Német lapok a Führer és Szálasi találkozójának jelentőségéről

Berlin, 1944. december 7., 12:00 (Magyar Távirati Iroda)

A csütörtök reggeli berlini lapok vezető helyen adják a magyar Nemzetvezetőnek a Führernél tett látogatásáról szóló hivatalos közleményt fényképfelvétellel együtt, amelynek előterében Szálasi Ferenc a Führer jobbján, hátterében pedig Kemény Gábor báró külügyminiszter von Ribbentrop külügyminisztertől jobbra látható.

A Völkischer Beobachter „Szálasi a Führernél” fő- és „Megbeszélések a hagyományos és bevált bajtársiasság és barátság szellemében” alcímmel három hasábon közli az eseményt, és a következő megjegyzésekkel kíséri:

Mialatt a szüntelen harc a magyar földön tombol a betört bolsevistákkal, és ott a honvédség a német bajtársakkal vállvetve bizonyítja a magyar katona régi dicsőséget, a Führer fogadta a magyar államvezetőt. Országa történelmében Szálasi Ferenc mint az az ember fog szerepelni, aki Magyarország egyik legsorsterheltebb időszakában visszarántotta az országot a szakadék széléről, és biztosította életre és történelmi rangra való igényét. Magyarország is áldozatává lett volna annak a kapitulációs pszichózisnak, amelybe Finnország, Románia és Bulgária a nyáron beleesett, ha a hungarista mozgalom fel nem tartóztatta volna ezt a fejlődést, és ezzel meg nem erősítette volna a magyar nép számára azt a régi igazságot, hogy erős népek éppen nehéz megpróbáltatások közepette megkettőzik erejüket, hogy minden megrohanással szemben tartsák és lelkileg semmi esetre se hagyják megtörni magukat. Bárhol álljanak is az arcvonalak, Magyarország él, harcol, és rendületlenül hisz abban a jövőben, amelyre a legnagyobb, veszélyben tanúsított magatartásával méltónak bizonyult.

Magyarország sorsa ősidőktől fogva összekapcsolódott a birodalombéli történésekkel. Ezt a közösséget a természet szabta meg, az azonos történelmi élmény, a szellemi átitatódás, és a gyakorta kipróbált bajtársiasság pedig újra meg újra megpecsételte és elmélyítette. Európai feladatot teljesítve a Birodalom Magyarországot minden időkben a maga oldalán találta, és a magyar nép mindig tudatában volt annak, hogy létének megtartásával és politikai helyzetének erősbítésével különlegesen hozzájárult a nyugati állag megszilárdításához, és a téridegen befolyások elhárításához. Szálasi Magyarországa, amelyet korunk új szelleme hat át, annyira élénken felismeri ezt a történelmi kötelezettséget, mint ama nemzedékek akármelyike, amely harci zajos időkben népeik életjogát védelmezni tudták. Mint a német nép, a magyar nép is lét vagy nemlét feletti döntésnek érzi ezt a háborút, sokan a legjobb magyarok közül csak a legnagyobb aggodalommal látják, hogy az előbbi kormányok milyen kevéssé vették számításba ezt a tényt, az ország erőinek teljes megfeszítését elmulasztották, és sötét tolvajösvényeken jártak akkor, amikor csakis határozott és egyenes cselekedet tartóztathatta fel a fenyegető veszélyt.

Október 15-e óta nép és vezetés Magyarországon ismét eggyé lett, és már e rövid idő alatt is érezhetővé vált, hogy a nemzet milyen pótlólagos erőket vethet latba, és hogy ráléptek arra az útra, amely egészséges, erőteljes és az összes népek között nagyra becsült magyar népi államhoz fog vezetni.

A háború persze, mint számos más országra nézve, Magyarország számára is kemény csapás, egyben azonban olvasztótégely is, amelyből új és jobb kerül ki. Magyarországon is igazolódni fog Goethe mondása: „Egy embernek, egy népnek sohasem szabad azt vélni, hogy elérkezett a végórája. Az anyagi veszteség pótolható. Másfajta veszteségért megvigasztal az idő, csak egy baj gyógyíthatatlan, ha egy nép feladja önmagát.” Szálasi és a mozgalom kezesség arra, hogy Magyarország sohasem fogja megadni magát; a Birodalom pedig Magyarország ügyéért épp oly nyomatékosan fog küzdeni, mint a saját ügyéért.

