Ugye ismerjük a liberális történetírás azon tételeit, amelyek - természetesen saját nézőpontjukból - úgy állítják be a történelem menetét, hogy egy adott korszakban a liberális gondolatok és -erkölcs fokozottabb jelenléte esetén történelmi haladásról beszélhetünk? (Ilyen volt a görög és római "demokrácia", a késő római császárkor, a reneszánsz, vagy a "felvilágosodás" kora.) Ellenkező esetben - szerintük - viszont a történelem kereke visszafelé forgott és csak átmeneti visszaesés után tudott újra nekilendülni a történelmi gépezet. Ilyen korszak volt meglátásuk szerint például a korai középkor, amikor ugye a "fényes" Római Birodalom bukása után sötét évszázadok következtek, hogy aztán legközelebb csak a reneszánsz korának fényei világítsák meg az emberi haladás "sötéten kanyargó" ösvényét. A reneszánsz előtti és utáni évszázadok azonban a legsötétebb vallási és világi babonáktól, boszorkányüldözésektől, inkvizíciótól és emberi önsanyargatástól "terheltek" - őszerintük.
Nézzünk csak utána egy kicsit jobban ezeknek a mérhetetlen és brutális ostobaságnak!
A régi "demokráciák" vizsgálatát talán átugorhatjuk azzal a biztos információval, hogy szó szerinti népuralom - a többség uralma - soha nem létezett, és valószínűleg soha nem is fog. Ez csak a mindenkori "megvezetettek" rétegének szóló maszlag, az uralkodó csoportok félrevezetési eszköztárának egy eleme. A társadalmakat mindig - még a legkommunistább vagy legdemokratább berendezkedés esetén is - egy szűk csoport vezette. Jelenleg sincs ez másként, abban a korban pedig, a lehetőségek sokkal alacsonyabb szintjén, ez fokozottan így volt. A hatalom és/vagy az anyagi eszközök arányosabb elosztásának, diverzifikálásának kísérletei - amennyiben ezek őszinték voltak egyáltalán - hamar összeomlottak. Az úgynevezett demokratikus kísérletek fehér hollónak számítanak a régmúltban. Tegyük rögtön hozzá: a mai kor euroatlanti demokráciája rövid tündöklés után ugyanezt az összeomlási pályát látszik befutni, és valószínűleg hasonló lelki és anyagi lepusztulást hagy maga mögött, mint régen. (Nincs új a nap alatt.)
A liberális történetírás állandó félrevezető motívuma a római kor mérhetetlen feldicsőítése.
Róma kétségkívül létrehozott egy olyan társadalmi szervezettséget és kultúrát, ami az azt megelőző korokban nem létezett ebben a térségben. Más térségekben viszont - Kína, India, Perzsia stb. - létezett, ezt most rögtön tegyük hozzá. Ahogy napjainkban egyre több részletét ismerjük meg az ősi Kína életének, bizony egyre erősebbé válik a sejtés, miszerint a régi Kína - technikai értelemben legalábbis - felülmúlta a római impérium teljesítményeit.
De Rómának még ebben a térségben is volt konkurenciája. Keveset beszélnek róla, de ha ránézünk a térképre, akkor látjuk, hogy a mai Európa egy jelentős szelete (nagyjából a Rajnától keletre, és a Dunától északra eső rész) sosem állt Róma fennhatósága alatt. Ezt a részt – nagyjából a mai Németország, Csehország, Lengyelország alkotta területet - és a rajta élő "barbár" germán népeket a Római Birodalom még hatalma tetőpontján sem tudta befolyása alá vonni. Vajon tényleg annyira barbárok voltak? Kevés szó esik róluk, pedig egy akkori európai erőegyensúly egyik eleme voltak. És végül ők döntötték le, hódították meg Rómát.
A római jog hatókörében sütkérező szűk elit és írástudó társadalmi csoportok olyan leírásokat hagytak ránk, amik egy teljesen hamis dicsfényt vonnak a mediterrán birodalom életformája köré. Valójában egy nagyon szűk társadalmi csoport idealizált, átfényezett történetei ezek. Ezt felerősítik napjaink hollywoodi alkotásainak idiotizmusa és a kötelezően beépített és történelmileg hamisan visszavetített liberális kellékek.
