Keresztgyermek..<br />hamarosan jön a kis Toroczkai is
Jó ideje MSZP-ügynöközik, provokátorozzák Toroczkai Lászlót, főként a fideszes pártsajtó. Ott is leginkább olyan elemek, mint a volt népszabadságos, három pártot is megjárt Bencsik, a Tasnádival Korda-villás tanácskozásokat szervező volt MSZP-alelnök és szervezett bűnöző Csintalan, a volt MSZMP-titkár és Demokratikus Chartás gyűlöletlovag Kerényi és néhány hasonszőrű alak, immár a Strabag Nemzetnél is. Aki tehát komcsi, szadeszos, antiszemitázó vagy néphazugságos, az jófiú Orbán Viktor pártjában, míg a komcsik ellen nyíltan fellépők - a felkelők, Budaházy, Toroczkai, a tévéostromlók és sokan mások - MSZP, SZDSZ, netán Moszad-ügynökök - a hitványak és gyávák szerint. Mindezt nem mellesleg a Likuddal testvérpárti kapcsolatot ápoló Fidesz illetve annak néhány rovott múltú sajtócselédje terjeszti. Exbolsi Bencsik Bandi ma már ott tart, hogy Gyurcsány beszédének nyilvánosságra kerülése, az MTV elfoglalása, egyszóval szeptember-október, elejétől a végéig, másodpercre pontosan ki volt tervelve a gyurcsányi boszorkánykonyhában (az se zavarja, hogy a tévénél speciel a fél fővárosi Fidelitas ott volt, sokan közülük tevékenyen és hősiesen), és szinte mindenki  provokátor, aki ostromolt. 56-ban is voltak ávós provokátorok, Bandi, mit von le ez a forradalomból? Elmebetegnek, idiótának vagy gonosztevőnek kell lennie annak, aki elhiszi, hogy ilyen beszédet önmagától a világ bármely politikusa, gazembere nyilvánosságra hoz. Bár mi eddig is tudtuk, hogy a rezsim köztörvényes, a becsapottak milliói szemében Fletó tán még ma is népszerűbb volna a kimutatottnál. Egyet viszont elértek a Bencsik-féle MAGUKFAJTÁK és pártjuk: a szeptemberben még teljesen egységes jobboldalt sikerült némileg elbizonytalanítani és megosztani, hiszen a fideszesek legvonalasabb rétege tényleg elhiszi, hogy az MSZP-alelnök Csintalan, meg a szadeszos Kerényi derék hazafi, Budaházy Gyuri pedig provokátor. A Fidesz nyílt és suttogó rágalomhadjáratára válaszul jelentette meg Toroczkai "Rágalmak és valóság" című alábbi írását most indított honlapján.

*   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *  *   *   *    *    *    *    *    *     

A tavalyi őszi eseményekkel egy időben minden korábbi támadássorozatot meghaladó mértékű és erejű rágalom- és gyűlölethadjárat indult a személyem ellen. A legszentebb intézményt, a családot, vagyis a családtagjaimat sem kímélték. A vádak, rágalmak megfogalmazói és a pletykák elindítói a suttogó propaganda eszközével élnek, s neveik, személyük, megbízóik szinte mindig rejtve maradnak. Ez a fajta támadás éppen ezért valamennyi egyébnél aljasabb, hiszen nem szemtől szemben igyekszik megsemmisíteni, így a vádakra való válaszadás lehetősége sem áll a rendelkezésemre. Éppen ezért - más lehetőség híján - a suttogó propaganda vádjaival most saját magam szembesítem saját magamat. A médiumok által fel nem tett kérdéseket e helyütt, ezúttal magamnak tettem fel.


Deák tér..

- Igaz, hogy Toroczkai László Tutsek vérbíró unokája, sőt a nagymamája jelenleg a Gyurcsány-villában él? (Elhangzott Csintalan Sándor Hír tévés műsorában)

