In medias res kezdéssel indítva, elöljáróban mindjárt egy találós kérdés, illetve néhány, az alább következő írás megértéséhez feltétlenül szükséges művelődéstörténeti háttér-információ.

A találós kérdés így hangzik: van-e közös nevező, s amennyiben igen, mi az, a Kiscelli Múzeum és a kecskeméti TIT-székház között? Talán kissé meghökkentő képzettársítás első pillanatra, a választ azonban hamarosan megkapja a mélyen tisztelt olvasó. Ám előbb a művelődéstörténeti tényekről.

A kecskeméti zsidó hitközség ma is álló zsinagógája 1864–1871 között épült Zitterbarth János építész mór-romantikus stílusú tervei alapján. Egykori hagymakupoláját az 1911-es nagy földrengés ledöntötte, jelenlegi perzsakupolája a zsinagógaspecialista Baumhorn Lipót elgondolásai alapján készült. Az 1945 után gazdátlanná vált templomot 1966-ban a város megvette, majd 1974-re Kerényi József és Udvardi Lajos építészek elgondolásai alapján teljesen felújíttatta. Ezt követően a Tudomány és Technika székháza lett, s jelenleg is ezt a funkciót tölti be.

Kapcsolódó cikk: Az "új országban" is a zsidók döntik el, melyik zenekar hol léphet fel - betiltatták a Hungarica kecskeméti koncertjét

S akkor most egy keresztény templomról következzék néhány sornyi ismertetés. A kiscelli trinitárius kolostor és templom épületegyüttesét 1754 és 1758 között emelték Johann Entzenhoffer bécsi építész irányításával. A szakrális hely templomában őrizték a híres ausztriai zarándokhely, Mariazell kegyszobrának másolatát. A hagyomány szerint egy bizonyos Magnus nevű bencés szerzetes 1157-ben apátja utasítására érkezett a mai Mariazell környékére, magánál hordozva fából faragott, kedves Madonna-szobrát is. Az utat egy hatalmas szikla zárta el előtte. (A mai zarándokok és turisták kedvelt célpontja, az Ursprungsfelsen). A barát a Szűzanyához fordult segítségért, s imája meghallgatásra talált, a szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta útját. Megérkezvén missziós állomására a szobrot egy fatönkre helyezte, majd egyszerű fakápolnát épített köré, amely aztán az idők során többször átépítve nyerte el a mai díszes, gótikus-barokk jellegű formáját. Amikor Nagy Lajos magyar király ellen 1364-ben a törökök négyszeres túlerővel vonultak föl, az uralkodó az istenanyához fordult segítségért, aki egy csodás álomban támogatásáról biztosította őt. Felébredvén Lajos király a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet egy kis oltáron tartott mindig. Ezt biztató égi jelnek tekintve vonult a harcba, és hatalmas győzelmet aratott a törökök felett. A diadalt követően felkereste Mariazellt, és hálája jeléül a templomnak ajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet, amely máig a kegyhely – Madonna-szobor melletti – féltve őrzött, másik nagybecsű kincse. Igaz, a magyarországi Kiscell csak a Magnus-féle csodatévő szobor másolatát őrizte, ám így is fontos zarándokhely lett. A szerzetesrendek II.József által történt feloszlatása (1784) után kamarai kezelésbe került az épület, s világi célokra használták, végül 1911-ben Schmidt Miksa, bécsi üzletember és műgyűjtő vásárolta meg, majd rendbe hozatta, s 1935-ös végrendeletében múzeum céljára a fővárosra testálta azt.

