Meglepő interjút közölt a Barikád hetilap legutóbbi száma, melyben Mirkóczki Ádám nekirontott a magunkfajtáknak, akik kritikával merték illetni Ferenc pápának a zsidóság felé tett gesztussorozatát. A Jobbik egyházpolitikusa szükségesnek tartotta hitet tenni Jézus zsidósága, valamint a zsidó vallási hagyományok kereszténységtől való elválaszthatatlansága mellett is.

Bár nem nevesíti portálunkat, a szövegből egyértelmű, hogy a Kuruc.info kiemelten közölt cikkeiről, illetve hozzászólóiról beszél: „felháborítónak, döbbenetesnek és nagyon aljas, primitív dolognak tartom, ahogy egyesek eszetlen módon nekiestek az új pápa személyének. S itt nem csak a tollforgatókra gondolok, hanem az önmagukat kereszténynek mondó kommentelőkre is. Helyettük is szégyelltem magam, amikor azt a sok gyűlölettől fröcsögő írást és bejegyzést olvastam. Külön szomorú, hogy nem csak a balliberális oldalakon tűntek föl ilyen cikkek, hanem a politikai jobboldalon is.”

Józan ésszel nem érthető, Mirkóczkinak miért kell ennyi jelzővel sértegetnie a magunkfajtákat pusztán azért, mert elegünk van a zsidóság mindenek felettiként való kezeléséből és a kettős mércéből, még ha a pápa alkalmazza is. És miért tartja szükségesnek a Jobbik egyházpolitikusa, hogy épp a zsidóságot védelmezze?

Mirkóczki Ádám szerint „vallási értelemben a kereszténység és a zsidó vallási hagyományok bizonyos értelemben elválaszthatatlanok”. Az Egri Hittudományi Főiskola hallgatójaként szükségesnek tartotta Jézus zsidóságát hangsúlyozni: „Emberi értelemben Jézus Krisztus is a választott nép tagja volt”. Az általánosítást is súlyos hibának tartja: „A probléma gyökerét ott látom, hogy sokan egyenlőségjelet tesznek a zsidó vallás és a cionizmus közé, ami óriási hiba! Ugyanis szigorúan vallási értelemben minden keresztény hívő „cionista”, de természetesen ezt ilyen módon nem lehet kijelenteni, mert a cionizmus egy politikai fogalom, amely politikai mozgalommá vált és Izraelre mint államra vonatkozik.”

Mirkóczki szerint Ferenc pápát senki sem bírálhatja, mert akik kritizálnák, „először járjanak végig egy olyan életutat, mint ő”.

Alább olvasható az interjú:

Vallás és politika

XVI. Benedek pápa lemondása után március 13-áig volt üres Szent Péter trónja, majd nem kis meglepetésre Buenos Aires érsekét, Jorge Mario Bergogliot választották pápává. Ferenc pápáról, a személye körül kialakult vitákról Mirkóczki Ádámot, a Jobbik Egyházügyi Kabinetének vezetőjét, az Egri Hittudományi Főiskola hallgatóját kérdeztük.

– A fehér füst felszállása előtt ismerte Buenos Aires érsekének munkásságát?

– Csak megválasztása után olvastam Jorge Mario Bergoglio részletes önéletrajzát. Aki ismeri Assisi Szent Ferenc történetét és a pápa eddigi életútját, már nem csodálkozik a névválasztáson. Evangéliumi szegénység, egyszerűség, alázat, irgalom és szeretet. Ezt nem kell magyarázni. Mindazonáltal felháborítónak, döbbenetesnek és nagyon aljas, primitív dolognak tartom, ahogy egyesek eszetlen módon nekiestek az új pápa személyének. S itt nem csak a tollforgatókra gondolok, hanem az önmagukat kereszténynek mondó kommentelőkre is. Helyettük is szégyelltem magam, amikor azt a sok gyűlölettől fröcsögő írást és bejegyzést olvastam. Külön szomorú, hogy nem csak a balliberális oldalakon tűntek föl ilyen cikkek, hanem a politikai jobboldalon is.

– Mi lehet ennek az oka?

