A cionista bankároligarchia szolgálatában álló propagandisták, és mindazok a szerencsétlenek, akik bedőlnek a félretájékoztató kampánynak, azt harsogják, illetve mondogatják, hogy a zsidó világuralom nem létezik, az nem más, mint „összeesküvés-elmélet”, az „őrült antiszemiták” rémálma. Az alábbiakban azonban néhány olyan eseményre, nyilvánvaló összefüggésre és mindennapi tapasztalatra szeretném felhívni a figyelmet, melyek alapján csakis egyetlen következtetésre juthatunk: a zsidó világuralom igenis létezik. (Sőt egyre nyomasztóbbá válik, de ez most egy másik kérdés.) Írásomban elsősorban kérdéseket fogalmazok meg, melyekre ha bárki képes értelmes válaszokat adni, kérném, tegye meg.

-Nagyon sok zsidó ember van vezető pozícióban, főleg a gazdasági, kulturális életben. Ezt a tényt maguk a zsidók is elismerik, sőt adott esetben – főként egymás közt, de néha a gójok irányába is – büszkélkednek is azzal, mennyi fajtársuk található a gazdasági-politikai-kultúrális élet „őrhelyein”. Igaz, szerintük azért van annyi bankvezér, tudós, médiaguru, politikus és gazdag ember a zsidók között, mert ők tehetségesebbek és okosabbak a gójoknál. Témánk szempontjából most mellékes, hogy azért sok-e a zsidók között a sikeres, gazdag ember, mert tényleg okosak és tehetségesek, vagy azért, mert – mint az „antiszemiták” állítják – gátlástalanok és csalók, akik az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait durván áthágva jutnak meg nem érdemelt előnyökhöz. (Esetleg mindkét állítás egyszerre igaz.) De vajon ha egy népcsoport tagjai közül bármilyen okból „sokan vannak vezető pozícióban”, akkor az nem azt jelenti-e, hogy a szóban forgó népcsoport uralmi helyzetben van?

-A zsidók legendásan összetartóak, és segítik egymást a „bajban” – valójában persze a hatalom megszerzéséért és még további kiterjesztéséért vívott „harcban”. Ugyanakkor a cionisták és az érdekükben ténykedő propagandisták azt próbálják elhitetni velünk, hogy a zsidók legendás összetartása egy mítosz, az „antiszemiták beteges fantáziájának szüleménye”, mivel a választott nép fiai körében igenis vannak különböző érdekcsoportok, és ellentétes ideológiák is jócskán megosztják a soraikat. (Mindkét kijelentés igaz lehet egyszerre is: a zsidók a kiváltságaikra nézve veszedelmesnek gondolt gójokkal szemben egységesek lehetnek, mindamellett attól még „baj” esetén „összezárhatnak a sorok”. )De vajon mennyire életszerű állítás, hogy a vezető pozícióban – vagyis hatalmon – lévő emberek nem fognak össze, és nem működnek együtt kiváltságaik megtartása érdekében? Ki látott még olyan ostoba uralkodó „elitet”, amelyik nem tesz meg minden tőle telhetőt hatalmának megőrzése (sőt kiterjesztése) céljából?

-A zsidók nyíltan hirdetik, hogy „nem engedik meg, hogy még egyszer bekövetkezzék a holokauszt”. Sőt, mint gyakran emlegetik, a „gyűlölködés”, az „antiszemitizmus”, a „rasszizmus” legapróbb jelei esetén „közbe kell lépni”, mert a „holokauszt is a szavakkal kezdődött”. De ha, mint állítják, nincsen egységes zsidó érdekérvényesítés – vagyis a gazdag és hatalmas zsidók (bankárok, politikusok, ügyvédek, médiák vezetői, újságírók, filmesek, stb.) csupán egymással semmiféle kapcsolatban nem álló „egyének” -, akkor hogyan tudják ugyanakkor folytatni a harcot az „újabb népirtás megakadályozása érdekében”? Ha nincsen közöttük összetartás és egység, és állítólag „nincsenek közös zsidó érdekek” sem, akkor hogyan képesek harcolni a nem zsidók között fejét újra és újra felütő „irigykedés”, „gyűlölködés”, „bűnbakképzés” , „antiszemitizmus” és „rasszizmus” ellen? (Hiszen ez harc, hatalmas médiakampány kíséretében és óriási pénzekkel megtámogatva, rendületlenül zajlik.)

