Elborzad az ember

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. október 31.

Elborzad az ember, ha a hivatalos hadijelentéseket olvassa, mert mi lett volna, ha a debreceni csatát nem a németek nyerik meg! Mi lett volna, ha az október 15-i árulás után szabadon törhet előre a bolsevista horda! Mi lett volna, hacsak a debreceni csatában elvérzett több mint félezer szovjet páncélos, ezernél több löveg, a 12 oláh hadosztály és a rengeteg bolseviki katona szabadon rohanhat a Tiszán át Budapestnek, és elárasztja a Dunántúlt!

Német tank a debreceni Piac utcán

A világháború egyik legnagyobb csatája zajlott le Debrecen térségben. Míg az orosz előhadak már Tokaj, Miskolc és Szolnokon át Budapestre akartak előretörni, Debrecennél közelgett a borzalmas tankcsorda, mely úgy átgázolt volna a gyáván fegyverszünetet kért és a harcot beszüntetni parancsolt árulók bűnéből rajtunk, hogy itt már csak romok és hullák, meggyalázott nők tetemei lennének, és az Alpokat ostromolná a bolseviki sereg.

De a hatalmas német szövetséges pompás hadserege, bátor páncélosai rárohantak a bolsevista csordára, és hosszú és véres napok küzdelmeiben legázolták a 12 hadosztály oláht, legázolták a bolsevikiek rettentő hadseregét.

Akkor tették ezt, mikor az a vád hangzott el ellenük, hogy cserbenhagytak minket a németek.

A hős német csapatok és a német hadvezetőség hatalmas barátunkkal, a Führerrel együtt a magyar nemzet és nép legforróbb köszönetét fogadja, hogy megmentettek minket a gyáva megadást követő szörnyű haláltól.

De mikor őket ünnepeljük, hálánkat fejezzük ki a magyar honvédség és vezetői iránt, akik nem tették le a fegyvert.

Mindenekfelett pedig egy magyar embert köszöntünk a debreceni csata befejezésének szíveket megnyugtató ünnepén.

Azt a magyar embert, aki a sír széléről visszarántotta nemzetét, és nem a megadást, hanem a harcot, a kitartást parancsolta.

Adja Isten, hogy az ő bátor kiállását kövesse most már mindenki, és tiporjuk össze halálos ellenségünket, a szovjetet.

Még egy-két ilyen győzelem, és a vörös cár el fog vérezni, hiszen csak fegyverei vannak, de baromi tömege már rongyos és éhes. A háború hatodik esztendejének pompás német katonája, a haza szent földjéért küzdő hős honvéd új és jó fegyverekkel a kezében meg fogja védeni ezt a szent földet, és kiűzi az ellenséget. Csak: Kitartás! Éljen Szálasi!

p–j–.