– Sokan egyáltalán nem akarják megérteni, hogy vallási értelemben a kereszténység és a zsidó vallási hagyományok bizonyos értelemben elválaszthatatlanok. Az Ószövetség nélkül nem értelmezhető az Újszövetség. Előbbi az utóbbiban teljesedett ki. Az ószövetségi tanítások, intelmek és jóslatok Jézus életútjában, halálában és feltámadásában, vagyis megváltó- élőáldozatában nyerték el értelmüket. Közös örökségünk a Szentírás. A kereszténység legfontosabb kegyhelyei és egyben gyökerei a Szentföldön találhatók, vagyis a mai Izrael területén. Emberi értelemben Jézus Krisztus is a választott nép tagja volt csakúgy, mint az apostolok és az első keresztény közösségek. Aki ezeket a tényeket nem fogadja el, az nem láthat tisztán. A probléma gyökerét ott látom, hogy sokan egyenlőségjelet tesznek a zsidó vallás és a cionizmus közé, ami óriási hiba! Ugyanis szigorúan vallási értelemben minden keresztény hívő „cionista”, de természetesen ezt ilyen módon nem lehet kijelenteni, mert a cionizmus egy politikai fogalom, amely politikai mozgalommá vált és Izraelre mint államra vonatkozik.

– Teljesen szokványos Ferenc pápa részéről ez a fajta gesztusgyakorlás más vallások, jelen esetben a zsidó vallás felé?

– Én személy szerint egy természetes dolognak tartom, hogy a Katolikus Egyház mindenkori vezetője keresi és próbálja javítani a zsidó-keresztény kapcsolatokat. Esetükben azonban nem politikáról, hanem vallások közötti párbeszédről van szó. Ferenc pápát azzal támadni, hogy részt vett egy zsidó vallási ünnepségen (hanuka) vagy mert levelet írt a római főrabbinak, elég szánalmas próbálkozás. A II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentuma (1965) új fejezetet nyitott a Katolikus Egyház és a nem keresztény világvallások között. Később II. János Pál pápa tevékenysége már minden korábbinál látványosabban erősítette ezt a folyamatot, és ne feledjük, nem csak a zsidó vallással kapcsolatban kezdődött el az egyház párbeszéde: II. János Pál 1985- ben például 80 000 muzulmán hívő előtt beszélt Casablancában, 2001-ben ellátogatott a damaszkuszi Nagymecsetbe, majd ugyanezen év decemberében a Ramadán utolsó napján böjtöt hirdetett a katolikusoknak a lélekben megkötött béke jeleként. 1986-ban találkozott a dalai lámával és lerótta tiszteletét Gandhi emléke előtt. Thaiföldön találkozott a buddhista pátriárkával és más vezetőkkel, de ez csak néhány példa. Látható, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta ezek a pápai utazások, találkozók és üzenetek sokkal többet jelentenek, mint baráti gesztust, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeket elsősorban nem politikai eseményekként kell értelmezni, hanem keresztényi kötelességként. Mindez két Jézus-mondással is könnyen alátámasztható: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 15,12), valamint „Menjetek és tegyétek tanítványaimmá mind a népeket!” (Mt 28,19). Kár, hogy egyeseket csak a Katolikus Egyház zsidósággal kapcsolatos megnyilvánulásai foglalkoztatnak, s azokat is rendre rosszul értelmezik.

– Mi kell ahhoz, hogy az ember összetettebben tudja értelmezni Ferenc tevékenységét?

– Ferenc pápa bírálóitól azt kérem, hogy először járjanak végig egy olyan életutat, mint ő, tegyenek annyi jót embertársaikkal, mint ő, mutassanak példát szerénységből, mint ő, s majd utána kritizáljanak, de mindenekelőtt engedtessék meg neki, hogy végezze a dolgát! Én nagyon örülök a megválasztásának, mert személyében egy nagyon hiteles, erős, határozott és konzervatív személyiség foglalja el Szent Péter trónusát, és ez már önmagában garancia arra, hogy az egyház folytassa igazi küldetését.

Balczó Mátyás - Barikád

Friss: "Amit nyilatkoztam, most is tartom" - Mirkóczki Ádám válasza olvasóinknak

Kapcsolódó: "Példátlan szívélyesség" - egyre szaporodnak az új pápa által a zsidók felé tett gesztusok