Visszatekintve a gengszterváltozás óta eltelt több mint húsz évre, úgy tűnik, hogy a magyar államnak furcsa módon semmit nem volt gazdaságos megtartani és működtetni a saját vagyonából, ami mellesleg korábban értéket termelt a magyar nemzetnek. Nem volt gazdaságos a növényolajipar vagy a malomipar vagy a műszertechnika, megint másként az ásványolajipar, a cukoripar, és mára gazdaságtalanná vált a nemzeti légitársaság fenntartása is. Igaz, a belgák és a görögök időben, még a bedőlés előtt saját erőből meg tudták menteni a légitársaságukat, csakhogy ott volt olyan belföldi tőke, amelyik fel tudta őket karolni. Itt már nincs, hiszen minden külföldi kézen van, azok pedig - a fülkeforradalmárokkal ellentétben - nem saját ellenségeik, tudják, mit diktál a saját érdekük.

Magyarországon ugyanis egészen véletlenül korábban minden termelőegység, amelyeknek köszönhetően hazánk mindmáig Európa vagy Közép-Kelet Európa éléskamrája lehetne, vagy másnak vált gazdaságossá, vagy eltűnt a föld színéről. A teljesség igénye nélkül sorba szedve az eddigi pusztítást, felrobbantották, eldózerolták, majd piacostul átjátszották a multiknak a világhíres és stratégiai üzemnek számító MOM-ot, a 12 cukorgyárat, az egész élelmiszer- és konzervipart, elkótyavetyéltek 12 állami gazdaságot, átjátszották az útépítést, és most kiadták a kezükből a nemzeti légitársaságot, amit az eddigi évtizedekben szétraboltak, privatizáltak, amiből a mocskos, velejéig korrupt politikai elit minden oldala megtömte a zsebét, kistafírungozta a mindenkori kegyeltjeit.

Mert nem gazdaságos, nem versenyképes - halljuk a mantraként ismételgetett lózungokat, a gyomorforgató hazugságokat. Holott épeszű újságolvasó ember tudja, hogy ez is a „brüsszeli Moszkva” ukáza volt, hiszen nem maradhat semmi a porondon, ami esetleg az uniós vízfejek üzleti érdekeit zavarja. Nem lehet magyar bor, nem lehet Tokaji Aszú, nem lehet magyar búzaliszt, mehet a levesbe a magyar tej, az állattartás, a cukor, az olaj, a kenyér, minden, amivel a magyar elfogadható áron jóllakhatna, és amiből meg is élhetne, ha tisztességesen eladhatná a külpiacokon. Viszont nem adhatja el, mert a még Lenint és Sztálint, valamint a Szovjetuniót egykor éltető '68-as maoista anarchistáknak nem gazdaságos, ha Magyarország talpon marad, nekik kizárólag a Tesco gazdaságos Magyarország az elfogadható partner, viktorostul, martonyistul, lázárostul, vagy akár gyurcsányostul és bajnaistul. Nem volt gazdaságos a Malév! Igaz, hogy szakértők szerint is egyedülálló pozíciói, leszálló idői voltak egynémely desztinációban, országban, igaz, hogy jelentős törzsutas állománya volt, világszerte bejáratott és a piacba beágyazott neve volt immáron 66 esztendeje, igaz, hogy egy olyan reptere van Magyarországnak, amelyen elsődleges társaság volt a Malév, de sutba vele, ilyen kicsire nem adunk, mondja a "nemzeti ügyek kormánya". Idegen kézen van már a szintén szétzüllesztett, elkótyavetyélt szegény, jobb sorsra érdemes Liszt Ferencre keresztelt légikikötő, miért ne lehetne szabad prédaként odadobni a Malévot is, valaki biztosan jól jár majd az ügyletből.

És hogy lesz majd új - ahogy a Kossuthon mondják -, zöld mezős magyar nemzeti légitársaság? Mikor és miből kedves elvtársak, amikor eltapsolták a vagyont és mára a diszkont légitársaságoknak köszönhetően a hírek szerint már szétkapkodták a Malév korábbi járatlehetőséget, leszállási alkalmait? Ki hiszi el ép, józan ésszel, hogy érdemes újra ugyanazt megcsinálni a nulláról, flotta, leszállási lehetőségek nélkül, ami eddig bejáratottan működött? Ja, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni? Hogy tetszettek volna gazdaságosan működtetni? Igen, tetszettek volna nem szétlopni a nemzeti légitársaságot, tetszettek volna nem elkótyavetyélni az orosz milliárdosnak, aki hülyére vette, vagy megvásárolta a hazaárulókat és mindmáig csak kivesz pénzt a Malévból és nem beletesz, tetszettek volna nem legitimálni a mindenkori hibás és nemzetáruló, mert kiárusító kormánydöntéseket! Akkor nem jutottunk volna idáig. Ugyanis nem véletlenül mondhatja az egyébként börtönérett Oszkó „úr”, hogy a Fidesz is beleegyezett anno a Malév privatizálásába, hiszen nyilván minden eddigi nemzetellenes döntésben benne volt a Fidesz ugyanúgy, ahogy a komcsik és zsidó oldalbordáik, mivel a parlamenti patkóban érdekes módon mindig átmentek a szavazógépeknek köszönhetően ezek a döntések. Nem ők nyomtak gombot olvasatlanul a több száz vagy ezer oldalas új EU-tákolmányra? Nem ők nyomtak gombot feltételek nélkül Románia EU-tagságára? Nem ők támogatták a gyurcsányi költségvetéseket is, csakhogy utána a pénztárhoz járulhassanak, és ne ürüljön ki a családi kassza? Hogy tudnának ilyen emberek felelős döntéseket hozni, és ilyen emberek akarják ezt az országot kivezetni a szakadékból?

Ocsmány, gyomorforgató, de jelzésértékű mindaz, amit a Malévval műveltek. Eklatáns példája a több mint húszéves nemzetvesztésnek és hazaárulásnak. Ostoba, agyhalott az, aki elhiszi, hogy a kétharmadnak ehhez semmi köze, és ezt nem a börtönérett Gyurcsány-banda védelmében írom. Pont az jelzi a fülkeforradalom eredményességét, hogy, bár megfuttatják a zugügyvédet naponta, óriási médiafelületet adnak a hangzatos feljelentéseinek, még sincsen mindmáig börtönben a Gyurcsány-kormány, vagy a Bajnai-féle komisszár horda egyetlen tagja sem.

Elszállt a Malév, ingyen hullt az ölébe a karvalytőkének, a rajtunk nyilván most harsányan röhögő multiknak az egész magyar légi piac, amit az életben soha nem kaphatunk vissza és építhetünk újjá. Persze azon sem csodálkoznék, ha a Malév helyett nemsokára az EL-AL felirat díszelegne a ferihegyi betonon landoló gépeken. Hiszen az akkor már úgyis belföldi járatnak számítana… Megszabadult a "nemzeti ügyek kormánya" az adósságtól - bár a németeket tekintve ez még nyitott kérdés - , de megszabadulhat-e a lelkiismeret-furdalástól, hogy mit tett több ezer emberrel és azok családjával, akik jobb sorsa lettek volna érdemesek, de legalábbis tisztességgel folytathatták volna az eddigi munkájukat, ha nem húzzák ki alóluk a széket? A régi bölcsesség szerint három dolgot soha többet nem lehet visszafordítani: a repülő nyilat, a kimondott szót és az elszalasztott alkalmat. A dakota közmondásokat gyártó agytröszt biztosan hiányzott az iskolában, amikor ezt tanították…

Szabolcsi Bence

Kapcsolódó: Malévmagyarország