A római impérium kora egyáltalán nem volt egy fényes világ. Könyörtelenségen, kegyetlenségen alapuló, gátlástalan elnyomó gépezet volt. Mindent letiport, ami útjában állt. Népek tucatjait törölte ki a történelemből, és csak keveseknek adatott meg a Pax Romana viszonylagos és átmeneti nyugalma.
A Római Birodalom kora bizony egy embertelen világ volt, ahol az életnek semmi értéke nem volt. A társadalom alsóbb rétegeinek fékentartására elsősorban a könyörtelen megfélemlítést és sokszor bizony a tömeggyilkosságokat alkalmazták. Az emberek elsöprő többségének osztályrésze a tudatlanság és a nyomor volt. Az ebbe a környezetbe érkező keresztényi gondolatok nem véletlenül váltak rövid időn belül kiirthatatlanokká, majd hamarosan uralkodóvá.
A római kor társadalmi vezető rétegének a legcsekélyebb köze sem volt olyan gondolatokhoz, mint humanizmus, közös teherviselés, vagy akár csak egy minimális könyörületesség. Ha ez akár csíráiban is létezett volna, a kereszténység sosem futhatott volna be ekkora "karriert". Az állati létbe kényszerített, megfélemlített és sokszorosan megalázott tömegek kitörési lehetősége és reménysége volt az újonnan megjelenő vallás.
A római kor bukása idején az újabb kutatások szerint, megjelent a mai korszakra is jellemző népességcsökkenés, pénzfetisizmus, a devianciák elterjedése, és a teljes erkölcsi szétesés. A kereszténységnek már nem volt elég ideje talpra állítani ezt a társadalmat, túl későn érkezett és a saját gyermekbetegségeivel is meg kellett küzdenie. Az új vallás globális elterjedését azonban a birodalom szétesése sem tudta megállítani.
A középkor első századaiban megfordul a trend: egy lassú népesség-gyarapodás indul el.
A mezőgazdasági termelési módszerek és az eszközök is hatalmasat fejlődnek a római korhoz képest. Amiben ténylegesen egy nagyon rövid visszaesés tapasztalható: az építészet és néhány művészeti ág. De ennek oka elsősorban a római arisztokrácia, mint fő fogyasztó eltűnése. És eltűnnek a látványos luxus életmód kellékei, látszólag szürkébbé válnak a mindennapok. De ezek csak nagyon felszínes dolgok.
Viszont egy olyan folyamat veszi kezdetét, amely azelőtt soha, sehol nem létezett az emberiség történetében. Az emberi tudás szervezett, folyamatos rögzítéséről és gyarapításáról van szó, amely a korabeli kolostori rendszerben valósult meg és ezer évig csaknem az egyetlen letéteményese volt a nyugati félteke kultúrájának. A tudás jelentőségét a keresztény egyház ismerte fel először a történelemben, és a tudás mindvégig fokozott prioritást kapott. Az egyház, embereinek tíz és százezreit áldozta a tudás terjesztésére, másolására. Ugye ismerjük azokat a kódexeket, melyből gyakran csak egy példánynak a lemásolására egy egész emberélet ment rá? És habozás nélkül megtették, mert felismerték a jelentőségét.
A mai kor terminológiájával szólva az egyház létrehozta az emberiség közös tudásbázisát, amely először döcögve, nehézkesen, később (főleg a könyvnyomtatás megjelenése után) már igen jó hatásfokkal teljesítette feladatát.
Meg kell jegyeznünk, hogy mindent a saját korában kell értelmeznünk, nem lehet mai ismeretekkel felvértezve bírálni a középkor tudományát, egészségügyét, higiéniáját. A mai tudományok csírái akkor jöttek létre, mai szemmel nézve rendkívül kezdetlegesek voltak, de az azt megelőző korhoz képest egy új világot jelentettek.
Az akkori tudomány nehézségeit és kezdetlegességét a liberálisok sokszor szeretik felnagyítani és tudatlanságnak feltüntetni, elfeledkezve arról, hogy a tudatlanság és a babonás hiedelmek jelenléte a római korban még sokkal szélesebb körű, sőt általános volt. A beszélni sem tanított, ostobán megcsonkított szolgák tömegéről, a provincia méretű folyamatos éhezésekről, a felesleges tömeggyilkosságokról, a kannibalizmus gyakori megjelenéséről jó nagyokat hallgat a liberális történetírás és Hollywood.
