"Tetveinktől ellepetten, elgyengülve várjuk, hogy mit kezd velünk a más népek sorsa."

Németh László

A proletariátus (latin proles „utód” szóból) kifejezést az alsóbb társadalmi osztály megjelölésére használják (tagjai a „proletárok”, röviden „prolik”). Eredeti meghatározásban azok az emberek, akik nem rendelkeznek vagyonnal. /Wikipédia/

És bizony igaz, hogy a tulajdon nélküliség szüli a felelőtlenséget, irigységet és követelőzést. /Dunaújvárosi online/. Az elégedetlenség általános emberi, de a hőbörgés igazi proli tulajdonság.

A meghatározásukra való törekvés célja, hogy rámutasson arra a szociológiai helyzetre, ami a tömegdemokrácián keresztül Magyarország kifosztásának társadalmi bázisát adja. Bizonyos esetekben nem egyszerű a meghatározás, bár vannak vegytiszta prolik, de lehetnek más genetikai-környezeti hatások is, amik nehezíthetik a felismerést. A proli egy olyan személytől elvonatkoztatható jelenség, fogalom, amely jellemzői, tulajdonságai, szokásai, reakciói által leírható. Nézzünk csak körül, a beazonosításra van esély, az önkontroll hiánya miatt a proli önmagát leplezi le.

Karl Marx a munkásosztály szociológiai meghatározására alkalmazta, a kommunista párt, a párt elit hatalmának fenntartására használta őket (és használja ma is). A proletárdiktatúra az egyik legkegyetlenebb (párizsi kommün, Sztálin és Rákosi, Pol Pot, Mao, Kun Béla, Kádár János) forma, lételeme a gerjesztett gyűlölet, az osztályharc (Lenin), eszköze az államterror, a besúgó rendszer (a proli szívesen feljelent), utópiája a kommunizmus, eszméje, hogy minden ember egyenlő (lásd tömegdemokrácia).

Gyakran ipari jellegű városban, annak lakótelepi övezeteiben élő, külső megjelenésében, gondolkodásmódjában, viselkedésében közönséges, igénytelen, szembetűnően műveletlen, mindezek következtében társadalmilag kedvezőtlen megítélésű, alacsony helyzetű személy. A szó jelentésbővülés révén az ilyen személyekhez társított jellemvonásokkal rendelkező (kínosan igénytelen, faragatlan) cselekvés, fogalom jelzője is lehet. /homar.hu - blog/ A lényeget itt látom, ezen jellemvonások, viselkedési minták alapján határozható meg igazán a proli. A bunkó proli érzéketlensége, nyerssége karakterizálja az egyént, önmagát magyarázva, tematizálja a fogalmat. A bunkó proliból hiányzik a társas együttélés alapjának tekinthető tolerancia, környezete sokat szenvedhet létezésétől. A proli dühös, önfegyelme nincs, primér ösztönreakciók vezérlik.

A proli számára a munkának nincs becsülete (csak meló), a prolira jellemző a munkakerülés, a lógás. Lumpen elem, élősködő. A proli legfőbb jellemzője, hogy a maslow-i igény kielégítési hierarchia alsó szintjein helyezkedik el. Ebből adódóan képtelen hosszú távon gondolkodni, nem látja át a nemzeti érdekek fontosságát. Mindezek miatt rövidtávú előnyökért cserébe könnyen rávehető, hogy saját (és az ország) hosszú távú érdeke ellen szavazzon. /nepszotar.com/

értsd még: prosztó, pronyó…

A lakótelepi proli a tömegdemokráciában fontos szavazóbázis, nem kizárólag, de legfőképpen a baloldal épít rá. A modoros, öntudatos proli a demokrácia adta térben képződik, álműveltsége könnyen leleplezhető, vitakultúrája nincs, sablonos, közhelyes válaszait a médiából szedi össze. Eszköztárában érvek helyett nem ritka az agresszió (az odamondott frankó), a primer érzésekre épülő, s arra ható hatásvadász félinformáció.

A proli célcsoport, a könnyen manipulálható, kábítható ösztönlény, az olcsón megvehető tömeg egy egysége. A kínai dömping és az olcsó tömegárú közönsége, az igénytelen bóvli vásárlója. Előfordulása így lényegében meghatározható. Nagy számuk miatt iparágak álltak rá kiszolgálásukra (pletykalapok, tévésorozatok, valóságshow-k, nagy áruházak gazdaságos termékei), fenntartásukra és újratermelésükre (balliberális kormányok). A televízió összenőtt a prolival, példaképeit ott találja (celebek), viselkedésmintáit onnan veszi (Dallas, Chuck Norris, Dopeman és Majka). A proli általában nem utazik külföldre (ha igen, az nem kis szégyen…), a tömegközlekedés, esetleg a Trabantot kiváltó Suzuki jellemző rá (Suzuki Swift – proli Jaguár). A prolinak magas a távhő- és az áramszámlája, viszonylag alacsony a vízfogyasztása.

Vannak államberendezkedések, amelyek segítik a prolisodást (analóg fogalom a földrajzi elsivatagosodás fogalmával), ilyen a gyurcsányizmus is, amely érdekei alapján vonja el az egyén fejlődésnek lehetőségeit. Az elvtársi tőkefelhalmozás hűtlen kezelése akkor végezhető hosszan, ha a tömegek kezelése hatékony manipulációkkal történik.

