Jász-Nagykun-Szolnok megye közepén van egy - Árpád-kori eredetű - község, mely történelmét, sorsát tekintve felkiáltójel lehet Magyarország minden települése számára. Azok a folyamatok, melyek az elmúlt néhány évtizedben végbementek a Tisza-parton, sajnos szomorú prognózist jelentenek nem csupán a megye, de a Tiszántúl, s egész Magyarország számára is.
Az egykoron szebb időket megélt kis település neve mára végérvényesen összeforrt a szegénységgel, nyomorral, kilátástalansággal és bűnözéssel. Tiszabőn ugyan valaha üzemelt gyufagyár, voltak gyümölcsösök és működő termelőszövetkezetek, mára azonban minden bezárt, az önkormányzat pedig sehogy sem tud befektetőket hívni a faluba. Munkalehetőség gyakorlatilag nincs, leszámítva a közmunkaprogram keretében az út mellett pihenő közmunkásokét.
A lakosság nagyjából kilencven százaléka cigány, a helyi iskolába évek óta nem jár magyar gyermek. A magyarok elvándorlása folyamatos volt az utóbbi évtizedekben, az utolsó nagy hullámot a kétezres árvíz jelentette, amikor mindenki kapott támogatást, aki el akart menni.
Tiszabő 2009-ben átvette Csenyététől az ország legszegényebb települése címet, majd csődbe is jutott. Tiszabőnek az OTP-től a Magyar Államkincstáron át 35 egyéb hitelezőig számos szereplő felé vannak tartozásai. Megoldást jelenthetett volna, ha az önkormányzat valahogy megegyezik a hitelezőkkel, ennek azonban volt egy jelentős akadálya: az hosszú ideig határozatképtelen volt, mert hét tagja közül egyszerre négy volt előzetes letartóztatásban - többek között Farkas Barnabás polgármester is - a faluban történt szocpolos csalássorozat miatt. (Az ügyben egyébként összesen 301 ember került őrizetbe, ebből 19 szervező, a kár összesen 315 millió forint.)
Ezek után nem maradt más lehetőség az adósságrendezésre, mint az árverés. Saját bevételek híján kukásautó, fogászati szék, legelők és szolgálati lakások eladásával próbálták törleszteni az adósságot. Lényegében mindent próbáltak értékesíteni, ami csak eladható - összesen 20 millió forint értékben. (Más kérdés, hogy ha mindent sikerült volna eladni, az is csak a 120 milliós tartozásállomány töredékére lett volna elég a faluban.)
Az első árverésen néhány legelő, egy kistraktor, egy három fázisú mosogatógép és egy fűnyíró kelt csak el összesen félmillió forint értékben. A második fordulóban már csak két vagyontárgyat sikerült eladni. Ezek egyike az a márkás szemétszállító teherautó volt, amelyet az európai uniós támogatással megvalósult kétpói regionális hulladéklerakóhoz köthető projekt keretében kapott a tiszabői önkormányzat. A járművön kívül egy szolgálati lakás kelt el, a két ügylettel csaknem kétmillió forintot tudtak kasszírozni.
Az árverési procedúra ezzel véget ért, a bíróságnak készített összefoglaló jelentés után a jogszabályok alapján a megmaradt vagyon természetbeni felosztása következik a hitelezők között.
Tiszabő sorsa az elmúlt évek, évtizedek sorozatos kudarcainak lenyomata. Szembetűnő, hová vezet a bal- vagy éppen a nemzeti mázzal leöntött liberális politika, a problémák elhallgatása és szőnyeg alá söprése. Ki kell jelentenünk: amíg nem lesz nemzeti kormánya az országnak, amíg a problémáknak csak tüneti kezelése folyik, addig egyre több hasonló esettel fogunk találkozni. A munkanélküliség és kilátástalanság elől egyre nyugatabbra húzódó, menekülő törvénytisztelő, tisztességes magyar lakosság helyére költöző bűnöző réteg a legősibb településeinket is le-, majd elpusztítja. Az elértéktelenedő magyar földekre már rég bejelentkeztek az új honfoglalók.
De ki lesz az, aki marad? Ki lesz az, aki eltartja az országot? Honnan lesz pénz segélyre, nyugdíjra, ki fogja finanszírozni az egészségügyet, az oktatást, az állami beruházásokat? A szakadék felé rohanunk. Ha nem vesszük észre Tiszabő üzenetét, akkor nem lesz magyar feltámadás, nem lesz szebb jövő!
Szecsei Attila
Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jobbik-elnök