Haynau portréja
Az 1848-1849. évi szabadságharcot történelmünkben addig példátlan megtorláshullám követte. Ennek két fő felelőse, az uralkodó, I. Ferenc József (1848-1916) császár és az általa kinevezett diktátor, báró Julius Jacob von Haynau táborszernagy.
Közismert, hogy kik voltak azok a nevesebb személyiségek, akiket Bécs bosszúja sújtott, mint például első kormányfőnk, gróf Batthyány Lajos vagy az aradi 13 vértanú. Az már kevésbé ismert, hogy milyen sorscsapásokat és megpróbáltatásokat szenvedett el későbbi élete során az uralkodó és az egykori kényúr.
Ferenc József, aki nem lévén megkoronázva, magyar ügyekben nem is hozhatott volna döntéseket, a "rendcsináláshoz" a következő politikai krédóval kezdett: "A legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol".
Nos, a későbbiekben a véreskezű császárt számos családi tragédia érte, amelyek talán nem véletlenül sújtottak le rá. Wittelsbach Erzsébet, bajor hercegnővel 1854-ben kötött házassága - az első egy-két évtől eltekintve - soha nem volt boldog, Sissy szinte kényszeresen menekült Bécsből anyósa, Zsófia főhercegnő, illetve férje, a császár elől. A házasságukból született első gyermek Zsófia Friderika két esztendősen távozott az élők sorából. Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf trónörökös 1889-ben Mayerlingben rejtélyes körülmények között halt meg mindössze 31 esztendős korában. Legidősebb öccsét, Ferdinánd Miksa főherceget III. Napóleon Mexikó uralkodójává tette, azonban a nemzeti függetlenségi mozgalom felkelői épp a kiegyezés és Ferenc József magyar királlyá koronázásának évében, 1867-ben kivégezték. Második legidősebb öccse, Károly Lajos főherceg a millennium évében, 1896-ban halt meg. Két esztendő múlva a már idősödő császár elveszítette Sissyt is. Őt egy Luigi Lucheni nevű anarchista merénylő gyilkolta meg Genfben. A sorban következő öccse, Lajos Viktor ugyan három évvel (1919) túlélte Ferenc Józsefet, őt azonban már korábban kitagadták a Habsburg-Lotharingiai családból homoszexuális hajlamai miatt. A trónöröklési rendben Károly Lajos fia, Ferenc Ferdinánd következett. Vele rossz volt Ferenc József viszonya, aki azért is neheztelt rá, mert rangon aluli házasságot kötött Chotek Zsófia grófnővel. A morganatikus házasságkötéshez történő uralkodói hozzájárulás fejében Ferenc Ferdinándnak le kellett mondania a házasságból majdan születendő gyermekek trónöröklési igényéről. Közismert, Ferenc Ferdinánddal és feleségével egy Gavrilo Princip nevű szerb terrorista végzett 1914-ben Szarajevóban. Ferenc József ezt egyfajta isteni igazságszolgáltatásnak tekintette a Ferenc Ferdinánd által kötött "bűnös" házasság miatt. A következmény az első világháború kirobbanása lett.
A Világos utáni megtorlások másik fő felelőse, Haynau IX. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem és Rebecca Richter zsidó patikuslány törvénytelen fiaként született 1786-ban. A magyar történelemben rövid, de annál súlyosabb és gyászosabb szerepet játszott. 1849-ben a magyarországi császári hadak főparancsnokává nevezték ki. A világosi fegyverletétel után Haynau lett a katonai igazgatás alá helyezett ország teljhatalmú főparancsnoka. A diktátor politikai hitvallása a következő volt: "A lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden császári-királyi tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogok lövetni, gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, a nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak. (...) A lázadók minden birtokát és vagyonát a kormány javára lefoglalom és kezelésbe veszem..." Tragikus, hogy 1849. november 20-án a Lánchíd ünnepélyes avatásának főszereplője volt mint Magyarország teljhatalmú ura és mint Pest-Buda díszpolgára.(Persze az azóta eltelt időszakban más történelmi nagyságok is érdemesnek találtattak erre a megtisztelő címre). S eközben az alkotó, Széchenyi Döblingben sínylődött őrizet alatt.
1850 nyarán már Bécsben is vállalhatatlanná lett Haynau személye, ezért lemondatták. Ekkor a Szatmár megyei Nagygécen vásárolt birtokot. Szomszéd birtokostársai azonnal bojkott alá helyezték a volt diktátort, tehát tudomást sem vettek létezéséről, semmiféle kapcsolatot nem tartottak vele. Haynaut ez őszintén megdöbbentette, hiszen saját meggyőződése szerint ő Magyarország üdvét szolgálta azzal, hogy a lázadókat felköttette és agyonlövette. Mintha Haynau elátkozott személye kísértette volna a falut, amikor az 1970-es nagy tiszai árvíz idején az ár a települést elsodorta. A gát megépítése után ugyanis a falu az új védőtöltésen kívül maradt, így lakói nem tértek oda vissza. Nagygéc ma egy kísértetfalu, ahol alig maradt hírmondó.
A bukott Haynau 1851-ben nyugat-európai körútra indult. S bár már Brüsszelben meg Ostendében tüntettek ellene, s ez a fogadtatás arra indíthatta volna, hogy egy időre elvonuljon a világtól, mégis átkelt a csatornán, s Londonban meglátogatott egy híres sörfőző üzemet. Amikor távozóban beírta nevét a vendégkönyvbe, percek alatt híre terjedt, ki a nagy bajszú idegen. Az udvarra lépve aztán zajos csődület vette körül, s a bámészkodók csúfondáros örvendezése közepette botokkal, sörfőző lapátokkal alaposan elnáspángolták. Csupán a kiérkező rendfenntartók mentették meg attól, hogy egy kis rituális fürdőzésre a Temzébe vessék. Amikor értesült arról, hogy Libényi János merényletet követett el Ferenc József ellen 1853 februárjában, azonnal Bécsbe sietett, ahol március 12-én találkozott az uralkodóval. Két nappal később rosszul lett, s a kiérkező orvos már csak a halál tényét tudta megállapítani 1853. március 15-én, a magyar forradalom kitörésének negyedik évfordulóján. Minthogy a halál oka tisztázatlan volt, még ezen a napon felboncolták a holttestet. Az obdukció mint rendesen a koponya felfűrészelésével kezdődött, de amikor a véső felpattantotta a koponya fedelét, az orvosok elborzadva látták, hogy az agyvelő még lüktet, vagyis Haynaut tetszhalotti állapotban szállították a boncterembe. Az egyik orvos azonnal elájult, egyik kollégájának azonban volt annyi lélekjelenléte, hogy felkapott egy hosszú kést, s belevágta az elevenhalott szörnyeteg agyába, mintegy megadva neki a kegyelemdöfést. Lehet, hogy legenda, az azonban mindenesetre tény, hogy a bresciai hiéna boncolására éppen egy március 15-ei napon került sor, s ha még valóban élt, akkor méltó véget ért. Ennél csupán akkor járt volna rosszabbul, ha két nappal később elevenen földelik el a grazi Szent Leonhard temető sírkertjében.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info