- Nem. Szegény nagymamám idős kora miatt már állandó gondozásra és felügyeletre szorul, ezért egy szegedi idősotthonban él. Vér szerint viszont - ahogy írtam erről a Vármegyés a véres úton című könyvemben - az egyik dédnagyapám valóban a Kolozsváron született Tutsek Gusztáv Vazul volt, aki a XX. század harmincas éveiben elhagyta a dédnagyanyámat és a néhány éves nagyanyámat, s Budapesten újra megnősült, s új családot alapított. A Szegeden hagyott első feleségét és gyermekeit megtagadta. Tutsek Gusztáv Vazul emiatt tabutéma volt a családomban, még a nagyanyám sem ismerte, hiszen az édesanyja egyedül nevelte fel. Tutsek Gusztáv a születésem előtt jó néhány évvel korábban Budapesten az általa vállalt család körében, az én őseimtől távol halt meg. Már felnőtt fejjel, 18 évesen, miután beléptem a MIÉP-be, tudtam meg, hogy ki volt valójában az egyik dédnagyapám. Tutsek Gusztáv egyébként nem volt meggyőződéses kommunista, az általa halálra ítélt Wittner Mária - a Vármegyés a véres úton című könyvemben olvasható beszélgetésünkkor - elmondta nekem, hogy Tutsek korábban a nyilas számvevőszék tagja is volt. Mindenesetre tény, hogy a vérbíró a történelem egyik legsötétebb alakja, hidegvérű gyilkos volt, s úgy érzem, életemmel a családom becsületén esett foltot is el kell tüntetnem, annál is inkább, mert Tutsek Gusztáv édesanyja gróf Székelyföldvári Szilágyi Izabella, édesapja Tutsek Sándor, a 48-asok országgyűlési képviselője volt, az erdélyi Bánffyhunyad képviseletében. Nagynénje pedig Tutsek Anna írónő, akinek a neve a Tanácsköztársaság idején a "fehér" ellenállók egyik közismert alakjaként maradt fenn a történelemben. Jellemző, hogy a családfámat kutatók rájuk nem kíváncsiak, ahogy arra sem, hogy szintén a felmenőim közé tartozott Nagysándor József aradi vértanú is.

- Igaz, hogy Toroczkai László eredeti neve nem Toroczkai, sőt eredetileg Tutsek Lászlónak hívták?

- Minden önéletrajzomat lassan egy évtizede azzal kezdem, hogy Tóth Lászlóként láttam meg a napvilágot, s kb. 15 éves koromtól kezdve - az erdélyi Torockóról származó őseim után - használtam a Toroczkai nevet. A többségében katonatisztként szolgáló és/vagy jogász végzettségű Tóth nevű őseimre egyébként különösképpen büszke vagyok, a név eredetileg arra utalhatott, hogy ezen felmenőim több száz évvel ezelőtt Tótországból, vagyis Horvátországból kerültek Bács-Bodrog vármegye területére. Pusztán arról van szó, hogy Délvidéken és Szegeden (is) az egyik leggyakoribb magyar név a Tóth László, ezért kerestem egy olyan nevet, amely nem tucatnév. Sohasem viseltem azonban a Tutsek nevet, ahogyan édesapám és édesanyám sem.

- Igaz, hogy Toroczkai felesége román?

- Igaz. A feleségem mellettem megtanult magyarul, és sokkal többet tett már eddig is az erdélyi magyarok érdekében, mint sok magyar származású ember. Tisztában van azzal, hogy mi a trianoni diktátum, a Szent Korona alattvalójának tartja magát és ismeri Erdély valódi történelmét. Rengeteg támadást és mocskolódást kellett elviselnie miattam, mind románok, mind magyarok részéről. Ráadásul, amikor ő Trianonról és a történelmi igazságról beszél a románoknak, jobban meghallgatják és hitelesebbnek tartják, mintha magyar származású lenne. Nem támadni, hanem rendkívüli módon becsülnünk kellene azokat, akik bár nem magyarnak születtek, mégis a magyarok ügye mellé álltak. Végül pedig, ez a tény a kegyelemdöfés azoknak, akik sovinisztának és gyűlölködőnek neveznek engem.

- Igaz, hogy Toroczkai édesanyja zsidó? (valaki legalábbis ezt terjeszti a világhálón)

- Nem. Ha vallás szerint kérdezik, akkor katolikus, ha nemzetiség szerint, akkor magyar. Mindenesetre szánalmas, hogy egyesek a tetteimet nem nézik, hanem ehelyett a családfámat szeretnék "vegyelemezni".


1999: Délvidékre gyakorlatoztak

- Igaz, hogy Toroczkai az amerikai CIA, az izraeli Moszad, a magyarországi NBH, a szerb, a szlovák, a román titkosszolgálatok ügynöke?

- Ki kellene már végre találni az engem lejáratni és tönkretenni akaró politikai erőknek és rosszindulatú személyeknek, hogy pontosan kinek az ügynöke vagyok? Mert egyszerre ennyi titkosszolgálatnak nem lehetek az embere, hiszen a felsorolt államok érdekei sok esetben ütköznek. A Szerb Radikális Párt egyik vezetője, Milorad Mircsics szerint például a CIA ügynöke vagyok, a románok szerint az NBH-nak dolgozom, a Fidesz vezetői szerint MSZP-ügynök (sic!) vagyok és néhány, a Magyar Szigetről kidobott részeg szerint a Moszadnak dolgozom. A vádakat egyébként sohasem támasztják alá tényekkel, bizonyítékokkal, ehelyett régi bolsevik módszerekkel operálnak, csupán sejtetnek. Konkrétumok híján így nem is perelhetőek, igaz hiteltelenek, de sajnos mégis vannak, akik kritikátlanul elhisznek mindent.