Természetesen az egyház története is tele van visszásságokkal, oda nem való emberekkel, súlyos hibákkal, sőt bűnökkel. Egyetlen, ember által működtetett szervezet sem képes - még megközelítőleg sem - megtisztítani magát az emberi gyarlóságoktól, és sokszor a teljes szennytől. Ezért kell egy kicsit hátrébb lépve, nagyobb horizonton szemlélni a történéseket. És ha ezt a sajnos minden szervezetre és korra jellemző szennyet lemossuk a felületről és így tekintjük végig az egyház által uralt évszázadokat, akkor azt lehet és kell mondanunk, hogy a kereszténység - ha kisebb-nagyobb kitérőkkel is - de kivezette a római impérium csődjéből az érintett népeket.
Egy olyan kontinenst adott át a megjelenő "felvilágosodott" polgári életformának, amely vitathatatlanul a világ vezető anyagi és szellemi központjává tette ezt a térséget. A világon akkor jelenlevő semmilyen kultúra nem tudta felvenni vele a versenyt. Az euroatlanti térség a versenyelőnyét ebből a korból örökölte, és ezt látszik most végérvényesen eljátszani, elkótyavetyélni.
Összefoglaló megállapításunk tehát a következő: nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
Ez a kor nem sötét volt, hanem az ismert emberi történelem egyetlen, csaknem töretlenül, ezer éven át tartó szellemi és anyagi felívelési periódusa, amely nem csőddel ért véget. Ez a periódus a római kor ember-selejtjét kapta "megmunkálásra" a történelemtől, és az anyagi lehetőségektől függően a széleskörű népi, egyházi oktatásban, vagy a közben megteremtett felsőoktatásban résztvevő civilizált embert adta tovább a polgári társadalmaknak, miután a munka nehezét elvégezte.
Ha a kereszténység nem létezett volna, akkor ezek a liberális urak - akik a legjobban köpködnek rá, és a leginkább próbálják ellehetetleníteni - könnyen lehet, hogy ott ülnének valahol rabként a gazdájuk disznóóljában és kivágott nyelvvel arról próbálnának értekezni, hogyan lehet egy kis moslékot elorozni az állatok elől. Tudom, hogy ez kicsit erősnek hangzik, de ha az anarchia kora még századokig tartott volna, akkor nem lehetetlen a fenti vízió.
És a keresztény egyházak 2000 év után is léteznek. Ez azt jelenti, hogy ez az egyetlen ideológia, amely kiállta az idő próbáját. Minden más ideológia történelmileg igen rövid idő alatt eltűnt a süllyesztőben, mint ahogy ennek a mostaninak is csak percei vannak hátra.
És még egyszer mondom, hogy hangsúlyos legyen: nem a kapitalizmus tette a világ vezető térségévé Európát. Mire a kapitalizmus megjelent, Európa már évszázadok óta domináns volt a világon.
Az egyházi tudomány dominanciája nagyjából a 18. század végéig, 19 század elejéig tartott. De még később is olyan óriásokat adott az egyház a tudománynak, mint Mendel, a genetika megteremtője, Nieuwland, a polimerizáció úttörője, vagy Pasteur a mikrobiológia atyja.
Végül, a témához kapcsolódóan nem tehetjük meg, hogy kihagyjuk a liberális hazugságtenger egy fényesen világító darabját: Galileo Galilei történetét. Az ő története mintapéldája a ferdítésnek, elhallgatásnak, megfélemlítésnek és persze a butaságnak. Ebben az ügyben a mai egyház is meghátrált, mossa kezeit és láthatóan jól meg van félemlítve. Pedig az egyházi iratok és az egyházi szájhagyomány egy egész más történetet valószínűsít, mint amit rájuk erőltettek.
A hivatalos, liberális mese szerint ugye, az egyház megpróbálta útját állni a természettudományos haladásnak, ezt a szegény Galileit tanai visszavonására kényszerítették a "gonosz egyháziak", és ő a végén lábával toppantva kijelentette, hogy mégis mozog a Föld. Nos, ebből így annyi igaz, hogy valóban visszavonta kéréseit (nem tanait) és szabadon elsétálhatott. Merthogy ez a lehetőség adva volt. (Ha jól emlékszem, a Rákosi-féle népbíróságokon ez a lehetőség nem volt adott.) De térjünk vissza Galileihez. Személye azért alkalmas a "liberáltaknak", mert civil tudós volt, nem egyházi, bár kutatásait a milánói érsekség, később a pápai kincstár finanszírozta. Jó tudós volt - bár nem volt egy kopernikuszi nagyság - politikai okokból kissé eltúlozzák jelentőségét. Ezen a ponton kicsit lépjünk vissza az időben és nagyon röviden, címszavakban tekintsük át a csillagászat fejlődését az őt megelőző időkben:
- A 11. században Béna Hermann bencés szerzetes megfigyeli a Föld-Hold és a Föld-Nap kapcsolatokat, időszámítási módszert talál ki, előrejelzi a holdfogyatkozást, napórát és csillagászati kvadránst szerkeszt.
