Tormay Cécile
A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének székházában ma kerül sor Kollarits Krisztina irodalomtörténész Egy bujdosó írónő című könyvének bemutatójára. (A könyvbemutató azóta már lezajlott - a szerk.) Tormay Cécile-t, a két világháború közti magyar irodalmi és közélet nagyságát az 1945-ös szovjet megszállás óta valójában napjainkig sározzák, emlékét minden lehetséges módon igyekeznek elfeledtetni. Reméljük, a most megjelent könyv is segít az őt megillető méltó helyre tenni Tormay Cécile-t, a XX. századi magyar élet egyik kiválóságát.

A Tormay Cécile 1937-ben elhunyt írónő életét, műveit és közéleti tevékenységét fölvázoló Egy bujdosó írónő című könyv bemutatója lesz 2011. február 24-én a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének budai székházában. A kötet szerzője Kollarits Krisztina irodalomtörténész. Tormay Cécile regényeiben többek között a trianoni diktátum által kisemmizett, megnyomorított magyarság igazát keresi és követeli, valamint rámutat az országrablást megelőző nemzetellenes cselekmények tettesei jelentős részének

A Bujdosó könyv arcképtára
faji hovatartozására. A Tanácsköztársaság ideológiai örökösei, a marxista, majd a manapság magát liberálisnak nevező irodalomkritika ezért dobál sarat Tormay Cécile-re napjainkig, s rágalmazza, gyalázza a két világháború közti magyar irodalom és közélet egyik legkiválóbb személyiségét.

Tormay Cécile állítólagos leszbikus és antiszemita mivoltának fölemlegetéséből, magyarán, az írónő mocskolásából még a jelenlegi határainkon túli „magyar” irodalmi sajtó is derekasan kiveszi a részét. Az írónő nem szálka, hanem valóságos gerenda a szemükben, mert az irredenta témákat is megjelenítő regényein kívül a jobbára kozmopolita Nyugat magyar nemzeti ellensúlyozására Klebelsberg Kunóval közösen 1922-ben létrehozza a Napkelet című folyóiratot, majd később megszervezi a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (MANSZ).


A Napkelet folyóirat

Nem tudjuk, hogy Tormay Cécile leszbikus volt-e (mondhatnánk úgyis, hogy nem mi tartottuk azt a bizonyos gyertyát), ám, ha az volt, akkor ezúttal is érdekes jelenségnek, a sokat emlegetett kettős mércének lehetünk tanúi. Magyarán szólva, a kozmopolita, magát liberálisnak mondó, jobbára magyarellenes oldal nemi másságát szinte már-már erényként kell tisztelnünk, míg a magyar érdeket szolgáló valós, vagy vélt homoszexuálisokat igyekeznek lejáratni, bemocskolni és hiteltelenné tenni.
Jó példának említsünk meg egy határon túli „magyar” folyóiratot, az Aradon megjelenő Irodalmi Jelent, amelynek 2009. április 10-ei számában Onagy Zoltán a többi között ezt írja: „Akarjuk, nem akarjuk, van abban valami szánalmasan groteszk a mindenkori magyar politikai viszonyokra nézve, hogy abban a korban <<fajtalanságnak>> nevezett nemi identitása ellenére ő a két világháború közt működő legnagyobb létszámú nőszervezet vezetője, és a rendszer felkent nőírója”, írja az Antiszemita előítéletek a mai Magyarországon című mű szerzője, Onagy Zoltán, az Irodalmi Jelen szerkesztője, majd később ugyanitt kategorikusan leszögezi: „Szerb Antalt a nyilas Tormay-szekció puskatussal veri agyon Balfon 1945-ben.” (sic!)

Akarjuk, nem akarjuk, van abban valami szánalmasan groteszk a mindenkori magyar közéleti viszonyokra nézve, hogy Onagy Zoltán abban az Irodalmi Jelenben mocskolja Tormay Cécile emlékét, amely még életében, de halála után is ajnározza a Prohászka Ottokár püspök szobrát ledöntő Faludy György költőt. Szánalmasan groteszknek mondható az is, hogy az az aradi Irodalmi Jelen ünnepelte (s halála után „örökös munkatársnak” választotta) Faludy Györgyöt, aki a második világháború után ledöntötte a székesfehérvári püspök bronzszobrát abban a Károlyi-kertben, ahol Tormay Cécile szobra

Tormay Cécile szobra
is állt, ám az írónő szobrát a bosszúállók előbb „csak” lefejezték, majd torzó mivoltára hivatkozva később a helyszínről elszállították.

Tormay Cécile egész alakos, ülő márványszobrát Horváth Géza marosvásárhelyi szobrász alkotta. A szobor 1943-as leleplezésén az akkori Magyarország más előkelőségei társaságában jelen volt Horthy Miklós kormányzó is, aki az alkotás talapzatán elhelyezte az emlékezés koszorúját. Tormay Cécile emlékére a második világháború idején, 1941-ben utcát is elneveztek. Az 1945-ös szovjet megszállásig, illetve a készséges helybeli kiszolgálóik országlásáig a józsefvárosi Kőfaragó utca az írónő nevét viselte, s egykori pesti otthonának falán, a Kőfaragó utca 3. szám alatt emléktábla hirdette Tormay Cécile írói és emberi nagyságát. Gyűlölőink 1945 után a Tormay Cécile utcát átkeresztelték Kőfaragó utcára, s hajdani lakóházának faláról eltávolították az emléktáblát.



Tormay Cécile egykori sírja<br>a Kerepesi úti temetőben
Tormay Cécile-t 1937-ben a Kerepesi úti temetőben helyzeték „örök” nyugalomra, s temetésén többek között ott volt Horthy Miklós kormányzó, József Ferenc főherceg, Kállay Miklós és Teleki Pál egykori magyar miniszterelnökök. Ám földi maradványainak is az lett a sorsa, mint az emlékének – eltüntették. Hamvait 1969-ben Ritoók Zsigmond klasszika filológus közbenjárására exhumálták, összehamvasztották a szülei és a nagybátyja földi maradványaival, majd elhelyezték a Farkasréti temető urna részlegében. Az igazság az, hogy Ritoók Zsigmond és a család akkor még élő tagjai attól tartottak, hogy a Kerepesi úti temető szomszédságában levő Taurus gyár alapterületének bővítése címén fölszámolják Tormay Cécile sírját. Mindenesetre a hamvasztás pogány szokásánál keresztényibb megoldást is lehetett volna választani.

Hankiss János kiváló debreceni irodalomtörténész és franciaprofesszor Tormay Cécile-ről szóló monográfiája 1939-ben látott napvilágot, amelyet két esztendővel ezelőtt a Kairosz Kiadó jelentetett meg hasonmás kiadásban. Ifj. Tompó László pedig nemrégiben komolyabb tanulmányt írt az elfedtetett és máig rágalmazott írónőről.

Ma, 2011. február 24-én 18 órai kezdettel kerül sor Kollarits Krisztina irodalomtörténész Tormay Cécile-ről szóló kötetének bemutatójára a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének székházában (Budapest, I. ker. Hunyadi utca 9.).

Hering József – Kuruc.info