2012-01-31

Kicsit lelkiismeret-furdalásom van. Azért, mert hiányzott Rodostó és persze Törökország. Pedig másfél hétig a szüleimnél voltam Keszthelyen.

De akár Európa legtöbb részén, ott sem lehet olyan felszabadultan zsidózni, mint a toleráns török társadalomban. Itt minden olyan szabad. Nyugodt. Meg jó a konyha, jók a filmek…

Filmek. Feltétlenül nézzék meg a kitűnő török filmet, a hatalmas sikerű Farkasok völgye harmadik részét, amelynek címe Palesztina. Már magyar felirattal is megnézhető. Megnézhető? Kötelező. YouTube-on is megtalálja, aki akarja.

Rengeteg izraeli kap benne fej-, szív- és májlövést, ami szavatoltan emeli a jó hangulatot és étvágygerjesztőnek sem rossz egy éjféli kis nassoláshoz. Nem is vetítik Európában. Szigorúan tiltott film.

Ja, igen. Ha már a nassolásnál tartunk. Tudják, hogy a török datolya és a török füge a világ legjobbja? De messze!

Kérdezhetik, hogyan éreztem magam otthon.

Elmondom: húztam a szájam szélét.
A balliberálisok uralta kultúra szintje tényleg siralmas.
Belehallgattam a most annyira „világhírűvé” vált Klubrádióba. Hogy kik telefonálnak be oda!
Ha a zsidó viceházmestereknek külön adó kellene, örökbe fogadnák.
A beszédmodor otthon még a korábbinál is jobban elzsidósodott.
Ha egy zsidó kitalálja, hogy „az emberek” helyett „a zemberek”-et írjon, még sok gój is majmolja. És a tízezredik ismétlésnél is kötelező nevetni rajta. Azután ott van a sok „bevállal” és kapcsolt műdumák.

Ez a törökben nincs. Itt puritánul használjuk a törököt, és erre minden török büszke.

Egyébként a mai török irodalom messze alulértékelt külföldön, mert a határokon kívül szinte mindenki csak Orhan Pamukot ismeri.

Ha én mondom, elhihetik nekem. Tényként: összehasonlító irodalomból kaptam doktorátust az amerikai Cornell Egyetemen.

Olvassák el Selcuk Altun könyvét, ami angolul Many and Many A Year Ago címen jelent meg 2009-ben! A fiktív főhős Edgar Allan Poe nyomát követi Sztambultól Buenos Airesig.

Rodostóban már késő este van.
A csillagok ragyognak a hideg égbolton.
A tenger fölött sirályok köröznek, néha le-lecsapva. Ezek a madarak is garantáltan kirekesztők: nem engednek magukhoz más fajú madarat.

Szeretem őket. Olyan fehérek, ártatlanok és olyan természetesen fajtahűek.

Addig is güle-güle,

Mikes Kata

Kapcsolódó: Rodostói levelek III. - Nyüszítő Martonyi az izraeli turisták hullái fölött