A megfelelési kényszerben szenvedő, vagy csak egyszerűen elbutított közéleti szereplők gyakran érzik szükségesnek leszögezni: nem hisznek az összeesküvés-elméletekben. Persze akik ilyesfajta kijelentéseket tesznek, minden további nélkül elhiszik, hogy a „nácik uralmuk alá akarták hajtani az egész világot”, miképpen abban sem kételkednek, hogy az Al-Kaida – újabban Irán is – „el akarja pusztítani a nyugati civilizációt”.

Al-Zawahiri, az Al-Kaida jelenlegi vezére

Én a magam részéről viszont kijelentem: hiszek az összeesküvés-elméletekben. Igaz, nem mindegyikben. De hát a történelemben bizony gyakran előfordult, hogy bizonyos etnikai, vallási, eszmei, netán osztályalapon szerveződő érdekcsoportok célokat tűztek ki maguk elé, melyeket vagy sikerült megvalósítaniuk vagy nem. Mielőtt Irán lett volna az első számú közellenség, a cionista oligarchia és médiája az Al-Kaida rémét festette fel a falra. 2001. szeptember 11. után megkezdődött a Nyugat terrorellenes „szent háborúja”, melynek egyik legfőbb céljául a halálos veszedelemmé nyilvánított Al-Kaida teljes megsemmisítését tűzték ki.

De ki gondolt arra a New York-i ikertornyok és a Pentagon elleni terrortámadásokat követően, hogy tíz esztendővel később az USA és Oszama bin Laden egykori szervezete szövetségesként harcol majd egymás oldalán? Nos, volt, aki gondolt rá, ugyanis az „összeesküvés-elméletekben hívő” néhány „szélsőséges” már akkoriban hangoztatta: a World Trade Center és a Pentagon elleni repülőgépes akció néhány megmagyarázhatatlan részlete felveti annak a lehetőségét, hogy az izraeli és amerikai titkosszolgálatoknak voltak bizonyos információi az Al-Kaida szándékait illetően. Sőt, akadtak olyan „elvetemült őrültek” is, akik szerint a Moszad és a CIA szervezte a látványos támadást.

Természetesen megtörtént már a történelem folyamán, hogy korábban egymás ellen küzdő ellenségek egyszeriben kibékültek, és szövetséget kötöttek. Az is kétségtelen továbbá, hogy a 80-as években a nyugati hatalmak pénzelték és látták el fegyverekkel az afganisztáni iszlamista ellenállókat, akiknek a soraiból verbuválódott az Al-Kaida elnevezésű dzsihadista szervezet tagsága. Mégis van abban valami furcsa, hogy az USA és csatlósai hosszú éveken keresztül állították: hadseregeik élet-halál harcot folytatnak a „nyugati világ elpusztítására törő” Al-Kaida ellen. Ezzel szemben Líbiában és immár Szíriában is a cionista irányítás alatt álló Nyugat egyértelműen szövetségese a félelmetes „terrorszervezetnek”. Sőt, pénzzel és fegyverrel is támogatja azokat a mudzsahedin harcosokat, akik egészen szoros kapcsolatban állnak Oszama bin Laden szervezetének tagjaival.

Csakhogy a cionisták halálos ellenségeikkel csakis abban az esetben állnak szóba, ha képtelenek legyőzni őket. Adolf Hitlerrel például tárgyalni és egyezkedni sem voltak hajlandók. (Pedig milliók életét lehetett volna megmenteni, ha megtették volna.) Az Al-Kaidával kapcsolatban pedig az amerikaiak évek óta hangoztatják: óriási csapásokat mértek a szervezetre, melyek következtében sikerült végzetesen meggyengíteni. Ennek ellenére az Al-Kaida harcosai megjelentek a líbiai felkelők soraiban, és ott vannak most is a szíriai lázadók oldalán. Régóta tudni lehetett persze, hogy az Al-Kaida nem rokonszenvezik sem a diktatórikus arab rezsimekkel, sem pedig a síita perzsa állammal. De hogy az USA az Al-Kaida fegyvereseit pénzelje Kadhafi és Asszad rezsimjének megdöntése céljából, azért mégis több a soknál. (De különös módon a nyugati média teljes nyugalommal tért napirendre az Al-Kaida és az USA szövetsége fölött.)