Szálasi Ferencnek, a magyar nemzetvezetőnek a látogatása – írja a Deutsche Allgemeine Zeitung – olyan időpontban történik, amikor a nyilaskeresztes mozgalom jegyében egyesült magyar nemzetnek történelme legnehezebb megpróbáltatását kell kiállnia. A magyar földön álló bolsevizmus rohama a honvédséget és a háború szolgálatában dolgozó magyar népet rendkívüli próba elé állítja. Magyarország azonban tudja, hogy Nagy-Németország véderejével szövetségben képes lesz száműzni a veszélyt, amely most fenyegeti.

A tizenkettedik órában sikerült felszínre törniök a magyarág fiatal forradalmi erőinek, amelyek tudatában vannak annak, hogy ennek a háborúnak nagy tereket felölelő fejlődésében katonai és politikai döntést csak akkor lehet kivívni, ha a nép egyértelmű és megalkuvást nem ismerő magatartást tanúsít. A magyar politika nagy megterhelései közé tartozott, hogy mielőtt Szálasi nemzetvezető a nemzet sorsának irányítását kezébe vette, az új Európáért való harcot megindította ugyan, ebből a célkitűzésből azonban nem vonta le mindazokat a következtetéseket, amelyeknek egy ilyen lépésnek alapjául kell szolgálnia. A félrendszabályok útján Magyarország nem juthatott oda, hogy ebben a harcban harci akaratát olyan mértékben vette volna kézbe, amint ez a magyar katonai szellem nagy múltjának és hagyományainak megfelelt volna.

Magyarországnak egy csupa veszedelemmel teli órában csak az új irányt felvető október 15-i fordulat adta meg azokat az erőket, amelyek a német véderővel való fegyveres szövetségét teljes egységgé kovácsolták. Egész Magyarország tudja, hogy a bolsevizmussal szemben való ellenállással létének fennmaradásáról vagy megsemmisüléséről van szó. Azok a megterhelések, amelyeket a szövetségeseknek a magyar földön viselni kell, rendkívül súlyosak. A végleges sikerhez és ezzel egyúttal a szabad és boldog jövőhöz az út csak a magyar és német katonák közös ellenálló erején keresztül vezet. Szálasinak a Führerrel való találkozása és az összes lényeges katonai, politikai és gazdasági kérdésekről folytatott eszmecseréje mérföldkövet jelent a két nép barátságának történetében.

A német sajtó a japán–amerikai háború harmadik évfordulójáról

Berlin, 1944. december 8. (Német Távirati Iroda)

December 8-án, a Japán és az angolszász hatalmak közötti háború kitörésének harmadik évfordulóján, a berlini sajtó foglalkozik a távol-keleti és az európai háború céljainak azonosságával.

Völkischer Beobachter rámutat arra, hogy nemcsak a közösen viselt háború köti össze a hármasegyezmény hatalmait, hanem az a politikai célkitűzés is, mely jobb világ felépítésére irányul. A német nép büszke, hogy ebben a küzdelemben a maga oldalán tudja a hűséges japán szövetségest.

A lap egy másik cikkében kimutatja, hogy a kínai piacára féltékeny angol–amerikai gazdasági uralomvágy kényszerítette bele Japánt a háborúba. Megtagadta Japántól azt a jogot, hogy rendező hatalomként lépjen fel távol-keleten. Japán nem követhetett el öngyilkosságot, s fegyverhez nyúlt.

A Deutsche Allgemeine Zeitung idézi a tokiói rádiót: „Százmillió japán várja most az ellenséget az anyaország földjén. Akkor majd rá lehet mérni a megsemmisítő csapást”. Németország azonos helyzetben van – írja a lap –, s a minden oldalról jövő rohamokkal szemben ő is a maga javára kényszeríti ki a döntést a többszörös túlerő ellenében. (MTI)