„A panelproli első vagy második generációs városlakó, gyökértelen, kiszolgáltatott élőlény. Azon a néhány négyzetméteren, amit a magáénak tudhat, nem tud készleteket felhalmozni, nem képes igazán megvédeni territóriuma határait, nem bír közösséggé szerveződni, és nem ismeri fel saját érdekeit. Mint ketrecbe zárt vadállat, elvesztette nemes tulajdonságait, ösztönei szabadulásra ingerelnék, de falakba ütközik, és beletörődött a változatlanba.

Választások idején a panelproli ugyanolyan szavazattal rendelkezik, mint a felelős, történelembe ágyazott, gondolkodó állampolgár. De az ő iksze vagy keresztje nagyon egyszerű módon tömegesen megvehető, meg kell ígérni, hogy csökkenni fog a gázár, lesz fűtéstámogatás, szociális segély” – írja az Új Magyar Szóban Krebsz János.

A proli elvár, a proli a gondoskodó államban hisz (a segély jár neki) és a jogait szívesen hangoztatja. A proli kisstílű, távlatokban nem képes gondolkodni, értékrendje így nem alakulhat ki. A proli nem akar más lenni. Igénye a másolt cd-dvd-n lévő B-kategóriás kínálatából leírható. A proli szereti a giccset, a Maónika showt, a focit, a kannás bort és a zsírszalonnát.

A proli turkálókból, vöröskeresztes ruhaosztásokból öltözködik, jellemző rá a mackónadrág, a lyukacsos atléta trikó (pörköltszaft díszítéssel), újabban izompóló, hamisított focimezek, idősebb nőknél a nejlon otthonka. A proli szívesen tetováltat magára igénytelen, klisés mintákat, lehetőleg jól látható testrészekre.

A tehetősebb prolik a plázákban vásárolnak, mobiloznak, szlenget használnak és anzágolnak, kérkednek a megvásároltakkal. A proli káromkodik, egyszerű tőmondatokkal és művelt füleket bántó nyelvhasználattal kommunikál (nák-nék, suk-sük stb.), így beszédéről, hangsúlyairól is könnyen azonosítható. A proli szereti a humort (az altesti humort, az egyszerűbb szóvicceket inkább) ami a kiszolgáltatottságának alkalmi oldószere.

A proli vásárol, fogyaszt, így a reklámpiac gyakran szólítja meg, egyszerű üzeneteit gyakran eredményesen sulykolja. A proli, ha nem is tud róla kozmopolita (internacionalista), a globális piac híve, egy dolog fontos számára: az ár. Azzal sodródik…

Ha a proli pénzhez jut, ha hatalmat kap, akkor is csak proli marad. A proli általában lúzer típus, munkahelyét gyakran elveszti (kiszámíthatatlan, fejlődésképtelen munkaerő), könnyen adósságspirálba kerül, egyik napról a másikra él, kölcsönökkel vegetál. A prolit a közvetlen környezete is a proli létben tartja (hatás-visszahatás). A proli a bankok extraprofitos hiteleinek is a célközönsége (lásd személyi hitelek). A proli akaratgyenge, így a szerencsejáték, a dohányzás és az alkoholizmus könnyen megtalálja, ezen kombinációk képi világa egy tipikus proli ábrázolás.

Bizony, a proli nagy barátja az alkohol, az olcsó alkohol (talponálló, kocsmahivatal). A leggyakoribb proli ital a sör, de nem válogat. A prolinak az alkohol megoldás (mint a gyermeknél, ha eltakarom a szemem, akkor nincs is ott…). "A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan.” – írja Mensáros László 1982-ben a naplójában. A proli nem szívesen tart kapcsolatot más társadalmi csoportbélivel, kisebbségi érzését kompenzálja, ha teheti, bosszulja. Prolival ne barátkozz, nincsenek erkölcsei, nem tartja be a játékszabályokat, a proli, amint lehet, elárul Téged.

„A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja éppúgy ellensége. Lesi, ügyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli” – írja Mensáros László. A proli a saját anyját eladná.

Vannak jó szándékú, sőt, szerethető prolik is, lehetnek időleges vagy akár tartós megkapaszkodások, lehetnek teljesítmények, de ezek csak akkor jelentenek kilépést a proli létből, ha a korábbi közeget elhagyva, tiszteletet és erkölcsöt tanulva építkezik, s van elég hite és bátorsága ahhoz, hogy új életében otthonra találjon az alsó középosztály értékrendjében. A valóságban a jólelkű prolinak még nehezebb az élete, hisz környezetéhez nehezen alkalmazkodik, állandó kettősségben él, helyzete majdnem kilátástalan (az ilyenek becsülendő módon gyermekeiket taníttatják…).

Vannak olyanok, akiket a környezet, a genetika determinálna a proli létre, mégis van tartásuk, igyekezetük, becsületük. Olyan tisztességes munkásemberek, akik a lehetőségek hiányában nem tudnak fejlődni. Ők a fenti mérce alapján nem prolik. A belső tisztaságuk a garancia.

Jóna Dávid