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a minap a BBC-nek adott interjújában nyíltan elismerte: az Al-Kaida valamint az USA által terrorszervezetnek nyilvánított számos csoportosulás ugyanazokért a célokért küzd Szíriában, mint az Egyesül Államok. „Vannak nagyon veszélyes szereplők a régióban, mint például az Al-Kaida, a Hamasz, és mások, akik szerepelnek a terrorszervezetek listáján. Mindezek a csoportosulások támogatják, vagy azt mondják, hogy támogatják az ellenzéket (Szíriában)” – ismerte el az amerikai külügyminiszter. (Megbízhatónak tűnő híresztelések szerint egyébként a NATO repülőgépekkel szállította Líbiából Szíriába a terroristának bélyegzett mudzsahedineket.) Ayman al-Zawahiri, az Al-Kaida vezére a muzulmánokat nyilvánosan is felszólította a szíriai rezsim megdöntésére. Márpedig a nyugati és izraeli terjeszkedéssel szembeszegülő Asszad-rendszer szétesése elsősorban a cionisták érdeke!

De vajon az izraelieket, az amerikaiakat és csatlósaikat nem zavarja, hogy mit művelhettek Oszama bin Laden oly félelmetes színekben lefestett fegyveresei korábban Líbiában, és mit művelhetnek most Szíriában? A kérdés nyilván költői, mert az arabok legyilkolása a legkevésbé sem izgatja az „emberi jogokért” krokodilkönnyeket ontó amerikai adminisztrációt és az európai kormányokat. Az Arab Liga egy minapi jelentése – melyet a nyugati média teljesen elhallgatott – arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szíriában szemben álló erők mindegyike követett el súlyos bűncselekményeket. A dokumentum rámutat: bizonyos, nyugaton terrorszervezetnek bélyegzett csoportok állnak a lázadók nevében elkövetett támadások hátterében.

„Már-már ironikus tény, hogy a demokratikus legitimitással nem rendelkező, öböl-menti szunnita rendszerek támogatják az Al-Kaidához kötődő csoportokat Szíriában, a demokratikus reformok kikényszerítése érdekében” – jelentette ki Michel Chossudovsky, neves közgazdász és politikai elemző. „Ugyanaz történik most (Szíriában), mint korábban Líbiában, ahol a Nyugat és az öböl-menti államok beavatkozása nyomán nem csupán a korábbi kormány bukott meg, de az emberi jogok és a szociális viszonyok terén is súlyos visszaesés következett be” – tette hozzá Chossudovsky.

Az úgynevezett Szabad Szíriai Hadsereg egyik tábornoka a napokban újságírók előtt is elismerte: az USA és Franciaország modern fegyverekkel, többek közt repülőgépek lelövésére alkalmas rakétákkal szerelte fel a lázadókat. Az amerikai katonák állítólag már december óta jelen vannak a jordániai-szíriai határnál annak érdekében, hogy biztosítsák a felkelőknek szánt fegyverszállítmányok útját. Brit speciális kommandók pedig már szíriai területen irányítják az Asszad-ellenes lázadók – köztük az Al-Kaidához tartozó harcosok – küzdelmét.

Érdemes eltöprengeni az alábbi kérdésen: vajon a cionista nyugati birodalom, valamint az Al-Kaida és más „terrorcsoportok” között csupán taktikai, rövid távra szóló érdekszövetség áll-e fenn, vagy pedig a kapcsolat stratégiai jellegű, és hosszabb időszakon át is tartós lehet? Ha meggondoljuk, hogy az Al-Kaida ténykedéséből eddig javarészt a Nyugat és Izrael húzott hasznot, arra kell gondolnunk: ismét csak szemfényvesztés áldozatai vagyunk, és bizony a nemzetközi életben is igaz, hogy semmi sem az, aminek látszik.

Perge Ottó