Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció vezetője október 4-én interjút adott a National Catholic Register elnevezésű katolikus hírújságnak. A beszélgetés egyik központi témája a Katolikus Egyház és a Szent Piusz Papi Társaság közötti kapcsolatok ügye volt. A riporter megkérdezte az érseket, lát-e lehetőséget arra, hogy a szakadár katolikus mozgalmon belül megbékéljenek Richard Williamson püspökkel, aki korábban egy televíziós interjúja során elkövette korunk egyik legfőbb bűnét: „tagadta a holokausztot”.

Mint emlékezetes, Williamson 2008-ban egy svéd televíziós társaság számára adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy nem voltak emberek megölésére használt gázkamrák a német koncentrációs táborokban, a második világháború során megölt zsidók száma pedig 300 ezer körül lehetett. Williamsont 2011 júliusában a regensburgi tartományi bíróság 6500 euró pénzbüntetésre ítélte, rendje hallgatásra kötelezte, elöljárói, sőt maga a pápa is számtalan alkalommal kért bocsánatot Williamson szörnyűséges kijelentései miatt. Az eretnek püspök azóta is kerüli a nyilvánosságot. (Korábban azt ígérte, alaposan tanulmányozni fogja az úgynevezett holokauszt kérdését. Alighanem meg is tette, és talán azért nem nyilatkozik, mert újabb „bűncselekményt” elkövetni nem akar, ugyanakkor hazudozni sem szeretne.)

De a „holokauszt-tagadó” püspöknek nincs bocsánat. A Hittani Kongregáció vezetője interjújában a következőképpen nyilatkozott Williamsonról: „Az ő esete külön kérdés, nem része a megbékélési folyamatnak (a Szent Piusz papi Társasággal). Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egy keresztény, mi több, egy püspök – igaz, ő (Williamson) nem egy katolikus püspök, mert egy püspök csakis akkor nevezhető katolikusnak, ha teljes lelki közösségben van a pápával, Szent Péter utódával, márpedig Williamson esetében nem ez a helyzet – tagadja mindazt, amit a nácik tettek a zsidó néppel szemben, tagadja a megsemmisítésüket. Hogyan lehet bárki is ilyen keményszívű ezzel kapcsolatban? Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, azonban egy külön problémáról van szó.”

Alapvető dogmatörténeti fordulat történt: a Hittani Kongregáció vezetője szerint ugyanis a katolikusoknak hinniük kell a holokauszt-vallás alapvető hitelveiben is. Nem elég betartani az egyház parancsolatait, és nem elég elfogadni a katolikus egyház dogmáit. A katolikusoknak nem szabad kételkedniük a hatmilliós áldozati számban, a zsidók meggyilkolására használt gázkamrák létezésében, továbbá abban, hogy a „nácik” előre eltervezték az összes uralmuk alatt élő zsidó megsemmisítését. Soha nem fordult még elő kétezer év óta, hogy a keresztény hívőktől a szekuláris történelem valamely eseményének egy meghatározott nézőpont szerinti értelmezését követelték volna meg.

Aki tehát egyetért a revizionista történészeknek a holokauszttal kapcsolatos véleményével, az „kemény szívűnek” minősül, álláspontja pedig a katolikus hit legfőbb őre szerint „elfogadhatatlan”. Ha történetesen bárki is kételkedik abban, hogy több millió indiánt gyilkoltak le az európai hódítók Amerika gyarmatosítása során, az természetesen nem zavarja a Hittani Kongregáció prefektusát. Miként alighanem az sem számít „elfogadhatatlannak” a számára, ha kétségbe vonják a palesztinok elleni izraeli népirtás tényét, vagy ha valaki úgy gondolja, a második világháborús szövetséges légi támadások során csak jelentéktelen számban haltak meg német polgári személyek. De nem érdekli a Katolikus Egyház vezetőit az sem, miképpen vélekedik bárki is az örmény népirtásról vagy éppen a tuszuk és a hutik közötti konfliktus során meggyilkoltak számáról és megölésük módozatairól.

Valójában katolikusként kizárólag azoknak a történelmi eseményeknek a létezésében kellene hinnem, amelyek benne foglaltatnak az Újszövetségben és a katolikus Crédóban. Napjainkban azonban a katolikus (és persze a protestáns) felekezetek vezetőinek megnyilvánulásai, valamint a Williamson püspök elleni hajtóvadászat nyomán arra kell gondolnunk, hogy a második világháborús zsidó szenvedéstörténet immár Jézus passiójának rangjára emelkedett. A holokauszt-vallás dogmatikája megjelent a kereszténység tanításában.

Perge Ottó