Győri Nemzeti Hírlap, 1938. november 1.

Halottak napján megindultan, halottainkra emlékezve magunkba szállunk. Ez a nap azoké, akik elmentek közülünk. A temetőkbe zarándokolunk virágokkal, égő gyertyákkal rójuk le a kegyelet adóját irántuk, akik már ott vannak örök nyugalomban, ahol nem fáj semmi. Emlékezzünk ezen a napon azonban azokról is, akiknek sírjára szerető kezek nem fektetnek koszorút. Azokról emlékezzünk, akik jeltelen sírokban alusszák álmukat. Idegen földben. Emlékezzünk a hősökről fájdalommal, de büszke reménységgel is. A halottak napján ha imára kulcsoljuk megfáradt kezünket, szálljon szívünkbe a részvét érzése mellé a reménység is. Most a halál gyertyái mellett gyújtogassuk a reménység fényeit is. Nem volt hiábavaló véretek hullása névtelen sírokban nyugvó hős magyarok! Kél már az igazság napja.