Az alábbiakban egy bűnös ember vallomástétele következik. E sorok írója a korábbi években a holokauszttagadás förtelmes vétségébe esett, a holobűn vadul burjánzó őserdejének indái között vesztett utat, mígnem megpillanthatta a szabadulást hozó napfényes elíziumi mezőket.
Mintegy jó hónapja tudja immár, hogy életének legfőbb értelme: az emlékezés. Emlékezés a vészkorszak ártatlan áldozataira, emlékezés az Endlösung korának 6 milliárd zsidó mártírjára, emlékezés az auschwitzi borzalmakra.
Ezen kis szösszenet papírra vetőjének bibliája immáron klasszikus írónk, Kertész Imre Sorstalanság című opusa, de igen nagyra tartja Elie Wieselnek, a nagy "Túlélőnek" a munkásságát is. Hiszi és vallja, hogy élete során minden embernek el kell zarándokolnia legalább egyszer Auschwitzba, s ott a bejárati "Arbeit macht frei" másolatánál fejet kell hajtania az elgázosított 6 milliárd emléke előtt.
Mi több, bűneit kompenzálandó, a szerző ígéretet tesz, hogy ezen évtől minden egyes esztendőben el fog zarándokolni Auschwitzba, s ott az idegenvezető valamennyi szavát a szent szövegeknek kijáró áhítattal fogadja majd magába.
Mert Auschwitz szörnyűsége egyszeri és megismételhetetlen. Minden más nemzet, nép történelmi sorscsapása, megpróbáltatása kutyafüle ehhez képest.
S aki ezt nem ismeri el: börtönbe vele! Úgyhogy emlékezzünk, testvéreim.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info