- Miből él Toroczkai, ki finanszírozza a tevékenységét?

- Kizárólag a Hatvannégy Vármegye Alapítványra tudunk támaszkodni, amit kizárólag magánszemélyek támogatnak, s ennek az alapítványnak a szerény kereteiből kell egy Kárpát-medencei mozgalmat, rendezvényeket stb. fenntartanunk. Azért létezünk és fejlődünk mégis, mert minden tagunk és szimpatizánsunk a saját erejéből hoz áldozatokat. Jellemző, hogy az egyik névtelenül rágalmazó honlap folyamatosan azt ismételgeti, hogy a "fiatalon vállalkozásokkal" rendelkező Toroczkai... El sem tudom képzelni, hogy mi a meglepő és különös abban, hogy 29 évesen egy betéti társaság beltagja vagyok? Legálisan ugyanis másként nem is tudnék munkát végezni, hiszen nincs az a munkaadó, aki egy ilyen típusú "hírességet" alkalmazna, mint jómagam. Ráadásul közéleti tevékenységem, társadalmi munkám sem teszi lehetővé, hogy valahol alkalmazottként dolgozzak. Az, hogy valaki az APEH értelmezésében vállalkozó, még nem jelenti azt, hogy gazdag. Én jelenleg, egy a szüleim tulajdonát képező panellakásban lakom a családommal, s semmivel sem emelkedem ki a magyar átlagból. Más kérdés, hogy az irigységet szeretném száműzni a magyar közéletből, s szívből azt kívánom minden a nemzetét és hazáját szerető magyar családnak, hogy éljen jómódban, mert az ő gazdagságuk a nemzetet erősítené.


2006. október 23.

- Hogyan lehetséges, hogy Toroczkai mindent megúszott?

- Vannak, akik szerint gyanús, hogy én mindig mindent úgymond megúsztam. Senki ne gondolja azonban, hogy az a gyűlöletkampány és rágalomhadjárat, ami ellenem évek óta zajlik, könnyen elviselhető. Ezt csak az tudja, aki már volt ilyen nyilvános pellengére állíttatva. Egyébként jelzem, hogy még csupán 29 éves leszek, így talán nem olyan meglepő, hogy még élek. S elhihetik az sem volt éppen kellemes, amikor a szerb és a szlovák rendőrség letartóztatott. Nem tudtam, hogy mit tesznek velem, csak a Jóistenben bízhattam. Ezt is csak az tudja, aki már átélt ilyesmit. A nemzet ügyét szolgáltam, amikor 1999-ben összevertek, de a fizikai fájdalomnál sokkal nehezebben heverhető ki az a sok igaztalan és aljas támadás, ami nem a testet, hanem a lelket, szellemet igyekszik összetörni. Tízmilliós számlát sem kellemes a rendőrségtől kapni, ahogy fenyegető levelek tucatjait sem. De tulajdonképpen igaz, hogy ahhoz képest, hogy Koszovóban mellettem suhant el a golyó, hogy szinte magamban vettem fel a harcot a Kisantanttal, hogy ott álltam október 23-án azok között a vármegyések között, akiket fejbe, mellbe talált a gumilövedék, a "hajam szála sem görbült". Igaz, hála Istennek, azért ezt több ezren elmondhatják még magukról rajtam kívül. Ki tudja, lehet szerencsének is nevezni, de az sincs kizárva, hogy a Jóisten tartogat még nekem valami feladatot itt ezen a földön...És épen, szabadlábon egyelőre többet tudok használni a Nemzetemnek, mint kórházban, vagy börtönben.

- Igaz, hogy Toroczkai a fenti kérdésekre már régen válaszolt az önéletrajzi könyvében, a Vármegyés a véres úton című kötetben?

- Igaz. Az életrajzi elemeket tartalmazó könyvemben bőven írtam magamról, családomról és mindarról, ami velem történt eddigi életemben. Jóról és rosszról, kellemesről és kellemetlenről egyaránt. Feketén, fehéren. Akit tehát érdekel a múltam, az bármit megtudhat; nem mástól, hanem tőlem. Nem kell kétségek között hánykódni. Nyitott könyv az életem.

