Szokás szerint teológiai szempontokkal szeretném kiegészíteni, illetve ellenpontozni Perge Ottó testvérem egyébként kiváló írását. Sajnos nem lehet eleget foglalkoznunk a vallási őrület ezen rendkívül fertőző fekélyével, mert 66 éves ateista, agnosztikus agymosás, és ügynök-kereszténység után a társadalomban óriási a szomjúság szellemi reménységek után. És mivel a történelmi egyházak képtelenek a rendszerváltozásra, a belső megújulásra és a társadalom offenzív újraevangélizálására, a tömegek számára alternatívaként csak a szemét marad: az okkult, ezoterikus maszlag vagy a legszélsőségesebb, tudatmódosító szekták mérge.

Mint korábban több tanulmányunkban is kifejtettük, a sátán (diabolós = szétdobáló, összekeverő) legsikeresebben akkor tud híveket kábítani birodalmába, ha meghamisítja a valós isteni értékeket, hiszen önálló értékrendje a tagadás mestereként nincs; ezért csak majmolásra képes. Hamisgyöngyeit csillogtatva tehát két legyet üt egy csapásra: egyesekkel elhiteti, hogy gyülekezete isteni eredetű, s így bűvkörébe vonja; másokat viszont még az igazi értékektől is elriaszt. Az evangéliumi és őskeresztény pünkösdi élmények megtapasztalása napjainkban nem csupán elfajzott szektákban, hanem a legtöbb történelmi egyházban is megtapasztalható, elterjedt jelenség. Sőt valószínűleg e rendkívül aktív mozgalmak jelentik a legígéretesebb kitörési pontot a végelgyengülésben senyvedő, ellenfelei által liberalizálódásra és szekularizációra kényszerített egyházi intézmények számára.

Ezért a külső formák tekintetében hasonló jelmezeket magára öltő, kártékony szekták vizsgálatakor igencsak résen kell lennünk: óvakodnunk kell mind a káros tendenciák kritikátlan átvételétől, mind attól, hogy a keresztvízzel együtt kiöntsük a csecsemőt is, vagyis zsigerből elvessünk olyan eszközöket, melyeket maga Krisztus rendelt közösségünk építésére és üdvére. Hiszen ami az apostolok számára valóságos istenélmény volt, az számunkra sem lehet veszélyes tévút.

(Lám, még sokat tapasztalt Ottó testvérem is besétált ebbe a csapdába, midőn stilisztikailag kétségbe vonta, hogy a magyar nyelv törvényei szerint a Szentlélek bátran „betölthet, vagy kiöntetik”. Ha utána nézünk ősi magyar bibliafordításainkban, láthatjuk, hogy mind a katolikus, mind a protestáns magyar fordítások elfogadják és alkalmazzák a görög eredeti visszaadását a „telve, beteljesedik, megtelés, beteljesedés, kitöltetés, kibocsátás” formában. Eme bibliai szógyökök alapján világos, hogy a mai magyar teológiai nyelvezettől nem lehet stilisztikailag idegen a fentebbi két ominózus szó sem. Ezért nem csak protestáns fundamentalista szekták, hanem katolikus szakemberek által írt teológiai szövegekben is általánosan és méltán elterjedt szófordulat a „betöltekezés”, vagy a „kiöntetés”. Persze mindjárt hozzá kell tennünk: ettől Németh Sándor még egy árnyalattal sem lesz jobb szónok!)

A probléma ott vetődik fel, hogy ugyanarra a Szentlélekre hivatkoznak a történelmi egyházak, mint akire a legeltorzultabb, agymosó, lélekromboló cionista szekták is! Honnét tudhatja egy jámbor kereső, mit fogadjon be nyílt bizalommal, és mitől óvakodjék? Hogy egy közösségben elsődlegesen az Isten vagy a sátán lelke munkálkodik, azt a közhiedelemmel ellentétben nem tanaik igaz vagy hamis volta, de még csak nem is hit általi csodáik gyakorisága dönti el. A legtöbb vallási téveszme nem erkölcstelen rosszindulatból, hanem ostobaságból születik, melyre jelenthet orvosságot a kegyelem. A csodákba vetett szilárd hit pedig szintén gyümölcsöző lehet akár tévelygők között is.

