Stuttgart, 1933. február 15., 23:55 (Wolff)

Hitler birodalmi kancellár a választási küzdelem során ma Stuttgartban mondott beszédet a gyűlés termét zsúfolásig megtöltő mintegy hétezer főnyi közönség előtt. Hangszórók segítségével azonban az utcán egybegyűlt tízezer főnyi tömeg is meghallgathatta a kancellár fejtegetéseit.

Beszédében Hitler hangoztatta, hogy az a küzdelem, amelynek a német nép most tanúja, az utolsó erőlködése a régi rendszernek, amely jól érzi, hogy az irányváltozás órája egyúttal az ő megsemmisülésének órája is. Válaszolt ezután Bolz államelnöknek, aki azt a kijelentést tette, hogy a nemzetiszocialista mozgalom tizenkét esztendőn át csak szóvirágokat halmozott egymásra, de semmit nem cselekedett. A tizenkét esztendő alatt – mondotta Hitler – nem mi kormányoztunk, hanem az államelnökhöz közelálló pártok. E pártokon állott, hogy már előbb megadják nekünk a lehetőséget arra, hogy tettekkel bizonyítsuk be képességeinket. Tizenkét-tizenhárom-tizennégy éven át nem akarták ezt megtenni. Ma hálásak lehetnek nekünk, hogy saját erőnkből megszereztük magunknak az alkalmat annak kimutatására, hogy voltaképpen melyik oldalon foglalkoznak szóvirágok gyártásával. Mi tizennégy esztendőn át próféták voltunk, évről-évre megjósoltuk a dolgoknak azt az alakulását, amelyet ők nem akartak elhinni. E tizenkét esztendő alatt mi nem csalódtunk, mert különben a nép nem jött volna hozzánk. A másik tábornak tizennégy esztendő állott rendelkezésére, hogy megmutassa, mit tud. Ezt a tizennégy esztendőt azonban a történelemben nem a boldogság és az áldás időszakaként fogják feljegyezni, hanem mint a folytonos süllyedés időszakát. Azt mondja az államelnök, hogy az ő pártja is küzd a marxizmus ellen. De ha valaki a marxizmus ellen van, az nem tarthat fenn tizennégy éven át kapcsolatot vele. Nekünk is alkalmunk lett volna arra, hogy taktikai együttműködést létesítünk a marxizmussal, de én ezt mindig elvetettem, mert nekünk elveink vannak, és azokhoz szilárdan ragaszkodunk. A középpárt együttműködése a marxizmussal már a háború alatt végzetes volt. Növelte ellenségeink harci készségét, és fokozta megsemmisítésünkre irányuló akaratukat. Nem akarok itt Erzberger szerepére utalni. (Közbeszólások: Pfuj Erzberger!) A német köztársaság nem a német nép szabad akaratából jött létre. Tizennégy éven át üldözték pártunkat; gyűléseinket betiltották, ifjainkról lehúzták a barnainget. Azok, akik tizennégy éven át a szabadság szót nem ismerték, ne beszéljenek ma szabadságról. Ma semmi mást sem kellene tennem a nemzeti érzésű németek ellenfeleivel szemben, mint alkalmazni velük szemben mindazt, amit egykor ők a nemzet barátai ellen alkalmaztak. Csak egy törvényt kellene életbe léptetnem a nemzeti állam védelméről, amint ők a köztársaság védelme érdekében törvényt hoztak ellenünk. Csak szó szerint meg kellene ismételni a sajtóval szemben azokat a módszereket, amelyeket ők tizennégy éven át a mi sajtónkkal szemben alkalmaztak. A most legyőzött rendszer tizennégy esztendő alatt tévedést tévedésre, altatást altatásra halmozott. Ez szól a külpolitikára is. Genfben ma egy nemzet velünk együtt küzd Európa szabadságáért. De ennek a barátságnak mi voltunk a megindítói, és nem az eddigi rendszer képviselői. Azt mondta Bolz államelnök, hogy veszélyeztetjük a kereszténységet és a katolikus hitet. E téren is becsületesen fogunk cselekedni. Sohasem lépek kapcsolatba olyan pártokkal, amelyek a kereszténység ellen harcolnak.

A kereszténységet soha nagyobb belső szakadás nem érte, mint e tizennégy esztendő alatt, amikor az államelnök úr pártja az istentagadókkal szövetkezett.