A történeti tények felsorolása után térjünk most vissza találós kérdésünkre. Tegnapi hír volt, hogy az eredetileg az egykor volt zsinagógában működő TIT-székházban adott volna koncertet a Hungarica zenekar november 19-én este Kecskeméten. Egy periférikus, mikroszkopikus eszközökkel észlelhető pártcsíra, bizonyos Szabad Emberek Magyarországért gittegylet azonban hangos tiltakozásba kezdett az egykor volt szakrális hely készülő, úgymond megszentségtelenítésének megakadályozása végett. Az Ungár Klára vezette formáció egyik elnökségi tagja, Garai-Édler Eszter felháborodástól fuldokolva közölte, hogy efféle gyalázatnak nem szabad bekövetkeznie, hiszen a Hungarica honlapján borzasztó, irredenta felhívások találhatók, továbbá az együttes antimagyarokról, idegenszívű kozmopolitákról énekel, s megbocsáthatatlan bűnként rója fel a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek (közérthetőbben és egyértelműen: a szexuálisan aberrált biológiai zsákutcások – L.Zs.) helyzetének javítását legfontosabb célkitűzésének tekintő párt szóvivője, miszerint a Hungarica rendszeresen részt vesz különböző szélsőjobboldali kulturális rendezvényeken. A történet a két évtizede már jól bejáratott forgatókönyv szerint bonyolódott tovább. Megszólalt az ügyben a MAZSIHISZ illetékese, és Róna Tamás, kecskeméti rabbi, végül a TIT-igazgató, Szabics István is, aki "természetesen" hamuszórással egybekötött nyilvános meakulpázást tartva visszamondta a nemzeti rockot játszó zenekar érvényes fellépési szerződését. A tiltakzók végső érve az volt, hogy a tervezett koncert nem más, mint súlyos provokáció, és meggyalázása annak az 1200 kecskeméti zsidó emlékének, akik a "holokauszt áldozatai lettek".

Szívhez szóló, torokszorító érzelmi töltetettel átitatott mondatok. Csakhogy a teljes politikai szenilitásban és totális közéleti amnéziában nem szenvedő magyar emberek nagyon jól tudják, hogy hazánkban szoktak másféle "kulturális rendezvényeket" is lebonyolítani, s különös módon ez esetekben a legkevésbé sem szempont a szervezők és a fősodratú média képviselői részéről az, hogy vajon sérti-e valamely társadalmi, etnikai vagy vallási közösség érzékenységét a tervezett művészeti attrakció. Nem is szólva arról, hogy ilyenkor a társadalmi többség arcul köpéséről van sző. 1999-ben rendezték az ausztriai  zsidó, Hermann Nitsch "Orgia Misztérium Színházának" performance-át a Kiscelli Múzeumban (Tavaly pedig lényegében  ugyanezt a kiállítást bemutatták "Messiások - a modern művészetek remekei a megváltásról" címmel Debrecenben is). Óriási botrányt kavart akkor az a művészetnek hazudott, keresztényellenes, Krisztus-gyalázó, blaszfémikus förtelem. Igen, ez volt az a tárlat, melyen keresztény, szakrális jelképeket, például a feszületet disznóbelek közé szúrva, bélsárral, vizelettel beszennyezve installálták és helyezték közszemlére. Különös módon a mostani Hungarica-koncert helyszínválasztása ellen nagy hanggal ajvékolók, valamint ezek szellemi testvérei akkoriban olyanokat írtak és nyilatkoztak a sajtóban, miszerint a kiscelli kolostor deszakralizált hely, már 216 éve nem használják liturgikus célokra, továbbá a modern, 20.századi művészet nem a közgondolkodás megerősítésére és támogatására szolgál, hanem alternatív, akár tabudöntögető javaslatok gyűjteménye, s csak a posztnácizmust provokálja, egyébként is, az "osztrák" Nitsch egy művészettörténetileg nagyon fontos közép-európai csoport késői túlélője. S emlékezzünk tovább: a Magyar Katolikus Püspöki Kar akkoriban azonnal tiltakozott, s a Nitsch elmebeteg agyának manifesztációit felvonultató kiállítás azonnali betiltását követelte, a református egyház pedig a Legfőbb Ügyészséghez fordult. Mondanunk sem kell, mindhiába. Hiszen itt a művészi autonómiáról és az alkotói szabadságról van szó – hangzott a válasz mindenünnen. Az pedig szent és sérthetetlen. Legalábbis abban az esetben, ha a keresztény vagy a magyar tradíciók és értékek gyalázása és bemocskolása van éppen terítéken.

Zárásképpen egyetlen kérdésünk maradt csupán, amelyre húsz éve mindhiába várjuk a "hivatalos" választ. Amennyiben az esztétikum kritériumaival értelmezhetetlen Nitsch és hasonszőrű társai kereszténygyűlölő antiművészete megjelenítésének létjogosultsága van egy deszakralizált helyen, úgy a Hungarica miért nem adhat koncertet egy szintúgy deszakralizált épületben, még ha esetlegesen antiszemita is lenne néhány dalszövege?

Lipusz Zsolt - Kuruc.info

Ajánló: Hungarica-lemezek 10% kedvezménnyel (x)