Jó utat hazafelé!<br>Hazafias német óhajok
Egyáltalán nem lepett meg a Jobbik külpolitikájának újabb „bakija”. Az idézőjel azért is indokolt, mert ezt már nehezen lehet bakinak nevezni. Egyszerűen a Jobbik egy idealisztikus, pragmatikus köntösbe öltöztetett külpolitikát igyekszik megvalósítani, ahol az elvek és az erkölcsi-morális normák csak akkor játszanak fontos szerepet, ha azok őket igazolják.
Így volt ez a Gyöngyösi Mártonnal folytatott vitám idején, amiből szomorúan levontam a következtetést, hogy a Jobbik, ha a délibábos romantikával leöntött „keleti nyitás” nevű programja úgy kívánja, akkor magasról tesz az ujgurokra, elvégre az ENSZ nem mondta ki, hogy nekik járna valamiféle állam, esetleg autonómia, netalán az emberi és polgári jogaikat tiszteletben kéne tartania a kínai kommunista államnak, hanem helyette a belügyekbe be nem avatkozás húgymeleg teóriáját ismertette.
Csak azért említem ezt, mert Hegedűs Tamás, aki újonnan szintén külügyi szakértőként tűnik fel a Jobbik frakciójában, kijelentette, hogy támogatják a törökök EU-csatlakozását, és érvkészletében nála már komoly helyet foglal el a „török–magyar rokonság”, azaz, amit az ujgurok esetén nem látszott indokoltnak emlegetni, most hirtelen alapokká lépett elő. De ez még csak a jéghegy csúcsa, vagy mondanám úgyis, hogy a baj apró szemcséje.
Már ott meg kellett volna állnia a Jobbiknak, és elgondolkodnia, hogy miért támogatja az atlanti elkötelezettségéről, III/II-es besorolásáról híres Martonyi a török EU-csatlakozást. Nem hinném, hogy magyar érdekből, sőt, ezt a variációt Martonyi esetében teljesen kizárhatjuk. Akkor pedig?
A geopolitikai érzék és az európai törésvonalak ismeretének teljes hiányát pedig jól tükrözi az alábbi gondolat, idézek Hegedűstől: „Míg Nagy-Britannia támogatja a csatlakozást, addig Németország és Franciaország élesen ellenzi – elsősorban azért, mert attól félnek: egy Törökországgal kibővült Európai Unióban nehezebb lenne megvalósítani az erőteljesen központosított, föderatív Egyesült Európai Államokat, ami a német és francia politikai elit fő törekvése.”
A valóságtól ennél elrugaszkodottabb kijelentést talán már nehéz is tenni. Egyrészt: nem úgy van az, hogy Németország politikai vezetése, mint egy egységes massza ellenzi a törökök bejövetelét, mert ő az EU-val ezt vagy azt akarja művelni. Ugyanez igaz Nagy-Britanniára is. Az ottani politikai elitek semmivel sem különböznek az amerikai rendszertől, azaz a két egymásnak ellentétes politikai tömb (látszólagos verseny) és a háttérhatalomhoz való viszonyulás (valódi verseny) vonatkozásában, azaz nincs ma olyan állam Európában, amelynek politikai vezetése egységesen sorakozna fel egy olyan kérdés mögé, ami amúgy a kontinens lakóit is erősen foglalkoztatja, ráadásul átrajzolhatja az erőviszonyokat is. De nem is folytatom, a nagy sakktábla, azaz a globális politikai-gazdasági tér megértése túl nagy feladat a Jobbik külügyesei számára.
Inkább a kétkedő olvasóink számára néhány szempont (melyekkel nem az álláspontom elfogadására kívánom őket rávenni, hanem inkább a geopolitikai értelmezések komplexitását kívánom bemutatni), sajnos helyszűke miatt csak röviden, sarkítva:
- Nem igaz az, hogy a legutóbbi népszavazás során a törökök hatalmas lépést tettek volna a demokratizálódás és az európai válás felé. Ezt Martonyin kívül Gyöngyösi Márton hangsúlyozta gyermeki örömmel a Barikád hetilap (azaz a nyomtatott kiadás) egyik korábbi számában. Azt jó, ha tudjuk: ezzel a népszavazással, mely a Jobbik kedvenc pártjának, a jelenleg kormányzó AKP-nak az érdekeit szolgálta, valójában a modern Törökország megteremtőjének a politikai hagyatékával való szembefordulást jelenti. Atatürk óta a hadsereg valóban hatalmi ág Törökországban, ha egy kormányzat túl korrupttá, elkötelezetté (értsd: megvásárolttá), kontraszelektálttá vált, nos, olyankor jött a török sereg, és kisepert mindenkit a helyi parlamentből, aztán kezdődhetett elölről a demokráciásdi. A sereg nemzeti elkötelezettségét mi sem jelzi jobban, hogy bár négy vagy öt puccsot is végrehajtottak, Törökországból mégsem lett katonai junta. Szomorú, hogy a liberális eszmék török terjedésének a támogatójává vált a Jobbik.
