Győri Nemzeti Hírlap, 1942. szeptember 10.

Stockholm, szept. 10. Német TI. Londoni jelentés szerint Churchill kedden az alsóházban nyilatkozott a helyzetről. Churchill beszéde nagyon untatta az alsóházat. A képviselők közül sokan már beszéd közben távoztak teremből. Több szónok üres padok előtt volt kénytelen beszédét elmondani.

Churchill keddi beszédével kapcsolatban angol politikai körökben hangsúlyozzák, hogy a beszédnek három fő pontja volt: 1. Annak kijelentése, hogy a Szovjet elégtelennek tartja az angol–amerikai segítséget. 2. annak beismerése, hogy Anglia Afrikában szenvedett nagy veszteségei után nem sok esély van a tengelyerők „felszámolásának” ezen a szakaszon. 3. a miniszterelnök drámai megállapításai Málta szilárd ellenállásának szükségességéről, amelyek rámutatnak arra, hogy az angol vezérkar katonailag nagy fontosságot tulajdonít a földközi-tengeri szakasznak. A moszkvai értekezlettel kapcsolatban megjegyzik, hogy Churchill határozatlan kijelentéseiből a képviselők azt a benyomást szerezték, hogy a moszkvai értekezlet nem hozta meg a várt eredményeket, és a két fél megmaradt a maga álláspontján, különösen a második arcvonal és a katonai szállítások kérdésével. Churchill bejelentése Marshall, King és Hopkins londoni látogatásáról bizonyos meglepetést keltett, mert erről eddig szigorú titoktartásba burkolóztak. A képviselők úgy találták, hogy a részben semmitmondó, részben fellengző szavak mögött súlyos igazság rejtőzik, olyan igazság, melyet nem mernek mutatni, mert komoly hatással lehet az angol nép lelki erejére.

Berlini német illetékes helyről közlik: Egy kérdésre válaszolva a Wilhelmstrassen Churchill alsóházi beszédével kapcsolatban kijelentették, hogy tulajdonképpen csak a beszéd külső jelenségei méltók figyelemre, és nem a miniszterelnök beszédének tartalma.