Hermann Langbein
Mint tudjuk, az Auschwitzot megjárt „holokauszt-túlélők” beszámolóiban nem szabad kételkedni. Így tehát el kell hinnünk egy, a „haláltáborban” raboskodó kommunistának, hogy az SS-őrök szobáikban gyönyörű nőket, valamint az afrodiziákumként szolgáló bikapéniszeket rejtegettek.

Hermann Langbein állítólag azért került az auschwitzi „haláltáborba”, mert részt vett a kommunista ellenállási mozgalomban. (Sőt a spanyol polgárháborúban is harcolt.) Ő maga azt állította, hogy anyja nem volt zsidó, de az apja is csak részben, úgyhogy nem azért deportálták Auschwitzba, mert a „választott néphez” tartozott volna. Mindettől függetlenül az úgynevezett holokauszt szakértőjének nyilvánította magát, és több, a témával foglalkozó könyvet is írt. Mindamellett pedig egy időben a Nemzetközi Koncentrációs Táborok Bizottságának titkári tisztét is betöltötte.

Hogy milyen tudományos mélységeket tár fel áll egy ilyen „holokauszt-szakértő” valamely műve, arra nézve álljon itt egy idézet Hermann Longbein német nyelven 1972-ben publikált, People in Auschwitz című könyvéből. A vonatkozó, vitathatatlan hitelességű részletben (297. old.) szó esik arról, hogy egy Konrad Morgen nevű SS-tiszt visszaemlékezése szerint gyönyörű zsidó nők szórakoztatták az őröket Auschwitz-Birkenauban, mi több, a gaz nácik bikák nemi szerveit is tárolták a szobáikban, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy azokkal erősítsék férfiasságukat. Ami ugye számos lelohasztó hatásnak lehetett kitéve a sanyarú körülmények közt.

Természetesen felmerül az a lehetőség is, hogy esetleg a szóban forgó nemi szerveket más célra használták a perverz SS-katonák. Ha valóban ez lenne a helyzet, akkor vajon minek kellettek oda a szép zsidó lányok? Hiába, itt még további elmélyült kutatómunka szükségeltetik…

Részlet a könyből:

„…Hasznos lesz, ha megfontoljuk azt a furcsaságot, hogy a megsemmisítő tábor egyetlen őre sem érkezett közvetlenül a megsemmisítés helyszínéről. Egy SS-bíró életszerű leírást adott róluk, miközben beszámolt a krematóriumok működéséről.

A krematóriumok nem keltettek különösebb figyelmet. Volt bennük egy öltöző, ahol még ruhatári jegyet is adtak. A falon nyilak jelezték, merre van a zuhanyozó helyiség. Feliratok is voltak a hat vagy hét nagy krematóriumban, melyekben minden olyan sima volt, mint a tükör, és semmi sem utalt arra, hogy az előző éjszakán emberek ezreit gázosították és égették el bennük. Semmi sem maradt belőlük, csak a hamu a kemencék alján.

A People in Auschwitz című könyv

Szerettem volna megismerni az SS-katonákat, és ezért elmentem megnézni az őrszobákat Birkenauban. Ekkor ért az első nagy meglepetés. Mert miközben az őrök általában mindenütt spártai egyszerűségben éltek, itt kifejezéstelen szemmel bámultak a semmibe vagy éppen bóbiskoltak. Négy vagy öt keleti szépség is volt a szobában, akik palacsintát ettek, vagy a palacsintával etették az őröket…

Kísérőm, válaszul a lelkem mélyén megfogalmazódott, de ki nem mondott kérdésre, a következőt mondta: „Az őröknek nehéz éjszakája volt. Sok transzport érkezett éjjel.”  Mikor alaposabban megnéztem az őrök szekrényeit, láttam azokon aranyat, gyöngyöt, gyűrűt, és különböző  országokból származó pénzeket. Egy vagy két szekrényen nemrég lemészárolt bika nemi szervét is láttuk, melyek feltehetően a katonák potenciájának növelését szolgálták. Sohasem láttam korábban ilyet.”

Perge Ottó

(Kuruc.info)