A következő kérdések az MTV elfoglalásával kapcsolatos vádakra utalnak:

- Mit szólsz arra a Magyar Demokratában megjelent írásra, miszerint hazudtál a Kossuth téren, amikor a tömeget átvezetted az MTV székháza elé?

- Nem én hazudtam, hanem a Demokrata közölt egy hihetetlenül aljas, csúsztatásokkal és manipulációkkal teli cikket rólam. Rendkívül károsak azok az összeesküvés-elméletek, amelyeket a jobb- és baloldali pártmédiumok is ontanak magukból az elmúlt másfél hónap eseményeiről, mert ezek a legtöbbször légből kapott és gyártott elméletek ölték meg a kibontakozó forradalmat. Elérték, amit akartak: most már senki sem bízik senkiben. Ősi módszer, mégsem ismerték fel sokan, az "oszd meg és uralkodj" elvet. Ami a konkrét kérdést illeti: a tények egyértelműen látszottak a tévéfelvételeken, más kérdés, hogy a hatalom számára kényes felvételeket gyorsan levették a napirendről. Mi megpróbáltuk átadni a petíciót. A biztonsági cég alkalmazottjai azonban utunkat állták, telefonáltak egy darabig, de nem jött le senki. Végül ki akartak minket tessékelni, de mi maradni akartunk. Erre közölték, jól van, akkor már úton van értünk a rendőrség. Ezután dobtuk fel azt a bizonyos pénzérmét, s a sors döntése folytán nekem kellett visszamennem a Kossuth térre és áthívni a tömeget. Én visszafutottam a tömeghez, s ezt ma sem tenném másként. A petíció átvétele helyett a rendőröket hívták ránk. Ezt nem lehet másként értékelni, mint ahogy ezt ott és akkor abban a felfokozott helyzetben és forradalmi hangulatban értékeltem. A nép a Hazugság Bastille-át ostromolta meg és foglalta el. Évtizedek óta ugyanazok a sötét figurák mérgezik a tévén keresztül a magyar népet. Ne csodálkozzanak, hogyha sokunknak elege lett belőlük és káros tevékenységükből.

- Mi lehet az oka annak, hogy a korábbiakban téged segítő Magyar Demokrata ellened fordult?

- Ez jó kérdés, egyértelműen én sem tudom a választ. Az mindenesetre tény, hogy az a bizonyos lejárató cikk névtelen volt, tehát a szerző nem merte felvállalni a személyazonosságát (Demokratabéli forrásaink szerint Bencsik írta, illetve instruálta - a szerk.). Az is tény, hogy annak a Kerényi Imrének az elméleteire alapozták a cikket, akiről még 2002-ben éppen a Demokrata rántotta le a leplet két egész oldalon - katt ide. Akkor még Bencsikék nem értették, hogy miként került a volt MSZMP-s, SZDSZ-szagú Demokratikus Chartás Kerényi a jobboldalra (Csintalan Sándor bűncselekményeire, Tasnádi Péterhez, Juszthoz és ilyesfélékhez fűződő kiváló kapcsolataira pedig az a Magyar (ma Strabag) Nemzet hívta fel a figyelmet, amelynek tulajai mára megmondó embert csináltak ebből a gusztustalan disznóból - kattintás ide). Mára ez az ember lett Bencsik egyik főtanácsadója. Az is tény, hogy a cikk az MSZP-s 168 órára hivatkozik, amikor engem igyekszik besározni. Ez már több mint fölháborító! A cikk végén ráadásul tőlem idéznek, mintha a leírtakra reagáltam volna, pedig az egy Ágoston Balázs által velem készített interjúból egy kivágott és odaszerkesztett rész, ami nem az előtte szereplő rágalmakra válasz. Sajnos a Demokrata tipikus balliberális módszereket alkalmazott ellenem. Manipulál, csúsztat, elhallgat, és ha az érdekei úgy kívánják, akkor az ellenséges médiától is segítséget kér. Ezt egy egészséges világban árulásként értékelnék, nálunk sajnos szinte szokványos dolog lett. Jellemző, hogy amikor a cikk megjelenése után felhívtam Bencsiket és kértem, hogy reagálhassak a leírtakra, ami a legelemibb jogom lett volna, akkor a főszerkesztő ezt először megtagadta, majd annyit mondott, hogy írjam meg a választ, és majd ő eldönti, hogy megjelenhet-e vagy sem.