- Szent Albert (Albertus Magnus 1200-1280) dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó megállapítja a Föld gömb alakját és a déli félteke lakhatóságát.
- Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Ő is megerősíti Föld gömb alakját. Szent Albert és az ő művei adták Kolumbusznak azt a gondolatot, hogy a Földet körbe lehet utazni, mert gömbölyű. (Mellesleg, a Bacon-szalonna is az ő találmánya.)
- Nicolas Oresme (1323-1382), francia püspök. A modern tudományok egyik legfontosabb megalapítója, úttörője és népszerűsítője. Ő volt az első, aki megfogalmazta, és érvekkel alátámasztotta, hogy nem a Föld a világ középpontja.
- Nicolaus Cusanus (1401-1464), német bíboros. Szintén vallotta, hogy nem a Föld az univerzum közepe, hanem ugyanolyan bolygó, mint a többi. Keplert megelőzve azt tanította, hogy a világegyetemben nem létezhetnek tökéletes körpályák.
- És végül: Nikolaus Kopernikusz (1473-1543), a modern heliocentrikus világnézet megalkotója. Kelet-poroszországi kanonok volt. Az egyház a kopernikuszi modellt, mint elméleti lehetőséget, matematikai modellt már megjelenése után azonnal támogatta, sőt tanította is.
(Sokan szerepelhetnének még ebben a névsorban, ezek tényleg csak címszavak.)
Mint látjuk tehát, csupa egyházi ember vitte előre a természettudomány fejlődését. Őket általában elfelejtik megemlíteni a liberálisok, vagy ha említik is őket, akkor nem teszik hozzá, hogy kivétel nélkül egyházi tudósok voltak.
És az a képtelenség, miszerint az egyház azt erőltette, hogy a Föld lapos és a világ középpontja, már ezen a felsoroláson is megdől.
Az egyház tehát Galilei korára már évszázadok óta tudta, hogy a Föld gömb alakú és nem központja az univerzumnak. A saját emberei állapították meg ezt, és ezeknek az embereknek emiatt soha egyetlen hajaszála sem görbült meg.
Nem is ez volt az igazi vita tárgya, hiszen a 17. század elejére ezen már rég túl voltak. Az igazi problémát az jelentette, hogy az akkor még mindig modernnek számító elméletet Galilei megpróbálta mechanikusan alkalmazni a Bibliára. Megpróbált átíratni részeket az Ószövetségből. (Egy konkrét példa: Józsua könyvében azt a mondatot, hogy "Józsua megállítá az égen a napot", kérte törölni.) A politikai érzék teljes hiányára, sőt meglehetős együgyűségre utal ez a szándék. Először csak mulattak rajta, nem vették komolyan. Komollyá akkor vált a dolog, amikor megpróbált anyagiakat gyűjteni és egy szervezetet létrehozni, ennek keresztülvitelére.
Ettől a ponttól kezdve politikai üggyé vált a dolog, hiszen veszélyeztetni kezdte a hivatalos államvallás integritását és szuverenitását. Brutálisan leállították, de végül értett a szóból.
Sokkal rosszabbul járt utóda Giordano Bruno akit meg is égettek. De a liberálisok (és a Wikipédia) leírásaival ellentétben nem a tanai miatt, hanem mert személyében támadott egyházi elöljárókat és ő valóban létre is hozott egy szervezetet az egyházon belül. Az egyházellenes szervezet - mely abban a korban az állam létét is veszélyeztette - létrehozásáért halál járt.
