Bajcsy-Zsilinszky Endre
Az utóbbi időben újra nagy divat lett Bajcsy-Zsilinszky Endrére hivatkozni. Fabiántól (Fábián-Feuermann Béla, zsidó származású politikus, az 1920-1930-as években a Független Nemzeti Demokrata Párt országgyűlési képviselője, az 1950-es években az ún. „demokratikus emigráció” ismert figurája Amerikában. – A szerk. megjegyzése.) a muszkavezetők legszélsőbb bal tagozatáig mindenki, mint valami nagy mártírt, de főleg a demokrácia nagyáldozatos hősét ünnepli.

Éppen ideje tehát, hogy Bajcsy-Zsilinszkyt illetőleg a való igazságot és tényeket megismertessük azokkal, akik nem tudnák, ki is volt valójában Bajcsy-Zsilinszky Endre.

Nem kívánom most vitatni, hogy kivégzése mártíromság volt-e avagy nem, csupán egyet kívánok leszögezni, hogy:

1./ Bajcsy-Zsilinszky Endrét az ellenséggel való cimborálás miatt tartóztatták le, mert a szovjettel és a szovjet szolgálatában álló Földalatti Mozgalommal tartott kapcsolatot, sőt, nagyobb részt ezt a kémhálózatot irányította.

2./ Bajcsy-Zsilinszky a szervezkedést, a szovjettel való kapcsolatait, a Földalatti Mozgalomban viselt irányító szerepét önként beismerte és őt ezért

3./ rendes bírói tárgyalás során a fennálló törvények alapján – mint hazaárulót elítélték és felakasztották.

Amiről ma szólni kívánok, az Bajcsy-Zsilinszky Endre múltja. Fábiánék és a „demokraták“ Bajcsy-Zsilinszkyt mint nagy demokratát kívánják propaganda-célokra felhasználni. Hogy mennyiben volt demokrata Bajcsy-Zsilinszky Endre, arra vonatkozólag hadd beszéljen helyettem Haeffler István: Országgyűlési Almanak (Budapest 1940) című munkájának 122-123 oldala, amelyről a rávonatkozó, elsősorban „demokratikus” magatartását illető részeket szó szerint közlöm:

„1922-ben a derecskei választókerület választotta meg egységes párti programmal..... Gömbös Gyulával együtt kivált ő is az egységes pártból és részt vett a Fajvédő Párt szervezésében.” – „ Az 1931 évi országgyűlésen éles ellenzéki magatartásával tűnt ki.” (Miniszterelnökök: gróf Bethlen István, gróf Andrássy Gyula. Vagyis a demokrata Bajcsy a még demokratább Bethlen István ellenzéke volt! Ennyire volt demokrata!) „A legközelebbi általános választáson a Nemzeti Egység Pártja Kenyeres-Kaufmann Miklóst jelölte vele szemben, és Bajcsy-Zsilinszky Endre leleplezte Kenyeres zsidó származását .... és miután az Országos Vitézi Székhez panaszt emelt, hogy zsidó származású jelölttel kell harcot vívnia, vitézi rangjáról is lemondott...(!!!)”

„... Szegedre menekül 1919-ben. Itt publicisztikai működésével nagy szolgálatokat tett a keresztény nemzeti (!) gondolatnak.”

A fenti megállapításokat az idézett könyv tette Bajcsy-Zsilinszky tudtával és jóváhagyásával 1940-ben. Vagyis Bajcsy-Zsilinszky ezt az antiszemita múltját még a Független Kisgazda Párton belül is nemcsak nem tagadta, de mivel a kérdéses Almanach részére az abban szereplőktől maguktól kérték be az adatokat, tehát Bajcsy életleírása saját magától származik, antiszemita múltjával dicsekedett is!

Bajcsy-Zsilinszky Endre soha az életében nem volt demokrata, ahogy ma mártírként szerepeltetik, nagyon is a szélső jobb felé hajlott, csupán féktelen hiúsága és később jól felfogott opportunizmusa hajtotta a szovjet-baloldal felé. Ezen rajtaveszett, és hazaárulásért életével lakolt. Az Országgyűlési Almanach is nagy bölcsen elhallgatja azonban Bajcsy egy fiatalkori tettét. És ez a híres Áchim-ügy.