- Hogyan kerültél az MTV székház ostromának éjszakáján a rendőrautóba? (Az ECHO TV csúsztatásokkal teli összeállításában például az szerepel, hogy Toroczkai az ostrom előtt (!) egy rendőrautóból irányította az ostromlókat)

- Amikor már az ostromlók bejutottak az épületbe (vagyis az ostrom végén, az épület elfoglalása után) odamentem az egyik rendőrtiszthez, és azt mondtam neki, hogy a csatát megnyertük, ideje lenne tárgyalni. A rendőrtiszt sérült volt, és úgy tűnt, sokkos állapotban van. Szinte remegve kérte, hogy szóljak az embereknek, hogy engedjék be a tűzoltókat a területre, s addig ne folytatódjon a harc, amíg elkezdünk valakivel tárgyalni a petíció beolvasásáról. Egy ostromló odajött és hangosbeszélőt nyomott a kezembe, de az nem igazán működött, az emberek nem hallották, amit mondtam. Erre az egyik rendőr felajánlotta, hogy a rendőrautó hangosbeszélőjén keresztül beszéljek. Én pedig onnan mondtam el, hogy tárgyalni próbálok a tévésekkel, hiszen az ostromot megnyertük. Be is mentem a rendőrökkel a székházba, de nem találtunk ott illetékest, azt mondták benn, hogy a tévések mind kimenekültek az épületből. Persze, ezeket a történéseket csak az tudja igazán megérteni, aki ott volt azon az apokaliptikus éjszakán. Fotelből, tévéképernyőn keresztül lehet elméleteket szőni, de amikor az ember ott van "élesben" a lángoló és robbanó kocsik között, az egy kicsit más.

 toroczkailaszlo.hu - Kuruc.info

*   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *   *  

A Magyar Nemzet Tasnádi, Csintalan és Juszt kapcsolatairól

Tasnádi: tiszta lappal és fekete Mercedesszel

A pénzember sosem tagadta, hogy jó politikai kapcsolatokat ápol a baloldal prominens személyeivel
2004. május 3. 14:44

Magyar Nemzet

Május elsején, európai uniós csatlakozásunk napján szabadult a börtönből Tasnádi Péter, akit a bíróság négy és fél éves börtönbüntetésre ítélt önbíráskodás, súlyos testi sértésre való felbujtás és adócsalás miatt.

Egy nappal korábban még mint elítélt újra a bíróság elé állt minősített adócsalás vádjával. A vállalkozó pályafutása bővelkedik ellentmondásokban: egyesek jótevőt láttak benne, korrekt üzleti partnert, mások bűnözőként említették. Azok mindenesetre gengszterfilmbe illő jelenetnek lehettek szemtanúi, akik látták a televízióban Tasnádit, ahogy szombat hajnalban a Kozma utcai börtön kapujában, csuklyás testőrök vártak rá, majd luxus Mercedesbe szállva elviharzott.

Tasnádi Péter a bíróságon és nyilatkozataiban rendre Pintér Sándort és a Fideszt teszi felelőssé, hogy tönkretették. Könnyű testi sértésért és garázdaságért azonban már 1983-ban hat hónap, két évre felfüggesztett börtönt kapott. Állítólagos maffiatevékenység miatt a kilencvenes évek elején indult ellene a hajtóvadászat, amely még most sem ért véget. Elsőfokú ítéletének kihirdetése után, 2002 áprilisa és augusztusa között bizakodón szólt az új kormány megalakulásáról, de csalódnia kellett, mert a „Fidesz börtöne” – ez a kifejezés szerepel második könyvének címében – helyett a balliberális koalíció zárkájába került szeptemberben, ahol május elsejéig ült.
Egy nappal kedvezményes szabadulása előtt még a Pesti Központi Kerületi Bíróságra vitték fogvatartói, ahol elkezdődött 248 millió forint kárértékű adócsalási ügye. A tárgyaláson nem ismerte el bűnösségét. Mint ahogy állította, szakértők és ügyvédek tanácsaira hallgatott, amikor aláírta azokat a papírokat, amik alapján megvádolták. Különben is – jelentette ki Tasnádi – a vádbéli időszakban már előzetes fogva tartásban volt. Furcsállotta azt is, hogy szabadulása előtt egy nappal kezdi el a bíróság a tárgyalást, mint ahogy annak is hangot adott korábban: a rendőrség öt nap alatt lezárta a jelenlegi ügy nyomozását. A pénteki perben meghallgatták még az egyetlen tanút, valamint egy ingatlanszakértőt is. A bíróság szeptember 16-ra napolta el a tárgyalást. Az ügyészség nem kezdeményezte a vádlott előzetes letartóztatását, így Tasnádi várhatóan szabadlábon védekezhet.
Másnap, május elsején, hajnali öt óra körül tíz öltönyös, csuklyás testőr állt sorfalat a Kozma utcai börtön kapuja előtt. Tasnádi Péterre vártak, aki hamarosan kilépett a rácsos kapuk mögül, s a jól megtermett emberei gyűrűjében luxus Mercedesébe ült. Elöl és hátul egy-egy kocsi biztosította a „főnök” autóját, s nagy robajjal elhajtottak. A rá váró újságírók egyikének sem adott interjút.

