Egy bizonyos Ioan Holdis, a kormányzó Demokrata-Liberális Párt parlamenti képviselője szerint azok az őslakos erdélyi magyarok, akik felvették – helyesen visszavették – a magyar állampolgárságot, menjenek máshová szavazni, s azt tervezi, hogy jövőre benyújt a romániai törvényhozásnak egy olyan előterjesztést, amely megtiltaná a kettős állampolgárságú magyaroknak, hogy részt vegyenek a romániai választásokon (interjú vele itt).

A megfilmesített trilógia első részének borítója<br>(rendező: Mihályfy Sándor, a képen a főszereplő Ilyés Levente)

Nos, akkor mindenféle kommentár nélkül álljon itt egy rövid, parabolikus jellegű idézet Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényéből, amelyben a címszereplő székely legény a hozzá bekvártélyozott, s őt kényelmes fekhelyéről kitúró román csendőr őrmesterrel folytat nyugovóra térésük után párbeszédet:

 – Aluszik-e, vitéz úr? – kérdeztem.

– Nem, mi baj? – dörmögte Sugyélán.

– Semmi baj, csak azt akarom megkérdezni, hogy a kakukkmadarat ismeri-e.

– Hogy a fenét ne!

– De jól ismeri-e?

– Biztos légy, hogy jól!

– No, ha olyan jól ismeri – folytattam –, akkor mondja meg, hogy milyen madár!

– Neki a tollazat, vagy mi?

– Nem a tollazata, hanem a természete.

Surgyélán nem felelt mindjárt, hanem nyilván gondolkozott; de aztán hirtelen megunta a gondolkozást, mert felém fordulva így szólt:

– Természet olyan van neki is, mint a más madárnak.

– Mert biza nem olyan van! – ellenkeztem.

– Hát milyen?

– Olyan, hogy a más jámbor madarak fészkibe úgy belémegy, mintha az övé volna. Ezt maga nem tudta?

– Hogy a fenét ne!

– Hát akkor! Rendes madár az?!

Surgyélán mérgesen visszafordult, és így szólt:

– Most én aluszni akarok, és nem pedig madarászni!

A regény keletkezésének körülményeiről mindössze annyit szükséges ez alkalommal elmondanunk, hogy Ábel önvallomása szerint „abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé”.

Nos, Szabad Nép jogutód népszabadságos újságírók, RMDSZ-es ideológiájú „magyar” és román parlamenti képviselők, mindössze ennyit epilógusként az elhíresült csíkszeredai magyar-székely jégkorongmérkőzésen történt, bennünk katartikus érzéseket keltő közös himnuszénekléshez…

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Kapcsolódó: A dákoromán kontinuitás legendája, avagy miért nem voltak a románok Erdély őslakói