Német lap cikke Budapestről, a frontvárosról.

Berlin, 1944. november 30., 11:20 (MTI)

A Völkischer Beobachter Budapestről, a frontvárosról közöl a vezércikk helyén kéthasábos budapesti keltezésű tudósítást.

Már két hónapja tart – írja a lap – a változó sikerrel folyó harc a magvar főváros közelében. A bolsevisták először délkeletről nyomultak fel rajtaütésszerűen a milliós város ellen, majd keletről, később pedig délről próbálkoztak elérni, de mindig sikerült visszaszorítani őket. És azoknak is be kellett látniok csalódásukat, akik arról akartak tudni, hogy a budapestiek már az első ellenséges rohamra megadják magukat. Ennek éppen az ellenkezője történt: Budapest helytállt, a budapestiek nem inogtak meg és nem reszketnek, és mint eddig, most sem gondolnak arra, hogy elhajítsák a puskát. Már egy hónap óta folyik Budapest körül az elhárító csata, de akárhol indulnak is rohamra a bolsevisták, mindenütt véres fővel verték vissza őket, így legalább azokban a napokban, amikor a negyven kilométer hosszú Csepel-szigeten, amely a nagy vasúti összekötő hídig nyúló északi csúcsával egészen a városig ér, alig 20 kilométerre közelítették meg Budapestet. Hasonlóképpen kudarcot vallott a szovjetnek az a kísérlete is, hogy északkeletről kerülje meg a várost. Német és magyar katonák vállvetve küzdenek, és elhárító sikerük nagyságáról éppen a napokban adott a német véderő főparancsnokság hadijelentése szemléletes képet.

Királytigris Budapesten

Budapest frontváros lett, amelyben a katonaság viszi a szót, és katonai utánpótlási forgalom uralja a város képét. A budapestiek meglepően jól megszokták a harctér közelségét. Nyugodtan végzik munkájukat, pedig voltak napok és éjszakák, amikor az ágyúdörgésben valóban alig állott be szünet. Ehhez járulnak még az egyesével repülő szovjet gépek zavarórepülései, amelyeket már be sem jelent a rádió. Ennek ellenére a színházak és mozgóképszínházak ismét nyitva vannak már, és a közönség sem gyérült meg éppen úgy, mint a vendéglők sem. Az élet azonban a kiürítés megkezdése ellenére a katonasággal és menekültekkel túlzsúfolt városban napról-napra drágább lett.

A továbbiakban a munkahelyük védelmére jelentkező 150 csepeli munkás magatartását méltatja a cikk, amellyel kapcsolatban kiemeli a propagandaminisztérium államtitkárainak lelkes fogadását is üzemlátogatásaik alkalmával, majd annak igazolásaképpen, hogy az új kormány rettenthetetlenül halad a maga útján, megemlékezik Beregfy honvédelmi miniszter harctéri szemléjéről, és beszámol a hadsereg szellemének emelésére szolgáló rendeleteiről.