Fekete Mercedesszel járt-kelt az országban

Tasnádi Péter bigott kommunista családban született 1950-ben. Édesapja katonatisztként, édesanyja egy külkereskedelmi vállalat párttitkáraként „építette szívvel-lélekkel és teljes meggyőződéssel a szocializmust” – derül ki a vállalkozó első könyvéből. A katonai iskola után hét évet töltött a marxista főiskolán, ahol annak minden szakát elvégezte. A katonaság után ismerkedett meg első feleségével, akivel két gyermeket neveltek fel. A felesége családja révén csöppent bele a hetvenes évek maszekjainak világába. Azért, hogy őt is elfogadja a rongyrázó társaság, az Állami Biztosító ügynökeként – elmondása szerint – hét év alatt a legjobbak közé küzdötte föl magát. Az akkor monopolhelyzetben lévő biztosító tisztes jutalékot fizetett Tasnádinak, de ez sem elégítette ki pénzéhségét. Fizetését más üzletekkel egészítette ki: biztosítási ügynökként hozzájutott az autókiutalásra várók listájához, s a lehetőségről lemondók kocsiját jó pénzért kiközvetítette olyanoknak, akik mindenképpen hozzá akartak jutni a hetvenes évek jólétének szimbólumához, a Zsigulihoz.
Tasnádi, miután a kispénzű honfitársai fizetéséből meggazdagodott, 1977-ben megnyitotta a főváros első testkultúra- szalonját, ahová csak úgy dőltek az akkori idők fontos emberei, szavai szerint az „elit”: művészek, sportolók, politikusok, újságírók. A bevétel az akkori szocialista valósághoz képest nem volt csekély: havi hatvan-hetvenezer forintot kaszált. De ami még fontosabb: itt épült tovább az a kapcsolatrendszere, amelyet a későbbiekben meglehetős hatékonysággal használt ki. Miután a Dél-budai Fodrászszövetkezet – amelynek égisze alatt futott a fitneszterem – eltávolította Tasnádit a vezetésből, 1980-ban a Hírlapkiadó Vállalatnál hirdetésszervezőnek állt. Többek között a Népszabadságnak hozott bevételt, amelyről így írt könyvében: „Akik ismerik az akkori viszonyokat, tudják, hogy ez mit jelent. Ha mint a párt központi lapjának munkatársa bejelentkeztem bárhová, megnyílt előttem minden ajtó. Ráadásul vásároltam magamnak egy fekete Mercedest, úgy jártam-keltem szerte az országban, mintha a hatalom legbelsőbb köreihez tartoznék.”
Később sportlapok készítésénél ügyködött, s több szövetség reklámosa lett. Magyar csapatokat kísért külföldre, végül a sportszövetségek megelégelték Tasnádi stiklijeit – az USA-ba készülő női kosárlabda-válogatott utaslistáján a beállós posztján az ő neve szerepelt – és eltávolították a hazai élsport közeléből.

Felmerült: a Moszad tagja

Sportmenedzseri bukását követően, igaz, vastag bankszámlával, Bécsbe tette át székhelyét. Egy osztrák nő hajlandó volt hetvenezer schillingért hozzámenni feleségül, ami az állampolgársággal is együtt járt. Millióiból modellügynökséget nyitott, ám régi szerencséje elpártolt tőle, és elvesztette minden vagyonát. Üres zsebbel jutott el Izraelbe, ahol az egykor sikeres üzletember csupán a segédmunkási állásig jutott. Tasnádi azonban nem erről álmodott, így jelentkezett egy olyan félkatonai testőrképzőbe, amit gazdag gyémántkereskedők tartottak fenn. A hat hónapos elitkiképzés ingyenes volt, s a hallgatók személyi testőrként vagy titkárként helyezkedtek el a gyémántüzlet legbefolyásosabb üzletemberei mellé. A Tasnádi ellen folyó rendőrségi vizsgálatkor felmerült az a lehetőség, hogy a testőrképzőt az izraeli titkosszolgálat, a Moszad működteti, ilyenformán pedig ő is a körükbe tartozik. Ezt Tasnádi cáfolta.
Tasnádi személyi testőrnek szegődött egy gazdag gyémántkereskedő mellé. Főnökével beutazta szinte az egész világot, de a jól fizető állás gyümölcse a luxuskaszinók pénztárába folyt. Szenvedélyévé lett a szerencsejáték, ő volt a nagy játékos és egyben a nagy vesztes is. Annyi pénze azonban még maradt, hogy 1987-ben újra Bécsben telepedjen le, hogy a magyar bevásárlóturizmust kihasználja. Rövid időn belül öt műszaki kereskedést nyitott, s könyvében azt állítja, annyi magyar vásárolt nála, hogy egészen Tatabányáig állt a sor. Előfordult, hogy egymillió schilling bevételt könyvelt el egy nap alatt. A vásárlási láz csendesedésével üzletei is hanyatlásnak indultak, nem sokkal később pedig jelentős bankhiteltartozásai elől ismét Magyarországon talált menedéket.