-Ha a cionista zsidóság nem volna kiváltságos helyzetben, hogyan lenne magyarázható, hogy izraeli gépek mindenféle következmény nélkül berepülhetnek magyar területre? Mivel indokolható az izraeli kémrepülők ügye körüli zavartság és teljes homály? Amikor az orosz kommunisták befolyása alatt állt Magyarország, vajon nem hasonlóképpen hablatyoltak és hazudoztak volna a politikusok, és nem hasonlóképpen seperték volna a szőnyeg alá a botrányt, ha mondjuk szovjet felderítő épek repkedtek volna az ország felett? (Gondoljunk például arra a zavart hallgatásra és mellébeszélésre, amivel a kommunista vezetők igyekeztek meg nem történtté tenni pl. a dél-koreai gép lelövését 1983-ban, vagy a csernobili atomkatasztrófát 1986-ban, de más botrányokat is említhetnék. A politikusok zagyválása, zavartsága és mellébeszélése túlontúl ismerős.)

-Ha nem lenne zsidó világuralom, mivel lenne magyarázható, hogy a „választottak” képesek voltak történelemszemléletüket a nyugati világ népeire rákényszeríteni? Ha a zsidóság, mint mondják, egyáltalán nincsen hatalmi helyzetben manapság, akkor vajon hogyan tudták jogszabályba is belefoglaltatni legfontosabb történelmi mítoszuk – a holokauszt – megkérdőjelezésének tilalmát? Nem hasonlóképpen büntették a kommunista uralom idején azokat, akik másképpen írtak és beszéltek a múltról, mint ahogyan azt hivatalosan előírták a hatalom akkori birtokosai? Elképzelhető-e, hogy a zsidón kívül bármely más nép képes lenne elérni, hogy börtönbe vessék hivatalos történelemszemléletük bizonyos állításait kétségbe vonó embereket

-Ha a zsidóság nincsen uralmi helyzetben, akkor mivel magyarázzák a „polkorrekt” politikusok és „médiamunkások” azt a tényt, hogy Izrael állam ENSZ határozatok és nemzetközi jogszabályok tömegét sérti meg, ennek ellenére nemhogy szankciókat nem léptetnek életbe vele szemben, de kifejezetten éltetik és dicsőítik az „izraeli demokráciát”? Ha nincsen zsidó világuralom, akkor vajon miért nézik el a nyugati hatalmak és csatlósaik a zsidó államnak a palesztinok elleni súlyos jogsértéseket és háborús bűncselekményeket?

-Ha nem létezik zsidó uralom a nyugati világban, akkor mi az oka annak, hogy Amerika irdatlan összegeket fizet katonai és egyéb más „segélyek” címén a zsidók államának?

-Ha a zsidók nincsenek kiváltságos helyzetben, akkor mi indokolja azt a zűrzavart, megdöbbenést és kínos magyarázkodást a magyarországi „politikai elit” részéről, ami Simon Peresznek hazánk felvásárlására vonatkozó, botrányos megjegyzését követte?

-Ha a zsidók sem nálunk, sem másutt a nyugati világban állítólag nincsenek uralmon, akkor vajon miért félnek nagyon sokan őszintén beszélni a zsidóknak a történelemben és napjainkban játszott szerepéről? Miért övezi oly sok tabu a zsidóság múltját és jelenét? Vajon miért igyekszik mindenki, aki karrierre vágyik a közéletben vagy a művészeti-tudományos életben, a cionisták szája íze szerint formálni a mondanivalóját? Vajon nem mindig az uralkodó oligarchia valódi története és „titkai” állnak tabu alatt? Nem általános szabály-e, hogy az uralmat gyakorló „elit” tagjait állítják be mindig kedvező színekben a nyilvánosság fórumain? (Mi lehet az oka például annak, hogy a filmekben szereplő „zsidó emberek” csak és kizárólag roppant rokonszenvesek és/vagy ártatlan áldozatok, számtalan alkalommal pedig zseniális hősök? )

