Ezeken a hasábokon aligha árulok el titkot, ha kijelentem: a BBC függetlensége egy mítosz. Hogy ez így van, arra nézve álljon itt bizonyságképpen a BBC athéni tudósítójának, Mark Lowennek a legutóbbi írása, mely az Athén – egy EU tagállam fővárosa mecset nélkül címet viseli.

A szerző minden további nélkül a megbélyegzőnek szánt neofasiszta jelzővel illeti a tervezett athéni mecsetépítést ellenző Arany Hajnal elnevezésű görög nemzeti pártot, amelynek tagjait - állítása szerint - „bevándorlók megverésével és a föld alatti (muszlim) imahelyek szétrombolásával” vádolják. A beszámoló egyértelműen azt sugallja, hogy Görögországnak igenis kötelessége lenne megbékélni a mecsetekkel és az országba özönlő idegenek áradatával.

Miféle jogon tekinti a BBC – vagy bármiféle más sajtóorgánum – a „civilizáció”, az „európaiság”, az „emberség” mércéjének annak a ténynek az elfogadását, hogy egy nemzetet elárasztanak a más fajú, vallású és eltérő kultúrájú idegenek? Ha meg akarjuk fejteni ennek a „titoknak” a nyitját, akkor aligha tehetünk mást, mint hogy megnézzük, ki is ez a Mark Lowen, aki a szóban forgó cikket írta. Nos, azt mondják nekünk, csúnya, amolyan „fasiszta”, „náci” dolog bárkinek a származását firtatni. Pedig ha meg akarjuk érteni a világunk eseményei mögötti mélyebb összefüggéseket, aligha tehetünk mást. (Nyilván pontosan azért tiltják a „származás” iránti kutakodást, hogy ne értsük meg a lényeges összefüggéseket.) Sejtésünk persze beigazolódik: Mark Lowen, a BBC athéni tudósítója bizony a „választottak” közé tartozik, azoknak is az „elitjébe”. Nagymamája ugyanis – egy bizonyos Natalia Weissman – egy Lengyelországban született „holokauszt-túlélő”. Aki állítólag annak köszönheti megmenekülését a gonosz nácik karmai közül, hogy jól tudott zongorázni, és ezért megkímélték az életét.

Az unoka pedig újságíróként igyekszik fenntartani a mítoszt, mely a családnak is jól jövedelmezett. Ezen kívül pedig a másik feladata, hogy a BBC nyújtotta nyilvánosságot felhasználva gyalázza a fejét éppen felemelni készülő görög nemzeti mozgalmat. De azért higgyük el, ugye, hogy nincsen semmiféle zsidó világuralmi törekvés, és nem lényeges kérdés a közvélemény formálóinak és a hatalom birtokosainak a származása?

Mark Lowen írásából egyébként kiderül az a megdöbbentő tény is, hogy a görög fővárosban nem kevesebb, mint 300 ezer muzulmán bevándorló tartózkodik. Ők most azt szeretnék elérni, hogy a nemzetközi karvalytőke adósságcsapdájába taszított ország – természetesen az adófizetők pénzén, 1 millió euróért – építtessen nekik egy hatalmas mecsetet.

Egy magát a „Pakisztán-Hellén Társaság” elnökének tituláló Syed Mohammad nevű pakisztáni férfi a következőképpen indokolja a mecset megépítésének szükségességét: „Görögországban született meg a demokrácia, a civilizáció, a vallásszabadság eszméje – azonban ők nem tisztelik meg a muszlimokat azzal, hogy egy rendszeresen látogatható mecsetet biztosítanak a számukra”. Egy Ashifaq Ahmad nevű muzulmán férfi pedig azt panaszolja, hogy „kirekesztve érzi magát a társadalomból”, mert ha „ünnep van, nincs hely, ahol össze lehetne gyűlni”. „A társadalom nem fogad el minket” – teszi hozzá.

Mindezzel szemben áll azonban a görögök súlyos történelmi tapasztalata. Hellász ugyanis majd fél évszázadon keresztül állt a muszlim Oszmán Birodalom uralma alatt. Az 1821-29 között zajló szabadságharc eredményeképpen Görögország visszanyerte függetlenségét. Azóta egyetlen egy mecsetet sem építettek Athénben. Teljesen érthető okokból. Vagy talán csak a zsidóknak lehet „történelmi érzékenységük”, más népeknek nem? Tudom, költői a kérdés. Példamutató azonban a görög ortodox egyház vezetőinek egyértelmű állásfoglalása a nemzeti érdekek mellett. Ők ugyanis – ellentétben az európai katolikus és protestáns felekezetek irányítóinak jelentős részével - nem dőltek be a liberálisok hamis multikulti-propagandájának, és számtalan alkalommal emelték fel a szavukat az athéni mecset építése ellen. A BBC tudósítójának cikkében az objektivitás látszatának kedvéért megszólal a görög ortodox egyház egyik püspöke, Szerafim is, aki a következőket mondja: „Görögország ötszáz éven keresztül szenvedett az iszlám törökök uralma alatt, ezért a mecsetek építése meggyalázná azoknak a mártíroknak az emlékét, akik kivívták a szabadságot”. A püspök leszögezi még, hogy „Görögország nem gyűlöl senkit”, ugyanakkor "a legtöbb muszlim illegálisan jött ide, azzal a céllal, hogy iszlamizálják Európát”.

Az állítólagos „pártatlanságát” reklámozó BBC zsidó tudósítója cikkében „iszlamofóbnak” nevezte Szerafim püspök véleményét (ami szerencsére sokkal kisebb „bűn”, mintha valaki antiszemita lenne), amely „nem áll összhangban a multikulturális Európai Unió” álláspontjával”. Majd – immár a „kiegyensúlyozott tájékoztatás” látszatára sem adva – „előítéletesnek” nevezi az ortodox püspök válaszát, mely a következőképpen hangzott: „A mi országunk nem egy multikulturális ország. Mi az egységes görög nemzet vagyunk, és minden más az új világrend és a cionizmus találmánya. Megpróbálják (nemzeti) jellemvonásainkat eltorzítani.” Vajon mikor hallottunk legutóbb a magyar keresztény egyházak püspökeit hasonlóan bátor hangnemben kiállni a nemzeti érdekek mellett? Mark Lowen cikkének sugallata pedig: a görög ortodox egyház püspöke nem csupán iszlámgyűlölő, de, ami sokkal nagyobb baj, antiszemita is.

Jelenleg egyébként legalább 300 „nem hivatalos” mecset van Athénben, ennek ellenére a görög kormány elvben nem ellenzi az új, immár „hivatalos” mecset építését. A probléma immár nem elvi jellegű. Mint Stratos Simopolulos, a Fejlesztési Minisztérium egyik vezető tisztségviselője kifejti: „A gond a pénzügyi válság. A kormánynak most más prioritásai vannak, azonban a mecsetet meg kell építeni, és talán néhány hónap múlva abban a helyzetben is leszünk, hogy elindítsuk a folyamatot.”

A cikkben megszólal egy Marios nevű, tiszta fejű diák, aki – a lényegre tapintva - a következőképpen foglalja össze véleményét: „Ez egy keresztény ország, és ha ők egy mecsetet akarnak, akkor menjenek vissza abba az országba, ahonnan jöttek, és építsenek maguknak egyet.”

Perge Ottó