Maffia életre-halálra

Tasnádi Péter 1991-ben tért haza végleges letelepedési szándékkal, s az elsők között kezdett el foglalkozni őrzés-védelemmel. Cégeket alapított a megtakarított harmincmillió forintjából, s létrehozta a Maccabi Sportklubot, később az Utcai Harcosok Szövetségét. Itt edzési és versenyzési lehetőséget adott a küzdősportokban jeleskedőknek, cserébe a fiúk Tasnádi és mások magas kamatra kiadott pénzeit hajtották be, kétes szórakozóhelyek portaszolgálatait látták el. Az üzletbe később sógora, a nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, Láposi Lőrinc is bekapcsolódott. Ügyfeleik közé tartozott például a bukott úszómenedzser, Zemplényi György, vagy az izraeli parafenomén, Uri Geller is. De bárki felbérelhette jó pénzért Tasnádi legényeit: felbukkant a Budai hengermalom tulajdonlási vitáiban, a budai Sas Klub Hotel, vagy a Bársony András MSZP-s politikus fémjelezte szakszervezeti ingatlan elfoglalásánál is.
A vállalkozó egyre jobban belesüppedt az alvilág ragacsába, nevét összefüggésbe hozták a fővárosi szervezett bűnözéssel, azaz a váci hetekkel. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1992-ben kezdett el nyomozni a maffiafőnöknek kikiáltott hét férfi ellen. Úgy gondolták, hogy Tasnádi demonstratív – fényes nappal, a Rákóczi úti irodájában történt – elfogásával és büntetőeljárás alá helyezésével eljuthatnak a többi hat emberig. Be is gyűjtötték Prisztás Józsefet, Döcher Györgyöt, Lovas Pétert, Haris Sándort, Csobolya Attilát és Száva Lajost, de végül csak Tasnádit sikerült elítélni, őt is öt év múltán. Két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, zsarolás, önbíráskodás, személyi szabadság megsértése és lőfegyverrel való visszaélés miatt. Azóta Prisztást, Döchert ismeretlenek megölték, a többiek visszavonultak. Száva Lajos, azaz a Sárgalábú ellen pedig jelenleg is büntetőeljárás folyik. Azt beszélik, hogy Haris Sándor barátja, Döcher kivégzése után egy Rákóczi úti irodában húzta meg magát…
1999 őszén újra kattant a bilincs Tasnádi csuklóján, de ezúttal nem az irodájából vitték el a kommandósok, hanem a Ferihegyi repülőtérről. A vádak hasonlók voltak az 1992-es eljáráshoz, de hozzájuk csapták még az adócsalást és a bűnszervezet létrehozása és működtetése vádját is. Ezzel az első maffiaper kezdődött Magyarországon. Nem lehet tudni, hogy a rendőrség vagy az ügyészség hibájából, mindenesetre a bíróság sem első, sem másodfokon nem látta bizonyítottnak a súlyos büntetési tételt jelentő maffiavádat. Négy és fél éves börtönbüntetést szabtak ki Tasnádira két éve azzal, hogy le kell töltenie a korábban kapott két évét is.
Az első- és másodfokú eljárás között öt hónapra kiengedték az előzetes letartóztatásból. Tasnádi számos olyan helyen – tévéstúdióban, szórakozóhelyen, vidéki főzőversenyen – jelent meg, ahová a házi őrizet miatt nem mehetett volna. Még a jogerős ítélet kihirdetése előtt négy hónappal visszavitték Tasnádit a börtönbe. Eközben megindult a 240 millió forintos adócsalás ügyében a nyomozás, valamint egykori „pénzügyminisztere” ellen Kölnben vádiratot nyújtottak be, s Márai Pétert előzetes letartóztatásba helyezte a német hatóság. Több közös vagyonukat – például a balatoni Négy Évszak szállodát – zár alá helyezte a bíróság. Az ügy kapcsán Tasnádi szerepét is vizsgálták, de a több éve folyó eljárás azóta elhalt.
Tasnádi személye a legújabb, a szocialistákhoz köthető botrányban, a K&H-ügyben is előkerült. A rendőrség gyanúja szerint felvételek bizonyítják, hogy ’98 márciusában Tasnádi számlát nyitott az akkor Rejtő E. Tibor vezetése alatt álló ING Banknál, ahol a későbbi K&H-vezér maga írta alá a szerződést. 2001 őszén viszont, amikor a rendőrség nyomozni kezdett, már nem volt nyoma a direktor szignójának. Tasnádi állítólag összesen 160 millió forintot fizetett be a számlára, jobbára kis címletekben. A pénz egy részét utóbb értékpapírokba fektették, másik részét felvette Tasnádi. Rejtő E.-t törvény kötelezte a pénzmosásgyanús ügylet jelentésére, ám ő ezt elmulasztotta. A felelősségre vonás végül elmaradt, mert az ügy időközben elévült. Tavaly novemberben Kulcsár Attila állítólag azt mondta: Rejtő E. Tibor több alkalommal is életveszélyesen megfenyegette. „Ha bármiről említést teszek, akkor Tasnádi Péterrel intéztet el” – vallotta Kulcsár, aki utóbb cáfolta, hogy ilyen kijelentést tett volna.

