Az embernek az a benyomása, hogy két világvallás létezik a mai világban: a holokauszt-vallás és az iszlám. Állítólag az izraeli filozófia-professzor, Yeshayahu Leibowitz nevezte elsőként a holokausztot az új „zsidó vallásnak”.

Azonban mint Williamson püspök sorsa nyilvánvalóvá tette, a holokausztvallás valójában nemcsak a judaizmus, de a kereszténység helyét is elfoglalta. Hiszen sehol, senkit a nyugati világban nem üldöznek azért, mert tagadja Jézus keresztre feszítését vagy feltámadását. Senkinek a karrierjét nem fenyegeti veszély abban az esetben, ha nyíltan kétségbe vonja Jézus Krisztus kereszthalálát, feltámadását vagy a szeplőtelen fogantatás dogmáját. Sőt, akik a felsorolt hittételekben hisznek, inkább még nehezebben kapnak állást, és saját karrierjük útjába gördítenek akadályokat.

Ezzel szemben merné csak bárki is beismerni, hogy a szent holokauszt-történet bizonyos elemeiben – a hatmillió zsidó áldozatban, a gázkamrákban, vagy a németeknek a zsidóság teljes kiirtására irányuló szándékában – kételkedik! Aki ilyesmire vetemedne bárhol a nyugati világban, valószínűleg elbocsátanák a munkahelyéről, és igencsak nehezen jutna ismét megfelelő álláshoz. Úgy bánnának az illetővel, ahogyan Williamson püspökkel bántak, akit az új inkvizíció elé citáltak, noha az „eretnekség”, melyet hirdetett, semmiféle kapcsolatban nem állt magával a katolicizmussal.

Sok zsidó az úgynevezett holokauszt következtében elvesztette Istenbe vetett hitét. Mert feltették a kérdést: miképpen engedhette meg Isten, hogy mindez megtörténjen? Elhagyva a Teremtőt, ezek a zsidók csatlakoztak a cionistákhoz, akik gyarmatosították Izraelt. Ők azután magához a zsidó államhoz kezdtek imádkozni, és számukra nem Isten, hanem Izrael ereje és befolyása lett minden hatalom forrása. Így már nem nehéz megérteni, miért vált a holokauszt-vallás - a szekuláris jellegű cionista ideológia vallási kiegészítője – a zsidóság többségének dogmájává.

De hogyan tudott a holokauszt-vallás a kereszténység helyébe lépni? A fő ok nyilván abban keresendő, hogy a kereszténység évszázadok óta folyamatosan hanyatlik. A 19. században már sem az értelmiség, sem a vezető osztályok nem hittek többé Istenben. A második világháború után, pontosabban a 60-as évek második felétől kezdve azonban a cionisták eredményesen használták ki a nyugati világ polgárainak lelkében – a kereszténység örökségeként – igen erőteljesen jelen lévő bűntudatot. Mivel a cionista zsidóság a médiában jelentős befolyáshoz jutott, semmi akadálya nem volt a holokauszt-vallás elterjesztésének. Az új „hit” termékeny talajra hullott: a keresztény évszázadok alatt „bűntudatra” nevelt nyugati ember fogékonynak bizonyult az új vallás dogmáinak befogadására, annál is inkább, mivel az a „tudományosság” köntösében jelentkezett. Márpedig a „tudomány” megint csak olyasmi, amely megfellebbezhetetlen tekintéllyel bír a nyugati világban!

De vajon mi lehet az oka annak, hogy a világ ez idő szerint leggyorsabban terjedő vallásának, az iszlámnak a követői egyáltalán nem bizonyulnak fogékonynak a holokauszthitre? Az egyik az, hogy a muzulmánok pontosan értik, és mélységesen elítélik a holokauszt-vallás követőinek Palesztinában elkövetett bűncselekményeit. A több millió hazájából elüldözött ember, etnikai tisztogatás, brutálisan legyilkolt gyerekek, a világ legsűrűbben lakott területén ledobott fehér foszfor bombák, a palesztinoknak segélyt szállító hajók elleni véres támadás és a többi borzalom, amit a cionisták elkövettek, teljességgel lehetetlenné teszik, hogy a muzulmánok számára vonzó legyen a holokauszthit. Hiszen valóban nem könnyű megérteni, hogy a magukat a „nácik példátlan megsemmisítési programjának” áldozataiként feltüntető zsidók miképpen képesek ilyen kegyetlenséggel bánni a palesztinokkal?

