1939. május 9. (MTI)

Szerte a hazában választásra készülődik a magyarság. Ez a választás fontos határkő az ország alkotmányos életében, mert hosszú évtizedek küzdelmének eredményeként most választ először titkos szavazással az egész ország választópolgársága.

A forradalmak utáni időkben a fővárosban és a törvényhatósági jogú városokban bevezették a titkos választás rendszerét, amelyet most, húsz év után terjesztenek ki a kisebb városokra és falvakra is. A magyarság az eddig is titkosan választókerületekben bebizonyította józanságát, megfontoltságát, a nemzeti és keresztény gondolathoz való hűségét. A múlt tanulságai után elutasított magától minden felforgató vörös, vagy félvörös irányzatot, s nagy többségben a keresztény és nemzeti gondolat harcosait juttatta mandátumhoz.

Nemcsak népünk ismerete, hanem az utóbbi évek világnézeti fejlődése is bizonyossá teszik, hogy a magyarságnak azok a széles falusi rétegei is, amelyeket most vontak be a választás titkosságába, hasonlóan viselkednek. A józan gondolkodású falusi nép volt az, amely annak idején a vörös uralom ellen először ragadott kaszát, kapát. Éppen most van húsz éves fordulója annak a gyászos, szégyenteljes időnek, amikor a nemzetéhez hű, tisztességes polgár élete nem ért egy fületlen gombot a hatalom urai szemében, amikor a proletárdiktatúra véreskezű urai a falusi utcák fáira egymás után húzták, vagy húzatták fel a hazájukhoz hű polgárokat. Ezeket a tanulságokat soha nem felejti el a magyar nép, és nincs kétség abban, hogy a választásokon is ennek megfelelő magatartást tanúsít.

Az országos közhangulat ismeretében nem nehéz megjósolni, hogy az új országgyűlésbe a levitézlett liberális-demokrata és szociáldemokrata elvek képviselőinek legfeljebb csak maradékai kerülnek vissza, és a képviselőház tagjainak óriási többsége jobboldali lesz.

A pünkösdi választás nemcsak titkosságával, de külső körülményeiben is élénken különbözik az eddigi választásoktól. A múltban ilyenkor mindig az ígéretek játszották a legnagyobb szerepet. Most más a helyzet. Mint Teleki miniszterelnök mondotta – úgy fogja fel az első titkos választást, hogy ez nem az ígéretek választása, hanem a munkakészség megnyilvánulása.

Választások idején a jelöltek kedveskedni szoktak a választóknak, hogy megnyerjék tetszésüket. Ez alól rendszerint a kormányelnök sem volt kivétel. Most itt is más a helyzet. A miniszterelnök programbeszédében megleckéztette a választóközönséget, és szemébe mondta két nagy hibáját: a bizalmatlanságot és fegyelmezetlenséget, amelynek meg kell szűnnie. És ezért az őszinteségért nem haragudott meg a választópolgárság. Ellenkezően, szívesen elismerte annak a megállapításnak igazságát, hogy a földrajzilag legkritikusabb helyen fekvő ország további fenntartása és fejlesztése érdekében olyan nemzet szükséges, amely akaraterővel és erős szabadságszeretettel, és azzal a keménységgel rendelkezik, amely egyedül tehet naggyá egy nemzetet.

Helyénvaló volt a miniszterelnöknek az a kijelentése – s azokat a keveseket is megnyugtathatta, akik inkább hisznek az ellenséges érzületű suttogó propagandának, mint a tényeknek, –, hogy a tengelyhatalmak ismerik Magyarország értékét a Duna-medencében, s biztos lehet mindenki abban, hogy Magyarország épségét nem fenyegeti veszély, az ország a saját lábán áll, és senkivel sincs függőségi viszonyban. A miniszterelnök bejelentései közül fontos az is, amely arra vonatkozott, hogy a gazdasági pozíciók megszerzése után ezeknek felelősségteljes betöltése következik, ami azt is jelenti, hogy a gazdasági életbe be kell vonulni a keresztény gondolatvilágnak és életformának is. Még fontosabb, hogy most a keresztény magyarság foglalja el a nemzet szellemi és erkölcsi irányításának pozícióit is. Nagyjelentőségű bejelentés volt az is, hogy az országfenntartás korából átmegyünk az építő, az új, nagyobb Magyarország megépítésének korszakába, s ezekkel a feladatokkal kell most szembenéznünk. A titkosan választók is tudni fogják, hogy e feladatok elvégzéséhez milyen emberek kellenek.