„Mindent megtehet, az MSZP-t és az SZDSZ-t is ő juttatta hatalomra”

A tények egyértelmű képet festenek Tasnádi viszonyáról a politikához. Hat éve a Napi Magyarország arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor akkori MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is működő villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. A lap információja szerint az összejövetelek fő témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lőrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenőrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erős János, aki nemrégiben a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó.
Tasnádit abban az évben letartóztatták, a kapcsolatépítésnek ugyanakkor meglett a gyümölcse. 2000 augusztusában, egy évvel letartóztatása után több közéleti személyiség, sportolók, művészek és üzletfelek nyílt levelet fogalmaztak Orbán Péterhez, az akkori országos rendőr-főkapitányhoz, amelyben döbbenetüket fejezték ki a barátjuk, Tasnádi Péter ellen folyó eljárás miatt. Szerintük a vállalkozó korrekt üzleti partner és törvénytisztelő állampolgár. Tasnádi Péter úgy él és viselkedik, ahogy a művelt világban általában élnek az üzleti életben is sikeres értelmiségiek. A levél aláírói többek között: Szikinger István alkotmányjogász – Tasnádi első számú védője –, Kende Péter író, Lagzi Lajcsi, Zámbó Jimmy, Korda György és Balázs Klári énekesek, Wichmann Tamás világbajnok kenus, Növényi Norbert olimpiai bajnok birkózó, Frölich Róbert főrabbi, Zoltai Gusztáv, a budapesti zsidó hitközség igazgatója és mások.

Közeledés a hatalomhoz

A balliberális hatalomhoz való egyértelmű közeledésére jellemző, hogy amikor az elsőfokú ítéletének kihirdetése után kiengedték az előzetes letartóztatásból, nem tudni, miben, talán az amnesztiában bizakodva üdvözölte a frissen megalakult koalíciót. Az egyik internetes újságnak még azt is elárulta, hogy szívesen elvállalná a belügyminiszteri posztot, és felszámolná a szervezett bűnözést. Ugyanebben az interjúban elmondta: az SZDSZ-re adta voksát és a börtönben minden rabot az MSZP támogatására buzdított, mert e két párt koalíciójától lehetett várni, hogy a demokratikus jogokat tisztelő, szakértő kormány jöjjön létre. Ezek után nem meglepő, hogy egy rendőrségi jelentésben az olvasható: egy sértett édesanyját azzal fenyegette meg, hogy mindent megtehet, mert az MSZP-t és az SZDSZ-t is ő juttatta hatalomra.
Még 2002 nyarán megfenyegette a Magyar Nemzet munkatársát, Lovas Istvánt, aki ezért feljelentette, de a rendőrség nem nyomozott az ügyben. Egy kereskedelmi tévében a jobboldali újságírók levadászásáról elmélkedett, majd megírta a 983 nap a Fidesz börtönében című könyvét. Igaz, a bemutatóra már nem mehetett el, mert újra visszahelyezték az előzetes letartóztatásba. Ha az adócsalási ügyben is elítélik, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatják.

Szenvedi Zoltán