Nagycsütörtök van, késő este. A katonák már útban a Getsemáne-kert felé, hogy Júdás vezetésével elfogják a Mestert. Krisztushoz hasonló passió fenyeget egy JOBB sorsra érdemes nemzetet, a magyart.

El Greco: Feltámadás

Pedig több ezer éves, ősi szellemisége talán megválthatná ezt az egész nyomorúságba züllött jelenkort és földgolyóbist. A játszma még nem dőlt el, hiszen néhány nap múlva sorsdöntő választás elé kerül az ország népe, felteszik neki a kérdést: Kit bocsássunk szabadon: Jézust, vagy Barabást? De előtte még megszólalnak a főpapok, a farizeusok, s az írástudók is.  A tanítványok egyik szeme ekkor sír, a másik nevet. A Magyar Katolikus Püspöki Karban is találhatók olyanok, akik megsejtették a JOBBIK keresztényiségének lényegét. Ahogyan az akkori vezetők közt is akadt egy Nikodémus, egy Gamáliel, vagy egy arimatiai József. Mivel kisebbségben voltak, nem mertek nyíltan Jézus védelmére kelni, a maguk szerény módján mégis igyekeztek mellette érvelni, vagy legalábbis nem követelni a Mester halálát. Erre gondoltunk, mikor múlt vasárnap hallottuk a MKPK körlevelét, mely végre NEM ÓVOTT konkrétan a JOBBIKRA szavazástól! Most viszont másik szemünk sírni kezdett, mikor Széles és Bayer szennylapjában olvastuk, hogyan mart bele Osztie Zoltán atya (a Keresztény? Értelmiségiek Szövetségének elnöke) újra a Jobbikba.

Amint az Vona Gábor válaszleveléből kiderül, Osztie egykor harcostársa volt a nemzeti radikális tábornak. De amíg a Jobbik szemléletmódja semmit sem változott, az egykori barát mára ellenséggé vált. Vajon mi okozhatta e pálfordulást? A Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában Osztie – többek közt – a következőket nyilatkozza:   …”De szélsőségesnek tartom a Jobbikot is, amely nem európai, nem szalonképes a keresztény kultúrkörben, és folyton összemos olyan értékeket, amelyek nem tartoznak össze. Keresztény ember számára ez a párt nem elfogadható. Elég csak rávilágítani az olykor az egyház- és zsidóellenességtől sem visszariadó politikai formáció kapcsán arra, hogy sokszor egyértelműen a gyűlölet, a szeretetlenség motiválja a képviselőit. Ez szinte sugárzik belőlük.”…
…„

Az úgynevezett újpogányságot vallók vissza szeretnék fordítani a történelem kerekét abba az időbe, amikor Szent István műve még nem jött létre. Az első, felkent, apostoli királyunk helyett Koppányt választanák. Csakhogy, ha ez a most megfogalmazott vágyuk, akkor teljesült volna, ma nem is létezne magyar nemzet. Az újpogányság nem mást, mint a keresztény magyar állam tagadását jelenti. Az ezt valló ember tehát szemben áll az egyházzal, ugyanakkor negligálja az elmúlt ezer esztendő történetét. Ennek a mozgalomnak van egy vallási iránya, amely keresztény zarándokhelyeink mellett pogány kultuszok formájában jelenik meg. Van egy nemzeti iránya, ez a koppányi, Krisztus pártus hercegsége mellett kardoskodó tévtanokat jelenti. Ebből következik az antiszemitizmus. És végül van egy politikai vetülete, ez pedig a Jobbik.”…

Tehát alapvetően két okból tartja a radikális nemzeti pártot a keresztények számára elfogadhatatlannak: Nem szalonképes a keresztény európai kultúrkörben, gyűlölködő egyházellenessége és antiszemitizmusa okán; másrészt az egyházellenes és antiszemita újpogányság politikai vetülete a Jobbik! Kénytelenek vagyunk Osztie atyát Krisztusnak, a farizeusokhoz intézett szavaival figyelmeztetni: „Ha vakok volnátok, nem volna vétketek, de mivel azt mondjátok látunk, vétketek megmarad!” (Jn 9, 41)

Szabad-e, erkölcsös-e egy értelmiségi szövetséget képviselő, tekintélyes tudású egyházi személynek ilyen igazságtalan és nevetséges vádakkal megrágalmaznia a keresztény magyar feltámadásért oly következetesen küzdő, és ezért folyamatos meghurcolásokat elszenvedő pártot?! Osztie nyilvánvalóan kihasználja, hogy az átlagos, mezei újságolvasó  polgárok nem rendelkeznek sem teológiai, sem kellő történelmi képzettséggel, s naivan elhiszik e maszlagot. Vegyük hát sorra az ellenérveket:

A Jobbik sohasem támadta az egyházat, sőt kifejezetten partneri összefogást kínál a problémák megoldásában! Lássuk csak, mi áll konkrétan a programjában:  …”A kormányzat és az egyházi vezetés között olyan hatékonyabb együttműködést alakítunk ki, amely lehetővé teszi a társadalomban felmerülő problémákra való gyors közös reagálást.

