Az izraeli kormány hétfőn a Gázai övezetbe segélyrakományt szállító önkéntes flottilla utasait vádolta a több mint tíz halálos áldozatot követelő erőszak kiváltásával. A történet nekünk, magyaroknak különösen ismerős lehet az elmúlt évekből.

Ha tiltakoztunk valami ellen, ha jót akartunk, jobbat kívántunk magunknak, ha megvédtük magunkat mindig csak ugyanaz volt a válasz, amit most Izrael művel: erőszak. Nálunk szemeket lőttek ki a demokratikus alapjogaink gyakorlása miatt, Izrael meg emberi életeket olt ki. A magyarázat is hasonló, mind Gyurcsány, mind az Izraeli kormány esetében: az ártatlanok a hibásak, miért élnek jogaikkal, illetve, ha már élnek vele miért nem úgy teszik, ahogy azt a disznófejű nagyurak helyesnek vélik.

A kommunizmus szelleme mai napig él nemcsak Magyarország egyszerű embereinek az elképzeléseiben, hanem államok, köztük a zsidó állam vezérkarának a fejében is. Amint valamit úgy végez el néhány polgár, ahogy az nekik jól esik, ám a törvényt nem szegik meg, a hatalom – legyen az lassan bárhol a világon – nem habozik saját törvényeit is felülírva erőszakhoz folyamodni.

A jelenlegi helyzet azonban ennél is súlyosabb. A zsidó állam napi panaszai közé tartozik, hogy az antiszemitizmus és a zsidógyűlölet, no meg az akármi, ami erre ráhúzható, mekkora károkat okoz neki, hogy ez egy olyan jelenség, amit üldözni, tiltani kell. Nos, ki ne válna egy ilyen tragikus eseménysorozat után antiszemitává, és az ehhez vezető lelki folyamatokat csak gyorsítja az izraeli tábornok nyilatkozata, aki szerint nem tudja (!), hogy ki adta ki a tűzparancsot, ám szerinte a zsidó haditengerészet a szabályoknak megfelelően járt el. Ezek szerint volt tűzparancs, a zsidó hadseregben pedig anarchia uralkodik, nem tudni ki ad ki egy tűzparancsot, holott saját bevallásuk szerint a világ egyik legfenyegetettebb államának védelmezői kéne legyenek.

Az egyszerű európai polgár pedig felteszi magának a kérdést: miért kellett ártatlan békeaktivistákat lemészárolni, és miért kell utána szemrebbenés nélkül nyilvánvaló hazugságokat nyilatkozni. De csak saját magának teheti fel ezeket a kérdéseket, hisz nyilvános megvitatása lassan bűncselekménynek számít abban a „civilizált” világban, amelynek politikai elitje csak nagyon enyhén mer hangot adni felháborodásának, amit az ártatlan civilek legyilkolása váltott ki világszerte.

Nekünk, magyaroknak pedig szomorú vonatkozásai is vannak Izrael gusztustalan magatartását illetően. A zsidó állam vezető politikai ereje az a Likud, amelyik a Fidesznek a testvérpártja. Értem én, hogy Viktor 2006-ban mondta ezt, azt is értem, hogy szüksége van egy zsidó ülepre, ha kormányozni akar. Értem, de nem tudom elfogadni, mert van, ami már nem magyarázható meg a politikai racionalitás kényszerével.

Ez pedig az, hogy ártatlan, törvényes normákat betartó civileket nem gyilkolunk meg, nem lőjük ki a szemüket, sem Budapesten, sem Tel-Avivban, a világon sehol. Kétségkívül, jót tenne Orbán Viktor hazai megítélésének, ha megszólalna ebben az ügyben, kinyilvánítva, hogy nem ilyen testvérre gondolt, amikor a Likudot elfogadta annak. Annál is inkább, mert ha számára valóban fontos az antiszemitizmus elleni küzdelem, akkor valahol itt kell kezdeni: a zsidó bűnök beismerésével, az azoktól való elhatárolódással.

Különösen, ha az elkövető a testvérük.

(Geyer, Kuruc.info)