-Ha nem lenne zsidó világuralom, akkor abból az következne, semmiféle összefüggés sem állna fenn a szellemi-kulturális életben tapasztalható terror (holokauszt-propaganda, multikulti dicsőítése, antiszemitizmus, rasszizmus elleni harc, a zsidóság múltértelmezésének általánossá tétele, stb.), a gazdasági-politikai életet uraló bankároligarchia erőszakoskodásai (hitelminősítők parancsai,, IMF diktátumok, spekulánsok, pénzügyi befektetők, pénzpiacok manipulációi, és ennek az egész bűnbandának a kocsányán lógó politikusok botrányos ténykedése, stb.), valamint a világbirodalom elsősorban Izrael érdekében megindított háborúi (Izraelnek nyújtott feltétlen támogatás, a zsidó állam fő ellenségeinek lerohanása, stb.) között. Merné-e bárki állítani, hogy a kulturális-szellemi, a gazdasági-politikai és a külpolitikai-katonai szféra nem ugyanazoknak az érdekcsoportoknak a befolyása alatt áll?

-Ha a zsidóság semmiféle befolyással nem rendelkezik, akkor mivel magyarázható, hogy magukat szocialistának és baloldalinak hazudó politikusok és médiumaik mindig a „bankok” és a „nemzetközi pénzpiacok” érdekében szólalnak meg és cselekednek? És vajon miért szükségszerű az, hogy ugyanezek a „baloldali és szocialista” pártok és sajtójuk feltétlenül támogatják a világbirodalom terjeszkedő és Izraelt védő háborúit, valamint a kulturális-szellemi életben meghatározó liberalizmust ?

-Miért beszélnek mindig személytelenül „bankokról”, „pénzpiacokról”, „multinacionális nagyvállalatokról”, legfeljebb „befektetőkről” akkor, amikor a bankár kaszt ténykedését a „fősodratú médiában” elemzik? Miért nem merik nevén nevezni a nyugati világot uraló pénzügyi oligarchiát? Márpedig ennek a bizonyos pénzügyi oligarchiának léteznie kell, végtére is még sohasem fordult elő az emberi történelemben, hogy bizonyos intézményeket nem konkrét emberek irányítottak volna. (A feudalizmusban sem a földbirtok, és a kapitalizmusban sem a gép vagy a gyár zsákmányolta ki az embereket, hanem azok, akik a földbirtokot, illetve a gépeket és a gyárakat birtokolták.) Miért nem teszik fel soha azt a kérdést a „civil kurázsijukra” annyira büszke újságírók, hogy milyen is pontosan a Nyugatot irányító pénzügyi oligarchia nemzetiségi – vagy ha tetszik, faji – összetétele?

-Előfordult-e már a történelem folyamán, hogy valamely birodalmat irányító arisztokrácia nemzetiségi szempontból teljes mértékben kevert volt? (A példa esetleg a Makedón Birodalom lehet, ahol kialakult egy makedón-görög uralkodó osztály, melyet Nagy Sándor a perzsa előkelőkkel is ki akart egészíteni. Csakhogy az etnikumok között ellentétek keletkeztek, ami hozzájárult a Makedón Birodalom széteséséhez. Az uralkodó osztályok egyébként nem a „faji előítéletek” vagy a „rasszizmus” hatása miatt alkotnak faji egységet, hanem azért, mert az etnikai jellegű konfliktusok meggyengítik a hatalmat gyakorló „elitet”, amelynek következményeképpen kevésbé tudnak hatékonyan fellépni a néptömegek féken tatása céljából.)

-És végezetül: magyarázható-e minden, a zsidóknak tett gesztus és a részükre biztosított pénz és kiváltság pusztán a „bűntudattal”, amelyet a Nyugat népei a „zsidók évszázados üldözése” és az állítólagos holokauszt miatt éreznek? Hogyan lehetséges, hogy miközben a keresztény vallás befolyásának erőteljes csökkenésével párhuzamosan a „bűntudat” és a „lelkiismeret-furdalás” egyre kevésbé határozza meg az emberek érzelmeit és tetteit, a zsidók ellen elkövetett valódi és feltételezett bűnök továbbra is ilyen súlyosan nehezednek a népek és vezetőik lelkére? Előfordult-e már a történelem folyamán, hogy a tömegek nem a rájuk nehezedő elnyomó apparátus (amelynek része a megtévesztés, hazug propaganda és erőszak, stb.) előtt behódolva vetik alá magukat valamely népcsoport uralmának, hanem önként és dalolva biztosítanak kiváltságokat egy népcsoport vagy oligarchia tagjainak pusztán azért, mert „bűntudatot” éreznek irányukban?

Perge Ottó