Győri Nemzeti Hírlap, 1943. december 25.
Kedves harcoló, győri honvédek!
Karácsony szent napján Rátok gondoló szeretteitekkel együtt dobban a mi szívünk is, Rátok gondolunk, kik akár a haza határain belül, akár messze idegen földön fegyverrel a kézben őrt álltok a Szentestén is, hogy a szent haza földjét meg ne tiporhassa, a családi fészkeket fel ne dúlhassa, templomainkat meg ne gyalázza, a magyar népből korbáccsal félemlített barmot ne zülleszthessen az istentelen bolsevizmus!
1943-as frontkarácsony – Kelet-Ukrajna, a 108-as huszárok
Honvédek, magyar testvérek, ma este, mikor a legkeményebb szívűnek, a legbátrabbnak is csendes, szelíd érzések bujkálnak a szívében, mikor mindenki hazagondol, hazasóhajt a tálán szegényes, de isteni Kisded szeretetét sugárzó karácsonyfa alá, Rátok gondolunk, és nincs magyar család, amely ne küldene egy fohászt a magyarok Istenéhez, hogy védjen, óvjon Titeket, segítse győzelemre fegyvereteket, és hozzon haza Titeket szeretett családotok az aggódó édesanya, a bánatos feleség, a hős apja után kérdezősködő gyermekeitek kedves körébe.
Köszönjük Nektek, honvédeink, hogy vállaljátok, és büszkén, bátor szívvel vállaljátok a családtól való elszakadást, a sárban, hidegben, hófúvásban való helytállást. Ha Ti nem lennétek, jó katonák, jó magyarok, akkor szörnyű baj zúdulna ránk!
Mikor mi a karácsonyfa alatt a gyermekek ajkán a békesség szelíd énekét hallgatjuk, tudjuk, hogy az óhajtott békét, a jó békét, Szent István országát visszaadó békét csak a Ti fegyvereitek hozhatják meg nekünk.
Rátok gondolunk, hős honvédőink, szent karácsony estjén, és szívből kívánjuk, virággal, dallal fogadhassunk Titeket majd a győzelmes tavasszal, mely letörli az aggódást az édesanyák, édesapák szívéről, mely letörli a jó feleség könnyeit, mely visszahoz Titeket a dolgos, szép magyar életbe.
Honvédek, magyar testvéreink, Rátok gondolunk karácsony éjszakáján!
p-j-.