A másik ok pedig, amiért az iszlám egyáltalán nem fogékony a holokauszt-vallásra, az, hogy Mohamed vallásának egyik fő tanítása az úgynevezett tawhid: vagyis az egyetlen Isten abszolút, örök hatalmába vetett hit. A muzulmánok számára csakis az egyetlen, abszolút és örök Isten lehet minden imádat forrása. Az iszlám követői úgy tartják, hogy a lehető legnagyobb bűn az, ha valaki nem az Istenhez, hanem valaki (vagy valami) máshoz imádkozik. Ez az oka annak, hogy a muzulmánok sohasem lennének hajlandók imákat mondani mondjuk Isten fiához, a Szentháromsághoz, a választott néphez vagy éppen a holokauszt áldozataihoz.

Természetesen az sem utolsó szempont, hogy a holokauszt-propaganda elsősorban a nyugati világban dübörög fülsüketítő erővel. Az arab-muzulmán államokban a holokauszthit terjesztői nem uralják a médiát, az oktatást, a tömegtájékoztatást és a művészeteket – még az izraeli-amerikai csatlós államokban sem. A hitterjesztés előtt tehát komoly nehézségek tornyosulnak. Ezért aztán a világ muzulmánjai továbbra is az egyedüli Istenhez imádkoznak, és nem hajlandók fejet hajtani a holokauszt-vallás előtt. Továbbra is úgy tekintenek a zsidó holokausztra (így, kis h-val), mint a történelem során elkövetett népirtások és genocídiumok egyikére, nem felejtkezve el arról sem, hogy ma is zajlanak népirtások és genocídiumok, mégpedig Palesztinában, Irakban és Afganisztánban. A muzulmánok továbbra is úgy vélik, hogy a zsidó holokauszt, mint más népirtások és genocídiumok, igenis szabad vita tárgya lehet a történészek körében, melynek során minden vélemény szabadon megjelenhet, és a szóban forgó kérdések eldöntését a józan ész és a bizonyítékok erejére kell bízni ahelyett, hogy a felkorbácsolt érzelmek, a gyűlölet légkörében, a megfélemlítés, pénz-, sőt börtönbüntetés fenyegetése mellett lehessen csak a hivatalos holokauszt-dogmáknak ellentmondó véleményeket formálni. Ezen kívül pedig a muzulmánok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy Palesztina földjét vissza kell juttatni eredeti, jogos tulajdonosaiknak.

De bármennyi is a valóságalapja a holokausztnak, tény: a „szent történetet” arra használják fel, hogy ártatlan, súlyosan bántalmazott áldozatnak mutassák be a zsidókat, akiknek ezért joga van a bosszúállásra, más népek ellen háborúk indítására („nehogy egy újabb holokauszt történjen”, mert ugye, aki az izraeli hegemónia útjában áll, az mind egy „újabb holokausztot akar”), továbbá mindenféle következmény nélkül üldözhetik és gyilkolhatják a palesztinokat, súlyosan megsértve a nemzetközi jogszabályok tömegét. Sokan párhuzamot vonnak a holokauszt-történet és szeptember 11-i merényletek hivatalos magyarázata között, hiszen függetlenül attól, ki szervezte és hogyan hajtotta végre az ikertornyok elleni támadásokat, 2001. szeptember 11. óta az amerikaiak is úgy tekintenek saját magukra, mint akik ugyancsak súlyosan bántalmazott áldozatok, és ezért nekik is joguk van a bosszúállásra, háborúk indítására, és más népek földjeinek elrablására. Az egykor keresztény világ pedig különös módon a bosszúszomjas „áldozatok” mögé állt, akik a cionista hatalmi törekvéseknek megfelelően, no és természetesen az energiaforrások megszerzésének érdekében a muzulmánok ellen folytatják most őrült háborúikat.

Perge Ottó