Áchim András
Az 1910-1911-es években egyre nagyobb méretekben bontakozott ki egy parasztmozgalom, mely a földnélküli parasztságon kívánt segíteni. Ennek a pártnak vezetője és szervezője volt Áchim András kisbirtokos. A nemcsak szellemileg, de testileg is óriás pártvezér nagyon forróvá tette a Nemzeti Kaszinó mágnásai lába alatt a talajt.

Megkezdődött a ma is szokásos módszerrel – Áchim „kikészítése“. A rágalmak légióit terjesztették Áchim András ellen, de a fanatikus pártvezető nem rettent meg a csahosok hangjától, hanem rendíthetetlen bátorsággal a legmagasabb köröket is támadni kezdte. Miután erkölcsileg nem tudták tönkretenni, felvetődött fizikai megsemmisítésének ötlete.

Az a tény, hogy Áchim élesen megtámadta Bajcsy-Zsilinszky apját is, jó alkalom volt arra, hogy a két Bajcsy-fiú megjelenjen „elégtételt” kérni Áchim András lakásán. Az elégtételt kérőket Áchim másodpercek alatt kirakta a lakásból, mire Bajcsy-Zsilinszky Endre az e célra magánál tartott revolverrel megnyitotta a tüzet Áchimra, akit hasba lőtt. Áchim nem sokkal később sérüléseibe belehalt. Az ügyet eltussolták, és Bajcsy megmenekült. Akkor legyűrhetetlen erők fedezték a közönséges gyilkosságot, és Bajcsy-Zsilinszky Endre megindult a politikai karrier útján. Ma ezt a gyilkosságot – Bajcsyt mártírrá avatni kívánó törpe utódai a maguk szemszögéből – mint valami hőstettet szeretnék feltüntetni.

Hogy Áchim András „likvidálása“ nem volt hőstett, hanem közönséges gyilkosság, annak bizonyítására fotokópiában bemutatom a békéscsabai állami anyakönyvi hivatal által kiállított és az Áchim család részére kiadott „Kimutatás az elhalálozásokról” című hivatalos okiratnak azt az oldalát, amely Áchim András haláláról a békéscsabai állami anyakönyvvezetői hivatal könyveiben szerepkő beírást tartalmazza.

Az okirat szerint Áchim András „A halál oka” című rovatában ez szerepel:

„GYILKOSSÁG, HASLÖVÉS”

Nagyobb méretben ITT.

Úgy érzem, hogy ehhez a megállapításhoz minden kommentár felesleges. Pusztán az összegzés van hátra. Ez az összegzés pedig így hangzik:

1./ Bajcsy-Zsilinszky Endre annyira volt demokrata, hogy antiszemita magatartása elérte a szélsőség legszélső határát,

2./ Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik alapítója volt a kimondottan antiszemita Fajvédő Pártnak,

3./ Bajcsy-Zsilinszky Endre a „monarchofasiszta” Gömbös Gyula pártalapító társa volt,

4./ a demokrata Bethlen István és gróf Andrássy Gyula ellenzéke,

5./ közönséges gyilkos,

6./ és közönséges hazaáruló, akit az ellenséggel való cimborálása miatt akasztottak fel, nem „vérbírósági”, hanem rendes törvényszéki tárgyalás után olyan törvények alapján, melyeket maga Bajcsy-Zsilinszky Endre is megszavazott!

Ha azonban mindezek után Fábián és társainak, a muszkavezető Nemzeti Bizottmánynak mégis Bajcsy-Zsilinszky Endre a példaképe, akkor ez nem egyéb, minthogy a Nemzeti Bizottmány, demokratáink valóban a nekik megfelelő mintaképet választották maguknak.

Kétségtelen, hogy Nagy Ferenc, Varga Béla, Fábián és társai nem is találhattak volna méltóbb példaképet maguknak, mint Bajcsy Zsilinszky Endre, a politikai kaméleon, hazaáruló és gyilkos!

Uraim, sok szerencsét egymáshoz!

(Hídverők, 1954. 11. szám)