1933. március 2. (MTI)

A német birodalmi helyzet ma is első helyen foglalkoztatja a lapokat. A „Pester Lloyd”, „Budapesti Hírlap”, „Magyar Hírlap” és a „Népszava” ma is vezércikkben mérlegeli a történteket, és a Hitler-kormány könyörtelen leszámolását a kommunizmussal. A „Budapesti Hírlap” vezércikkében azt mondja, tekintetbe kell venni, hogy a legutóbbi novemberi német választáson a kommunisták 6 millió szavazatot harácsoltak össze, Hitlerék tehát nem ok nélkül adják ki a jelszót a kommunizmus és titkos támogatói ellen. A Hitler-kormány gigantikus feladatra vállalkozott, s egy bizonyos, hogy a berlini csatatéren nemcsak Németország belső nyugalmának kérdése dől el, hanem az egész világ polgári társadalmi rendjének a sorsa.

A „Nemzeti Újság” berlini tudósítója azt jelenti, hogy az általános izgalom mintha enyhült volna a szerdán kiadott szükségrendelet hatása alatt, viszonylagos megnyugvás kerekedett felül. Az izgató sajtó megrendszabályozása az erélyes intézkedések bizakodó légkört teremtettek ugyan, de a hangulat nyomott, és az általános izgalom csak le van fojtva. Az általános felháborodás a felelős kommunista párttal szemben érezhetően növekedik. A német társadalom mind szélesebb rétegei ébrednek annak tudatára, hogy milyen veszedelemben forogtak. A letartóztatások folynak, de az eljárás sehol sem irányul a szociáldemokrata párt ellen, amelynek mozgási szabadságát nem korlátozták érezhetőbben, mint a polgári pártokét. A szökésben levő kommunista vezérek Hamburg felé menekülnek, és oda tették át a forradalmi akció központját. A birodalmi kormány felszólította a hamburgi autonóm kormányt megfelelő intézkedésekre, s ha a hamburgi városi szenátus nem reagálna, birodalmi biztost küldenek ki, hogy a kommunista központot szétugrassza. Ugyanekkor ismertetik a lapok Held bajor miniszterelnök megállapodásait Hitlerrel, amely megkímélte a bajor autonómiát, s kiemelik a lapok, hogy az egész német társadalomban nagy felháborodást keltett egyes külföldi lapoknak, főként a francia baloldali sajtónak és a cseh kormánylapoknak az a kézzelfoghatóan valótlan híre, mintha agent provocateurség lett volna a birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása.

A „Népszava” vezércikkében ma is kidomborítja annak gyanúját, hogy a gyújtogatás körülményei olyan homályosak, és az állítólagos hollandi kommunista vallomásai annyira zavarosak, hogy a külföldi lapokban joggal merült fel a gyanú, hogy a gyújtogatás agent provocateurök munkája volt, és olyan kiszámított gaztett, amiből csak a nemzetiszocialistáknak lehetett hasznuk. Ugyanekkor kidomborítja azt is, hogy Litvinov mégis meglátogatta a német külügyminisztert, ami a legnagyobb feltűnést kelti a nemzetközi sajtóban.

A „Magyar Hírlap” vezércikkében a német szociáldemokrácia polgári érdemeit hangoztatja, és azt mondja, hogy nem lehet elfelejteni, hogy a Noske, Scheidemann és Ebert pártja szervezte meg a fegyveres ellenállást az első német bolsevista veszedelem idején, és ezek a szociáldemokraták kiálltak a barikádokra, és sohasem adták oda magukat a vörös egység frontjánál, amellyel esetleg Hitler előtörését könnyen megakadályozhatták volna.

Beszámolnak az összes lapok, hogy a Hitler-kormány vaskézzel hajtja végre a birodalmi elnök rendeletét, amely halálbüntetéssel sújtja a hazaárulást és a katonai titkok elárulását. A kommunista vezérek letartóztatása és a lapbetiltások sorozata tovább folyik.

A magyar parlamentben Meskó Zoltán a képviselőház tegnap éjszakai ülésén szóvá tette a német birodalmi eseményekkel kapcsolatban, hogy a Németországból menekülő kommunisták Magyarország felé vehetik útjukat, ekörül a kijelentés körül a szociáldemokraták vihart támasztottak. Ezt a „Magyar Hírlap” és a „Népszava” kidomborítja.