát a Quai d’Orsay-ban zsákmányolt okmányok további átnézése során megállapítani sikerült, a Deutsche Diplomatische Korrespondenz szerint a szovjet külpolitika alapelveinek hű jellemzését adja.

Arról a tényről, hogy ezeket a beszédeket már tíz esztendővel ezelőtt tartották, a laptudósító megjegyzi, hogy az a gondolkodásmód, amely ezekben a beszédekben kifejezésre jut, ma is teljes mértékben érvényben van, annál inkább, mert az azóta követett gyakorlat pontosan fedi azt, amit akkor elméletileg kifejtettek.

Hruscsov, Zsdanov, Kaganovics, Vorosilov, Sztálin és Molotov 1936-ban

Az okmányok középpontjában, mint a laptudósító megállapítja, a Szovjetunió külpolitikájának álláspontja a szerződési hűségről, valamint a bolsevista világforradalom módszereinek és céljainak kérdése áll. Olyan nyíltsággal és brutalitással, aminőre eddig hivatalos okmányokban sohasem volt példa, itt két elvet fejtenek ki:

1. Azt az elvet, hogy a Szovjetunió polgári államokkal bárminő szerződést köthet, mert eltökélt szándéka, hogy azt abban a pillanatban megszegi, amelyben a Szovjetunió ezt hasznosnak és a szerződő célra károsnak tartja. Ez arra a kérdésre, vajon a Szovjetunió szerződésre alkalmas-e, vajon aláírásának hitelt lehet-e adni, a laptudósító szerint nemleges választ jelent.

2. Azt az elvet, hogy a világforradalom felidézése céljából az államok és népek belső felbomlasztására gátlás nélkül be lehet avatkozni belügyükbe, és eszközül lehet felhasználni minden csoportot, amellyel a forradalmasítást felidézni lehet.

A Kaganovics-beszédről szóló okmányt a laptudósító a világforradalmi bolsevista rohamcsoport vezérfonalának és végrehajtási szabályzatának mondja. A földnek majdnem minden országát ez a beszéd a bolsevista forradalmasítás lehetősége szempontjából vizsgálja meg, és néhány kormány, amely ma még homokba dugja a fejét, Kaganovics beszédében érdekes adatokat fog találni. Míg Kollontay asszony olyan formulákkal, amelyek Machiavellinek becsületére válnának, a szerződéshez való hűség elvét fejti ki, Kaganovics beszéde az ő zsidó fajtestvérét, Litvinov mostani washingtoni szovjet nagykövetet a szovjet külpolitikai taktika utolérhetetlen mesterének mondja a szerződő fél elködösítése és elaltatása terén. Kapcsolatban a bolsevista szerződési gyakorlat legújabb szakaszával, mindkét okmány rendkívül időszerű: mert Kollontay asszony és Kaganovics útmutatása szerint szegték meg a bolsevisták 1939-ben a Finnországgal való békét, amelyet azután 1940-ben újra megkötöttek, majd 1941-ben újra megszegtek. Ugyanilyen módszer szerint alkalmazták a balti államokkal kötött segélyezési szerződést és a lengyel emigránsokkal kötött szerződést. A két okmány jelentőségének súlypontja azonban, miként a Deutsche Diplomatische Korrespondenz hangsúlyozza, ott van, ahol belső összefüggésben áll az 1942. május havában kötött angol–szovjet-orosz szövetségi szerződéssel. (MTI)