Tudjuk, hogy a Hit Gyülekezete sátáninak tartja a történelmi egyházakat, s a politikai nemzeti radikális oldalt éppúgy, mint a magyar ősvallás képviselőit. Természetesen e három tábor hasonlóképpen sátáninak tartja a Hit Gyülekezetét. Kinek van igaza? Az Újszövetség világos választ ad e kérdésre. A Szentlélek gyümölcsei pedig a következők: szeretet, öröm, békesség, hosszú tűrés, kedvesség, jóságosság, hithűség, szelídség, önuralom. (Gal. 5:22) Vajon ezek az erények nyilvánulnak meg abban, aki épp átkot szór politikai ellenfeleire? Aki egy gyarmatosító rabszolgatartó törpe-világhatalom tömeggyilkos hadseregének terror-sikereiért imádkozik?

A legsúlyosabb bűnök hitünk szerint az égbekiáltók, melyekből négyet ismerünk: testvérgyilkosság, özvegyek és árvák sanyargatása, a munkások bérének visszatartása és a Szentlélek elleni bűn, amelyre még bocsánat sincsen. A zsidók és a palesztinok mindketten szemita, rokon népek (Izsák és Izmael, Ábrahám fiai), akár a hun és a magyar (Hunor és Magor, Nimrud fiai). Mégis folyamatosan gyilkolják a zsidók palesztin testvéreiket. Miután elpusztítják a férfiakat, ezzel az özvegyek és az árvák szenvedését idézik elő. Világhatalmi kizsákmányolásuk (pusztuláshoz vezető, visszatartott éhbérek) eredményeként is tömegek pusztulnak el, ez semmivel nem kisebb felelősség. A Szentlélek elleni bűn pedig az, hogy tudatosan, megátalkodottan szállnak szembe saját lelkiismeretükkel. Ezért mondta nekik Jézus: „Ha nem tudnátok, nem lenne vétketek, de mivel azt mondjátok, tudunk, vétketek megmarad!” Mindaz, aki a zsidóságot égbekiáltó bűneiben segíti, vagy cinkosan hallgat róla, felelős, társtettes, s Isten ítélőszéke előtt számot kell adnia róla.

A Hit Gyülekezete természetesen hatékonyan alkalmazza a zsidó világuralmi maffia különböző propagandisztikus módszereit. Többek között a médián át, folyamatos rágalmazással delejezi a közvéleménybe, hogy a nemzeti radikális tábor uszító, szélsőséges, gyűlöletkeltő, kirekesztő, antiszemita, fasiszta, neonáci stb. Ezzel próbálja elhallgattatni az őt intő-feddő prófétai szót, s azt, hogy a nemzetek életmentő önvédelme megszerveződhessen.

Másik trükkje, hogy állandóan egy „újabb zsidó holokauszt” veszélyét vizionálja, s erre hivatkozva Izraelt tekinti elsődleges politikai-stratégiai szövetségesének. Már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy a múlt század negyvenes éveiben Európa egyes országaiban nem volt könnyű dolga a zsidóságnak, és némelyiküknek komoly megpróbáltatásokat kellett kiállnia. Az ezt illető szánalom azonban semmiképpen sem terjeszthető ki napjaink zsidóságára, mikor a helyzet extrém mértekben épp ennek ellenkezője: a szellemileg és gazdaságilag Izrael és a nemzetközi zsidóság által vezetett gazdag euroatlanti országok egoista politikai vezetése gyakorlatilag rabszolgasorban tartja földünk lakosságának 80%-át. Nem létező, illetve jelentéktelen mértékű és hatású terroristaveszélyre hivatkozva, kiprovokált gyarmati háborúk és válságok előidézésével éhhalálra, valamint járványok általi kipusztulásra ítéli az emberiség jelentős részét.

