Van azért egy előnye is a cionisták szempontjából annak, hogy az emberek egyre kevesebb szépirodalmat olvasnak: legalább nem fertőződnek meg az "antiszemitizmus vírusával".

Isteni színjáték

Alighanem előbb-utóbb nálunk is parancsba adják majd az éppen ügyeletes oktatási miniszternek, hogy Dante Alighieri Isteni színjáték című nevezetes alkotását sürgősen törölje a kötelező olvasmányok listájáról. De nincsen kizárva az sem, hogy majd a “mai gyerekek igényeihez igazodva átírják” a csodálatos mű szövegét. Olaszországban sokkal éberebbek az antirasszista és jogvédő szervezetek, mint nálunk: ott ugyanis már felhívták a figyelmet az Isteni színjáték fasiszta és homofób jellegére.

Valentina Sereni, a Gherush92 elnevezésű antifasiszta gittegylet elnöke a napokban az alábbi bölcsességeket nyilatkoztatta ki: “Az Isteni színjáték az olasz irodalom egyik legjelentősebb alkotása, és természetesen alapvetően fontos része az iskolai tananyagnak. Azonban a diákokat minden magyarázat nélkül szembesítik a mű sértő és diszkriminatív jellegű részeivel.” Melyek lennének az 1308 és 1321 között született Isteni színjáték “sértő és diszkriminatív” részei? Nos, a mű főhőse a római költő, Vergilius kíséretében utazást tesz a túlvilágon. Megjárja a poklot és a purgatóriumot, végül eljut a mennyországba is. A pokolban súlyos bűnök elkövetőivel találkozik, akik között számos politikus, hadvezér, történelmi személyiség, pápa és püspök mellett ott van például Mohamed próféta (akinek a belei tűrhetetlen módon kitüremkednek a testéből), valamint például a legnagyobb bűnös, a Jézust eláruló zsidó Júdás, aki a pokol legeslegalján vízbe fagyva áll, és ő tartja a pokol egész építményét, szájában rágcsálva a két másik hírhedt árulót, Cassiust és Brutust. Azután a pokolban bűnhődnek még például a szodomiták, a “természet ellen” elkövetett bűneik miatt, pedig hát, mint tudjuk, a “szexuális másságot” tisztelni kell. Magyarán: a Divina Commedia “muszlimellenes”, “antiszemita” és “homofób” jellegű mű. Sereni ugyan nem javasol “könyvégetést” vagy “cenzúrázást”, ennek ellenére jó ötletnek tartaná az Isteni színjáték kiiktatását a tananyagból, de belenyugodna abba is, ha “megfelelő kommentárokkal” látnák el a Dante alkotását.

“Ez az egész a politikai korrektség elképesztő mértékű őrülete” – reagált a bolond antifasiszták felvetésére Giulio Ferrori, a római La Sapienza Egyetem irodalomtörténész professzora. Egy másik, kevesebb hülyéből álló jogvédő szervezet szervezet vezetője, Aurelio Mancuso, pedig a következőképpen foglalta össze véleményét: “Az egyedüli, amit képes vagyok röhögés nélkül mondani, az annyi, hogy el a kezekkel az Isteni színjátéktól.”

Hallgrímur Pétursson
De még mielőtt legyintenénk, hogy csupán ostoba és túlbuzgó antifák akciózásáról van szó, felhívnám a figyelmet egy hasonlóan abszurd követelésre. Ez év február 23-án két rabbi – Abrahám Cooper és Marvin Hier – a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ elnevezésű zsidó agymosoda nevében az izlandi állami televíziós elnökének, Pall Magnússonnak írt levelükben kérik: ne sugározza a televíziós csatorna a neves izlandi lelkész-költő, Hallgrimur Petursson (1614-1674) Passió énekeit. Ugyanis az izlandi irodalom eme kiváló alkotásában (melyből ráadásul a nagyböjti időszakban a templomokban részleteket is felolvasnak), több, mint 50-szer vannak megemlítve a zsidók, ráadásul mindenütt az “álnok”, “hamis”, gonosz” és “rosszindulatú” jelzők kíséretében utalnak rájuk.

Passió énekek
Márpedig a nagyeszű rabbik szerint az ilyesfajta “gyűlöletkeltésre alkalmas nyelvezet teremtette meg a teológiai alapjait a 20. századi zsidógyűlöletnek és zsidóüldözésnek”. Márpedig, mint levelükben írják, “egy modern demokratikus nemzet” részéről megengedhetetlen az “intoleráns nézetek” megtűrése a médiában. “Amikor ilyen antiszemita utalásokkal teli művet olvasnak fel a nemzet ismert személyiségei,újból napvilágra hozzák a zsidókra vonatkozó gyűlölködő nézeteket, és megmérgezik az ifjabb nemzedékek lelkét azzal, hogy a zsidókat fortélyosnak, csalónak és természetesen istengyilkosnak ábrázolják.”

A rabbik levelük végén felsorolják az izlandi költő himnuszaiban szereplő elfogadhatatlan kitételeket, majd felszólítják a televízió elnökét és az állami médiahatóságot: gondoskodjanak arról, hogy a kifogásolt részek többé ne hangozhassanak el az izlandi televízió műsoraiban.

Perge Ottó