Berlin, 1943. április 28. (Német Távirati Iroda)

A félhivatalos Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz megállapítja, hogy a szovjet kormány Sikorskihoz intézett jegyzékével abbahagyta a katyni bűncselekmény tagadására irányuló kísérleteit. Ha a kétségnek csak a legcsekélyebb látszata is fennállott volna a tekintetben, hogy kit terhel ez a tömeges bűncselekmény, akkor a szovjet kormánynak csak örömmel kellett volna fogadnia, hogy a vizsgálatokba bevonják a Nemzetközi Vöröskeresztet is. Azzal az állítással kapcsolatban, amely szerint titkos egyetértés áll fenn Németország és a londoni lengyel emigráns bizottság között, a német közlemény szerint elegendő rámutatni arra, hogy Sikorski és londoni munkatársai létének alapja a fanatikus gyűlölet Németország és az európai új rend ellen. A szovjet jegyzéknek – mint a német közlemény ezután hangsúlyozza – a bűnüggyel kapcsolatos jelentőségén kívül még erősen politikai jelentősége is van, amennyiben ez a szovjet okmány valójában kevésbé szól a lengyel emigránsoknak, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányának.

Winston Churchill és Wladyslaw Sikorski (1881–1943) a meggyilkoltatása előtt

Sztálin ezzel félre nem érthető módon értésükre adta, hogy megelégelt minden további megvitatást arról, hogy a bolsevizmus mit tegyen, és mit ne tegyen háborúban vagy békében. Ezzel a jegyzékkel a szovjet kormány tudomásukra adta, hogy a maga módján folytat háborút, és a maga módján óhajtja a békét kialakítani. Ehhez a módhoz hozzátartozik Katyn is – hangsúlyozza a német közlemény –, hozzátartozik a tömeggyilkosság mint politikai elv, valamely nép legjobb ifjainak kíméletlen lemészárlása, ha a bolsevizmus biztonsági érzete ezt követeli. Gyakorlatilag tekintve, a jegyzék előjátéknak tekinthető mindazoknak a lengyeleknek végleges kiirtásához, akik ma még a szovjet-oroszok kezében vannak. Ezzel a lengyel tragédia végső jelenete jelentkezik az európai színpadon – írja a német közlemény.