Budapest, 1934. május 7. (Magyar Országos Tudósító)
„A magyar református egyház feladatai a zsidósággal szemben” címmel tartott vasárnap este előadást a Skót Misszióban a dunamelléki egyházkerület főjegyzője, Kováts J. István dr. teol. tanár ny. államtitkár.
Ifj. Czeglédy Sándor s. lelkész imája után Forgács Gyula, a Misszió magyar lelkésze kérte fel előadásának megtartására Kováts professzort, aki a többi között ezeket mondotta:
– Isten a zsidóságot arra a kegyelemre méltatta, hogy választott népévé tette meg, azzal a misszióval, hogy az egy örök Istenben való hitet felragyogtassa. Krisztus ennek a népnek körében töltötte életét, és itt tanított három esztendeig. A zsidóság más királyt várt, mint amilyen Krisztus volt, ők diadalmas királynak tudták csak elképzelni megváltójukat. A zsidó nép közel kétezred év óta haza nélkül él, és számban, befolyásban, vagyonban megerősödve is megoldatlanul áll a zsidóság nagy kérdése. Oda kell visszamenni, ahol a zsidóság eltévesztette a dolgot: Izrael fiai ismerjék fel Krisztusban a megígért Megváltót. Ez talán a legnehezebb megoldási lehetőség, de az előadó szerint az egyetlen lehetőség. A magyar református egyháznak sem lehet más kötelessége a zsidósággal szemben, mint az, hogy vegyen részt ebben a munkában, amely Izrael gyermekeinek megmutatja az igazi Krisztust, és a Benne elrejtett élet szépségeivel vágyat támaszt a zsidóságban Krisztus őszinte megismerése iránt.
– A probléma megoldási módjai közül, így folytatja Kováts J. István, a történelem folyamán tett kísérletek nem vezettek eredményre, nem megoldás a sárgafolt, a gettók, az elkülönítés, az üldözés. A nemzeti gondolat erőteljesebb jelentkezése nyomán azonnal fel szokott lobbanni az antiszemitizmus.
Szovjet-Oroszországban is találkozunk antiszemitizmussal, sőt magában a zsidóságban is van antiszemitizmus, az előkelőbb zsidók ellenszenve ez a szegényebb zsidók iránt. Lenézés, tettlegesség, megtorló intézkedések pillanatnyi sikert jelenthetnek csupán, ismétli Kováts J. István dr. Csakis a szeretet tud életet, századokra szóló megoldást adni. Palesztinában visszaállították a zsidó államot, politikai okokból, mert a Szuezi-csatornát nem akarták meghagyni mohamedán kézben, de az arab nép gyűlölete úgy forr és tajtékzik az ottani zsidóság ellen, hogy az új zsidó állam nem nyugodhatik meg. Egyébként is Pest megyénél alig nagyobb területen nem lehetséges a világ tizenötmilliónál több zsidóját állandó és komoly megélhetéshez juttatni.
– A zsidóságból többen átjöttek a keresztyénség táborába, és nem lennénk igazságosak, ha meg nem állapítanánk, hogy ezek között igen sokan voltak, akiket nem a szívük, hanem idegen érzések hoztak át, vagy bizonyos megtorlásoktól való félelem, s amikor úgy érezték, hogy a veszedelem elmúlóban van, egyszerűen visszafordultak, vagy pedig az ilyen, színleges áttérők a gyermekeiket akarták előkelőbb környezetben elhelyezni. Viszont hosszú és tisztes sora van az átjöttek között tudósoknak, íróknak, államférfiaknak, művészeknek, akik mindenestől a Krisztus foglyai lettek. Minden ilyen lélek számára kész a kegyelem, a magyar református egyház is igyekezzék a keresztyénséget megkedveltetni elsősorban önmaga embereinek, intézményeinek jó és vonzó példájával. A keresztyénséget, fájdalom, nem úgy élik a tömegek, hogy ragyogjon bennük a krisztusi igazság. Mi a kötelességünk a zsidósággal szemben: hogy éljük a keresztyénséget száz százalékig, és akkor minden más testvérünk is a Krisztusé lesz... Tizennégy évvel ezelőtt – így végezte előadását Kováts J. István – a magyar parlamentben szóltam erről a kérdésről először, és akkor sem mondhattam mást, a zsidókérdést csakis szeretettel lehet véglegesen megoldani.
Végül Kováts J. István dr. megragadó szavakban imádkozott a zsidóság megtéréséért.