Augusztus 2-a az állítólagos cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. A kollektív cigány népi memória-rövidzárlat szerint ugyanis 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel számolták fel a németek az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort, kivégezve annak 3000 – más, nagy fantáziával megáldott roma mágusok szerint több ezer – utolsó lakóját.

Sámálé romálé! A munkatábor visszavár!

Tudjuk, a zsidók nem igazán kedvelik, ha az ő állítólagos holomonopóliumukat más népek kétségbe vonják és maguknak is részt követelnek e modern mesevilágban, de a magyarság és a magyar nemzettudat megsemmisítése, kiirtása végett átmenetileg a héber kisebbség hangadói eltűrik, hogy az általuk mélységesen lenézett, az állatokkal egy szinten lévőnek tekintett cigányok is holokausztozzanak egy kicsit. Még egy ideig.

Miként az közismert, hírportálunk már több ízben is foglalkozott a zsidó holokauszt-legendárium megannyi képtelenségével, így e jeles napon emlékezzünk meg az ún. pharrajimosról, azaz a cigány holokausztról. Mindjárt elöljáróban felvetődik az, hogy hogyan is tudtak a gaz nemzetiszocialisták egyetlen éjszaka néhány órája alatt akár három-, vagy akár több ezer cigányt megsemmisíteni. S honnan a kerek szám? Tovább menve, a soha sem volt romoholo során állítólag összesen 500 ezer cigányt öltek meg a vérszomjas nácik, ebből 23 ezret az auschwitzi üdülőtábor területén, ahol egyébként a deportált putrilakók olyan civilizációs csodával is szembesülhettek, mint az addig még számukra ismeretlen úszómedence. Ez a szabadidős tevékenység hasznos eltöltésére szolgáló – egyúttal a higiénikusabb életvitelre is ösztökélő – objektum a mai napig megtekinthető a volt láger területén. Igaz, az idegenvezető tapintatosan és a lehető legnagyobb ívben elkerüli azt csoportjaival, nehogy holmi revizionista, hitehagyott, fajgyűlölő, a társadalomra nézve ordas veszélyt jelentő turisták kellemetlen kérdéseket tegyenek fel számára.

Számunkra viszont az emléknap dátumának kiválasztása is sok fejtörést okoz. Ugyanis a hivatalos holoverzió szerint – amely napról napra változik, mint az idei júliusi időjárás – Hitler szándéka a zsidók és cigányok teljes kiirtása volt. Ezt figyelembe véve, 1944.augusztus 2-áról 3-ára virradóan az auschwitzi KZ területén megtörtént az utolsó cigányciklonozás, hiszen az őket a munka világába integrálni hivatott műintézmény még egy fél évig működött az elkövetkező időszakban. Nem tudunk más következtetésre jutni, mint hogy a cigányok eltűntek, elfogytak Európából 1944. augusztus 3-ának reggelére. Szerkesztőségünk borzasztóan eretnek kérdésfelvetése ezek után mindössze annyi, vajon a magasságos Devla valamely csodatételének köszönhető-e, hogy ma Magyarországon csaknem 1 millió cigó él? Sőt, egyes becslések szerint már el is érte e parazita kisebbség létszáma a bűvös, milliós határt. S attól a gondolattól sem tudunk szabadulni, hogy a cigányok, tanítómestereik, a zsidók példáját tekintve a „segíj” mellé még a lehető legnagyobb összegű állami kárpótlást is igyekszenek kifacsarni a pénzügyi csőd szélén álló judapesti kormányzattól. A jövőben már csak a hajdan rózsaszín háromszög azonosítót viselő buzi áldozatok örökösei és vér szerinti leszármazottai következhetnek a kárpótlandók sorában.

Az persze a legkevésbé sem foglalkoztatja a fideszes menazsériát, hogy a magyarságot a zsidók és cigányok mikor fogják majd kárpótolni az általuk a történelem során nemzetünk ellen folytatólagosan elkövetett aljas bűntettekért. Amíg cionista rezsim vezeti Magyarországot, természetesen a kérdést fel sem vetik Budapesten, nem is tehetik, hiszen tartóiktól, Héberföld bölcseitől kapják a kötelezően végrehajtandó parancsokat. Ezeknek az alvilági erőknek a végső célja pedig nem más, mint a magyarság genocídiuma. S ennek mielőbbi bekövetkezése érdekében használják fel eszközként a génjeikben brutális gyilkolási szenvedélyt hordozó, halmozottan kátrányos helyzetű, szerencsétlen agyhalott, etnikai kisebbséget.

Végezetül, egyfajta szellemi kuriózumként a Kuruc.info előáll egy egészen eredeti történeti hipotézissel a pharrajimost illetően. Miként az közismert, az auschwitzi üdülő- és átnevelő tábor bejárata fölött az élősködő életvitelű népcsoport egyedei számára öngyilkosságra való felszólításként ható felirat állott: Arbeit macht frei, azaz a munka szabaddá tesz. (Nyilván a régebbi zsidó táborlakók lefordították számukra a jó másfél esztendeje onnan ellopott német mondatot.)

Ismerve szeretett kisebbségijeink munkamorálját, aligha kétséges, hogy ezt az alternatívát nem választották. A munka és a szabadság világa feloldhatatlan ellentmondásban áll egymással a cigány néplélektani karakterológiában. A deportált cigányok előtt a kérdés nyilván úgy vetődött fel, hogy Auschwitzból nem szabadulhatnak élve, hiszen ahhoz dolgozniuk kellene, ami abszolút lehetetlenség és értelmezhetetlen dolog is számukra. A lelküket eltöltő mélységes depresszió és életuntság következtében az Auschwitzba kiutaztatott kissé extrém kultúrájú és életvitelű etnikai kedvenceink tömegesen haláloztak el a láger területén. Valójában tehát a munka áldozatai ők, s ha egy olyan nagy formátumú politikusnak, mint amilyen Hitler volt, sem sikerült a romaintegrációs program forradalmi jelentőségű megvalósítása 1944-ben, úgy aligha fog az sikerülni a likudnyik Orbán-kormánynak 2011-ben.

A.Eichmann nyomán Kuruc. info