- Törökország jelenleg sem, és a múltban sem volt a cionizmus elleni harc éllovasa. A fentebb említett népszavazás (melynek fő eredménye, hogy korlátozták a hadsereg jogait, így erősítve meg a kormánypárti helyzetüket az AKP-sek) mellé úgy jött az AKP-nek Izrael segélyhajók elleni támadása, mint koldusnak a falat kenyér. A látványos szembefordulás Izraellel (mely a török hadsereget ellátta modern eszközökkel az utóbbi évtizedekben), valójában a nép elaltatásának az eszközévé silányult, a cél az volt, hogy egyfajta „reiszlamizálás” útján eltöröljék az atatürki hagyományokkal szemben érzett szimpátiát. Az iszlám újbóli felfedezése itt szorosan összefügg a nemzeti érzés műfelkorbácsolásával (lásd még a Fidesz ilyen irányú tevékenységét). Gyakorlatilag a cirkusz a népnek elve valósult meg. A háttérben pedig nekiláttak a modern Törökország legfőbb védelmezőjének (és a török iszlamizmus messze, messze ellenséges volt az arabokkal szemben, lásd Atatürk és a dervisek esetét), a hadseregnek szétzilálásához, hogy a török államot egy olyan irányba tolják el, amit még senki sem tud ma kiszámítani. A fentiek persze nagyon sarkított és lerövidített ismertetők, ám azt láthatjuk: Törökország egy nagy belső átalakuláson megy át, és amíg nem látni, hogy ennek mi lesz a vége, addig kár beígérni előre a csatlakozás támogatását.
- Gyakorlatilag egész Európa ellenzi a törökök csatlakozását. Ennélfogva már nem csodálkozom azon, hogy a szeptember 11-én arab-magyar baráti napot szervező Jobbik miért nem kapott meghívót az európai nacionalista pártok találkozójára.
- A fentiek miatt könnyen lehet, hogy a bekövetkező geopolitikai átalakulások során nem a nyertes oldalon fogunk kikötni. Viszont nekünk egy több tízmilliós német nyelvtérrel a szomszédunkban kell élnünk az elkövetkezőkben is. Nem hiszem, hogy okosnak nevezhető az a külpolitika, amelyik úgy visz el minket távol Nyugat-Európától, hogy a másik part még csak nem is létezik, csak születőben van.
Az olyan elvi kérdésekkel, mint hogy a keresztény Európa védőbástyájaként miért kell nekünk támogatni a törököket, már kár is foglalkozni. Az már eddig is kiderült, hogy a Jobbik ilyen irányú terveinek az elkészülténél morális, erkölcsi szempontok nem játszanak szerepet. Jó lenne továbbgondolni Eger és lakóinak lehetőségeit, mondjuk úgy 50 év múlva, mikor már a lakosság fele török lesz. Vajon ki mer majd megemlékezni Dobóékról? Mit szól ehhez Mátyás király, Zrínyi és a többi nagy vezérünk? Egyáltalán, érdeklik még a Jobbikot ilyen apróságok, vagy mindent legyőz a reálpolitika? Amely nem is annyira reális, mint azt fentebb boncolgattam már.
Az én rokonaim – A Wiking SS páncéloshadosztály harca Budapest felszabadításáért
Azt pedig már szinte félve kérdezem meg, hogy érdeklődött-e Hegedűs Tamás a török politikusoknál az ügyben, hogy az örmények ellen elkövetett népirtásuk feltárásával mi a helyzet. Persze, tudom, nem szólunk bele a belügyekbe, tiszta szerencse, hogy tapsikolni tudunk, amikor az atatürki hagyományokat leromboló kormányzat jó hangosan odamond a zsidóknak a nemzetközi porondon. Tényleg, akad olyan hülye a Jobbik-frakcióban, aki elhiszi ennek az őszinteségét? Egy olyan Törökország esetében, aki – a jelenlegi forgatókönyvek szerint – legalább akkora tranzitszerepet fog játszani Európa felé energiapolitika szempontjából, mint Ukrajna jelenleg. Viszont ahogy Ukrajna sem tud az orosz medve fogságából szabadulni, lévén, hogy Moszkva adja a gázt, úgy a törökök sem fognak szabadulni a globális birodalom uraitól, hisz Irakban az amcsik termelnek ki mindent.
Azt is félve kérdem, rettegve a nemleges válasz valós lehetőségétől, hogy átgondolta-e a Jobbik külügyi csoportja, miért is kell hirtelen felvenni az anticionistának látszó, iszlám (tehát „terrorista”) törököket az EU-ba? Nincs-e emögött valami más megfontolás, esetleg Izrael későbbi EU-tagsága?
Az olyan apróságokat, hogy ahova eddig a törökök betették a lábukat, onnan menekülnek az őslakosok, lásd Berlin külső negyedei, Köln és a dóm esete, London és a radikális iszlám nyílt hőbörgése stb. már fel sem vetem. Minek?
Tényleg, Észak-Korea utálja az amcsikat, ergo nem cionista, egypártrendszerük van, akárcsak a kínaiaknak, kellőképp vörösek is, szóval itt az újabb lehetőség a Jobbik számára: látogatás Észak-Koreában, majd követelni az EU-csatlakozásuk lehetővé tételét. Aztán jöhet Kambodzsa is. Elvek, erkölcsi tartás… Ugyan, kérem, ez politika!
Ismételten ki kell jelentenem: mint a Jobbik sikeréért sokat tett (és sokat kockáztatott) újságíró, az utcán is helytálló magyar emberként és megrögzött európaiként kijelentem: a Jobbik ezzel a lépéssel nem képviseli az én érdekeim! Lassan belépek a német NPD-be.
Florian Geyer – Kuruc.info
A cikket ITT lehet kommentálni.
Ajánló: Magyar mondák a török világból és a kuruc korból (x)
A témával kapcsolatos véleményét ITT tudja bővebben kifejteni. A hozzászóláshoz regisztráció szükséges, melyet ITT tud megtenni. (Jobboldalt, a "Belépés" ablak alatti "Regisztráció" című hivatkozásra kell kattintani!)