Erdélyi szemle

Magyar Szó, 1933. május 11.

Gyárfás Elemér igen komolyhangú vezércikkben akarja tisztázni a magyarság helyzetét a zsidó sajtó folytonos piszkálódásával szemben. Az erdélyi magyarság nem akar antiszemitizmust, nem bánt senkit faja, hite, származása miatt, de tiszta helyzetet akar. Aki hozzá tartozik, vesse alá magát a kisebbségi sorsközösség kényszerű fegyelmének, illeszkedjék bele szervesen a magyar kisebbségbe, ne törekedjék annak megbontására, ne kacsintgasson kétfelé, sőt háromfelé. Aki erre nem hajlandó, menjen útjára, és ne zavarja a magyarságot. Annak nincs joga állásfoglalásokat előírni a magyarság részére. A magyarság beletörődött, hogy a magyar kenyéren naggyá nőtt zsidók Erdély elszakítása után részben külön zsidó nemzeti alapon szervezkedtek. Azzal sem törődik, hogy a királyságbeli zsidók nagy része zsidó vallású románnak vallja magát. A zsidóságnak csak azzal a részével van baj, mely még mindig nem határozta el magát, hogy hova álljon, hanem érvényesülni akar a kisebbségi életben is, de átkacsintgat folyton a többségi nép felé.

– Soós István dr., a nagyváradi magyar párt ügyvezető elnöke a Nagyváradi Napló élén felel ennek a lapnak folytonos szurkálásaira. Kijelenti, hogy a magyar párt felekezeti különbség nélkül befogad minden román állampolgárt, aki magyarnak érzi magát, vallásra való tekintet nélkül részelteti őket a vezetőségi helyekben és mandátumokban, és elítél minden olyan mozgalmat vagy izgatást, mely akár jobb-, akár balfelől jőve, a párt kebelén belül éket akar verni a magyar kisebbség soraiba.