(Itt jegyzem meg, hogy Ottó testvérem sajnos ismét téved Oroszország és Putyin pozitív és reményteli megítélésben. Egyszer és mindenkorra le kell szögeznünk, hogy Oroszországban – hazánkhoz és a volt kommunista országokhoz hasonlóan – nem történt semmiféle rendszerváltozás, és Putyin egyszerű KGB-s tömeggyilkos, akinek keze könyékig véres! Tőlük várni a cionista globalizmussal szembeni hatékony ellenállást éppoly abszurdum, mintha a katonai kémtisztnek fideszes terveivel hetvenkedő Orbántól várnánk ugyanezt. Ha tényleg megvalósulna az orosz rendszerváltozás, Putyinnak nyilvánosan kellene bűneit megvallania, és vezekelnie. De még ez sem tenné feltétlenül alkalmassá alkatilag egy ilyen heroikus szerepre.)

De térjünk vissza a Hit Gyülekezetéhez. Németh Sándor nem a kisujjából szopta az Izrael-imádatot, hiszen az apostolok is szilárdan hitték, hogy a zsidóság csakhamar elismeri Krisztus királyságát, és a Messiással élükön az ő feladatuk megkeresztelni a pogány népeket, uralkodván felettük a világ végezetéig. Hitték ezt annak ellenére, hogy mesterük világosan megjövendölte, hogy nem számíthatnak politikai győzelemre visszatérte előtt!

Jézus ugyan sohasem bátorított az efféle ördögi, politikai túlhatalom (=e világ fejedelme a sátán) elleni erőszakra, de mindig hevesen ostorozva leplezte le gonoszságaikat, és szolidaritásra hívott fel nyomorgó és szenvedő áldozataikkal. (Krisztus keményen megbélyegezte a „róka” Heródest, és ördögi hatalmának szervilis kiszolgálóit, a farizeusokat, szaddúceusokat, főpapokat, véneket és írástudókat. Rájuk mint „viperák fajzataira” és az „ördögatya gyermekeire” sokszoros kiáltotta: Jaj nektek! Ma mindnyájunkat sanyargató utódaik szemében Jézus, a Jobbikhoz hasonlóan kimerítette a közösség ellenes uszítás kritériumait.)

Ezzel szemben az a tény tehát, hogy a Hit Gyülekezete a tömeggyilkos Izraelt (Jn. „A ti atyátok nem Ábrahám, hanem az ördög, aki embergyilkos volt az kezdettől fogva”) stratégiai partnerének tekinti, egyértelmű bizonyítéka, hogy a szekta maga is (öntudatlanul?) sátánimádó! Az ártatlanság és jóhiszeműség mindenkit megillető vélelmét rájuk alkalmazva, hihetetlenül naivak és ostobák is egyben, ha esetleg azt hiszik, hogy a cionistáknak gazsulálva, azok később emiatti hálából elfogadják Messiásnak (Isten Fiaként) Krisztust, majd kereszténnyé lesznek, és csak ezek után fogják vasvesszővel terelgetni, irányítani a nemzeteket (Iz). Vagy talán azt gondolják a háborodottak (héberedettek?), hogy az antiszemita nemzeti radikálisok fognak e végső csatában az Antikrisztus oldalára állni? A valóság az, hogy a nemzeti radikálisok értelmesebb többsége – mivel tagadja a sátáni közösségi felelősség elvét – minden zsidót szeretettel szívére ölel, aki szembefordul saját fajtájának rasszának erkölcsi romlottságával és tiszteli, megbecsüli embertársait!

Viszont a trójai falovak nem a Hit Gyülekezete-szerű csoportok lesznek Izrael sátáni zsinagógája számára, nem az ő várukba lopakodnak be a protestáns fundamentalista szekták, hogy kereszténnyé tegyék a zsidóságot, hanem éppen fordítva: a jövendölések szerint a sátán fia, a zsidó-cionista Antikrisztus szólítja majd fel a keresztényeket, hogy vagy nyilvánosan tagadják meg Jézus Krisztust, vagy vállalják bűnhődésül a mártírhalált! Nos, ha ebben a szituációban Németh Sándor a kínhalált választja majd (amit erősen kétlünk), akkor is megtérésének feltétlen feltétele, hogy kövesse meg és kártalanítsa mindazokat, akiket eddig mocskos, ördögi átkaival illetett, s akiknek halálát és szenvedéseit Izrael felbujtójaként maga is elősegítette…