Kultúránkat ismét keresztény szellemmel akarjuk megtölteni, de nem csak elméletben. Ki akarjuk irtani a színházi, az irodalmi életből a nem-keresztény jelenségeket. Kérdem, vajon a letűnt rendszer gazdasági politikája keresztényi volt-e? Keresztény lelkiismerettel összeegyeztethető volt-e az infláció? A német parasztot romlásba vitték, s ma 7-8 millió munkanélkülink van. S ha ezek a pártok most azt mondják, még egy pár évig akarunk kormányozni, hogy jobban intézhessük a dolgokat, erre azt mondjuk: Nem, most már késő! Tizennégy esztendő állott rendelkezéstekre, de csődöt mondtatok. (Élénk helyeslés.) Most megkérdezzük a pártoktól, vajon az, ami e tizennégy év alatt történt, az ő programjuk-e? Ha mi most jóvá akarjuk tenni a kárt, és négy év alatt rendbe akarjuk hozni a birodalom, az ország és a községek pénzügyeit, ehhez több mint 19 milliárdra van szükség. Mindaz, amit ezek az urak az utóbbi időben mentőeszközként ajánlottak, a mi eszméinkből való, csakhogy rosszul és tökéletlenül vették át gondolatainkat. Ez áll a munkaszolgálatra és más munkatervekre. A levitézlett rendszer képviselőinek csak egyet mondhatok: Az az elszántság és állhatatosság, amellyel tizennégy esztendő alatt sokmilliós mozgalmunkat megteremtettük, fog bennünk élni továbbra is, hogy Németországot ismét talpra állítsuk.

Népünk jövője a német paraszttól függ. De a német tanult osztálynak vissza akarjuk adni a szabadságot, amelytől az eddigi rendszer megfosztotta. Fel akarjuk szabadítani Németországot a szükségtelen parlamenti demokrácia béklyóitól. Nem úgy akarjuk a nemzetet nevelni, hogy eszmékért és mesterséges konstrukciókért éljen, hanem minden eszmét és konstrukciót meg akarunk vizsgálni abból a szempontból, mennyiben szolgálhatja az a nemzet életét. Nem akarjuk, hogy végül is éhező nép álljon előttünk, amely könyv nélkül tanul meg munkaprogramokat, hanem olyan népet akarunk, amely ismét élni tud, mert ez adja erőnket, és nem a világgazdasági ábrándok. Nekünk programunk van, amely nem csak néhány ígéretből áll. Ha nem így volna, akkor egyszerűen azt mondanám: Legyetek hozzám bizalommal, és június közepéig megmentjük Németországot. Ez nem lenne hosszú idő, de hazugság lenne.

Hozzád fordulok most, német nép! Tizennégy esztendőnyi időt adtál másoknak. Most adj nekem négy esztendőt. Négy év múlva ítélj, vajon a német hanyatlás politikája megszűnt-e, és Németország ismét emelkedőben van-e?

Nem akartam addig munkához fogni, amíg a német nép nem döntött. Be kell azonban vallanom, hogy szövetségeseimmel együtt semmi körülmények között sem fogom megengedni, hogy a német nép ismét visszaessen a régi kormányzati rendszerbe. S ha egyesek ma azt mondják, hogy inkább a nemzet menjen tönkre, semmint bizonyos formalitásoknak ne tegyünk eleget, ki kell jelentenem, hogy ily gondolkodás iránt semmi érzékem sincs. Kész vagyok kezet nyújtani mindenkinek, aki ma mozgalmunkhoz kíván csatlakozni. De amit eddig kivívtunk, azt meg is tudom védeni azokkal szemben, akik tizennégy év alatt csak azt mutatták meg, hogy tönkreteszik Németországot.

Nem a személyes gazdagodás vágya késztetett arra, hogy ezt a hivatalt vállaljam. Tudom, hogy én vagyok a legjobban gyűlölt ember a németek közül. De ezt vállalom. Tehetnek velem, amit akarnak, de Németországnak nem szabad ismét visszasüllyednie megrontói kezébe: Ezekben a napokban csak arra kérem a Mindenhatót, engedje, hogy mindig kemények és bátrak maradjunk. Akaratunk mindig változatlan marad, és meg vagyok győződve, hogy ez a törhetetlen akarat egyszer képessé tesz bennünket arra, hogy megtörjük a német ínséget. (Hosszas viharos tetszés.)

A gyűlés Németország és Hitler éltetésével véget ért. (MTI)

Stuttgart, február 15. (Wolff)

A kancellár mai beszédét a rádióban is közvetíteni akarták. Negyed 10 órakor azonban a mühlackeri adóállomás közvetítése hirtelen megszakadt. A kancellár háromnegyed tíz órakor fejezte be beszédét, s ez időpontig a zavart nem tudták kiküszöbölni, mert a gyűlésterem valamennyi vezetéke felmondta a szolgálatot. A zavar okát pontosan még nem tudják, de valószínűnek tartják, hogy szándékos megzavarásról van szó. (MTI)

Stuttgart, február 15. (Wolff)

A Délnémet Rádió közli: Hivatalosan megállapították, hogy a mai gyűlés terméből az adóállomásig vezető kábelt a Werder utca 20. szám közelében baltával átvágták. A műszaki berendezések kifogástalan rendben voltak. (MTI)