Azt sem kell elhinni a "liberáltaknak", hogy az inkvizició minden kis ideológiai ügyre rárepült. Ők is csak a kemény politikai szakba lépett ügyekben mozdultak, de akkor céltudatosan. A nagyságrendet is tegyük helyre: a liberálisok által sugalmazott állandó inkvizició-fenyegetettséggel szemben, a Szent Inkvizíció elé 5 és fél évszázad alatt 4800 ügy került. Ennek nagyjából a felében született elmarasztaló ítélet. (Összehasonlításul: a sztálini Szovjetunióban egyedül 1938. november 21-én, csaknem kilencezer embert végeztek ki, és hogy mennyi ember halt meg aznap a Gulágon, azt senki sem tudja.)
A hollywoodi filmekben az inkvizítorok általában nagy, hájas és igen buta püspökök, akik hatalmas karosszékekben pöffeszkedve sötét döntéseket hoznak. A valóságban az inkvizíció egy világi bíróság volt, egyházi szakértéssel. És nem főpapok voltak a szakértők, hanem tényleg a téma hozzáértői. Ugyanis az egyháznak volt a legnagyobb szakértő gárdája a világon. Galilei perében sem jelentett nekik semmiféle nehézséget több, Galileihez hasonló kvalitású pap-szakértő felvonultatása.
Aki tehát az egyházat sötétséggel vádolja, az tulajdonképpen a saját sötétségi bizonyítványát állítja ki - automatikusan.
És végül egy nagyon hevenyészett rövidke névsor a sok tíz vagy százezer egyházi tudósból, akik nem is olyan régen még teljesen egyedül tolták a tudományos haladás szekerét ezer éven át. Még egy fontos adalék: az alább szereplő tudósok, sokszor az adott tudományterület megteremtői is egyben.
Edme Mariotte (gázok térfogata), Amedeo Avogadro (molekulasúly), Michel Chevreul (zsírsavak) Laurent Cassegrain (távcső), Egnatio Danti (asztrolábium), Hell Miksa (földrajzi szélességmérés), Jean Baptiste Biot (meteoritok), Angelo Secchi (színképelemzés), Nicolas Steno (a geológia atyja), Georgius Agricola (ásványtan), Jose María Algue (meteorológia), Georges Lemaitre (táguló világegyetem) Robert Grosseteste (ősrobbanás-elmélet a 12. században!), Ruder Boskovic (atomelmélet 18. század!), Nicholas Malebranche (színelmélet), Nicholas Cusa (a tér görbülete 15. század!), Roger Bacon (fény hullámelmélete, mikroszkóp elv), Freiburgi János (fénytörés), Francesco Grimaldi (fény elhajlás), Andrew Gordon (elektrosztatikus motor), Nicholas Callan (indukciós tekercs), Jedlik Ányos (dinamó, elektromotor, szikvíz), Giovanni di Casali (gyorsuló testek fizikája), Albertus Saxonia (impetuselmélet), Marin Mersenne (akusztika) Jean Hautefeuille (belső égésű motor), Michael Heller (szingularitás), Thomas Bradwardine (irracionális számok), Marin Mersenne (primszámok, permutáció, kombináció), Bonaventura Cavalieri (geometria), Jacques de Billy (számelmélet), Bernhard Bolzano (matematikai analízis), Paul Guldin (Guldin tétel), John Casey (kör geometriája), Jean Roquetaillade (alkohol lepárlás), Pierre Duhem (termodinamika), Jean-Antoine Nollet (ozmózis), Pierre Gassendi (atomelmélet) Jean Carnoy (sejtosztódás), Lazzaro Spallanzani (ősnemzés), Armand David (zoológia), Johann Dzierzon (méhkaptár), Gimesi Nándor István (mikrobiális taxonómia), Carlos Chagas Filho (neurológia), Louis Pasteur (mikrobiológia), Friedrich Schönborn (kórbonctan), René Laennec (sztetoszkóp), Celestine Opitz (mesterséges altatás), Vincent Priessnitz (hidroterápia) Andreas Vesalius (anatómia), Honoré Fabri (vérkeringés), Marcello Malpighi (mikroszkópikus bonctan), Aquinói Szent Tamás (filozófia), William of Ockham (filozófia), Néri Szent Fülöp (oktatás), Pázmány Péter (nyelvészet), Luca Pacioli (kettős könyvelés), Berthold Schwarz (puskapor), Athanasius Kircher (megafon, vetítőgép 17. század!), Francesco Lana de Terzi (léghajózás) - a Depositum névsoraiból válogatva.
És még több száz oldalon keresztül folytathatnánk a "sötét egyház" tudósainak névsorát.
Kocsis Márk - Kuruc.info