Tárca nélküli miniszteri poszt felállítását kezdeményezzük azért, hogy az egyházakat is érintő kérdések lehetőleg azonnal és megfelelően magas szintű képviselettel kerüljenek be a kormány munkájába is.”…

…” Egész politikánk fókuszában a családok támogatása áll, így az egyházpolitikánk fő célkitűzése is a család intézményének megerősítése. Az élet védelmének képviselete érdekében szükségesnek tartjuk a művi meddővé tétel liberális gyakorlatának szigorítását, ellenezzük az eutanáziát. A magzati élet erőteljesebb törvényi védelme is szükséges, egyúttal segítve a nem várt terhesség problémájával szembesülő nőket a megfelelő döntés meghozatalában.”

”Magyarország keresztény gyökereit az alaptörvénybe foglaljuk. A történelmi egyházak előjogait elismerjük, ezeket állam- és egyházközi szerződésekkel megerősítjük. Támogatjuk az egyházak társadalomépítő, karitatív és oktatási tevékenységét. A házasság méltóságának visszaállítása érdekében kezdeményezzük a regisztrált élettársi kapcsolat eltörlését. A házasságot kötő párok adminisztrációs terhelését megkönnyítjük azáltal, hogy megfelelő köztisztviselő jelenlétével és közreműködésével az egyházi esküvő egyben hivatalos állami házasságkötésnek is minősüljön. A büntetés-végrehajtás területén növeljük a lelkészi jelenlétet.

A honvédségben és a kórházakban kellő számú kórházi lelki gondozót foglalkoztatunk.

A történelmi egyházaknak kiemelt szerepet szánunk a cigányság integrációjában, ehhez pedig megfelelő állami segédletet adunk egy Cigánymissziós Alap létrehozásával.”…

…”Aktuálpolitikai csatározások és az egyházak ellehetetlenítése helyett a Jobbik tisztázott, rendezett és mind a két fél számára elfogadható egyház-finanszírozást tervez. A történelmi egyházak tekintetében a Jobbik kezdeményezi „Vatikáni szerződés-típusú” alapdokumentumok megalkotását és azok maradéktalan betartatását. Ugyanilyen szerződések megkötését kezdeményezzük a határon túli magyar történelmi egyházakkal, segítve az ottani magyar közösségek megmaradását, megerősödését, azok önrendelkezési törekvéseit.  Szigorítjuk az egyházak bejegyzését, és működésüket folyamatosan figyelemmel kísérjük."

”Műemlékvédelmi és rekonstrukciós programot hozunk létre az egyházi tulajdonokban lévő ingatlanok, műemlékek megóvása érdekében. Ezt a programot kiterjesztjük a határon túli magyarság intézményrendszereire is, és köréjük a magyarság identitását erősítő kulturális centrumokat szervezünk. Folyamatosan elemezzük az egyházak ingatlanigényeit, és törekszünk azok kielégítésére.”

"Az egyházakat nagyobb társadalmi-közéleti szerepvállalásra bátorítjuk. Minden honi alap- és középfokú oktatási intézményben kötelező  hit- vagy erkölcstanoktatást vezetünk be."

Osztie atya vagy nem olvasta mindezt; vagy ha kákán is csomót keresve kevesli a Jobbik keresztényi ajánlatát az egyházaknak, akkor azt kell kérdezzük: Mit kérne még ehhez? Keresztény államot síita mintára?

Persze, ha a „zsidó-keresztény” profilú egyház ellesi „idősebb testvérétől” annak módszereit, akkor minden esetleges, jó szándékú, építő módon kritikus megnyilvánulásra paranoiás sivalkodással reagál, és mindjárt egyházellenességről papol. Ahogyan a zsidók másokkal szembeni folyamatos antiszemitizmus rágalma is onnét ered, hogy gőgjükben bírálhatatlanságot igényelnek maguknak azok, akiknek inkább szerény alázattal kellene belátniuk és megbánniuk emberiség ellenes bűntetteiket! Aki tehát Szent István pogányirtó politikáját, a keresztes- és vallásháborúkat, az eretnek- és boszorkányégetéseket történelmi kritikával próbálja illetni, azt a mai napig egyházellenességgel rágalmazzák meg! Közismert pszichológiai jelenség, hogy akinek rossz a lelkiismerete, általában az vádolja bírálóit állandóan gyűlölködéssel! A rabló kiált leghangosabban a csendőr után!

István kegyetlen megtorlásai kapcsán az „adott kor szellemével” érvelnek, mintha nem tudnák, hogy az egyház felelőssége is az, hogy az őskeresztény szellem visszazsidósítása a Konstantini fordulaton keresztül „fejlődött” ezer év alatt idáig. Mert ugyan, ki felelős azért, hogy az ördögtől megszállottakat meggyógyító, gyilkosait megáldó Krisztustól eljutottunk a boszorkányégetésig, vagy Koppány felnégyeléséig?! Persze, nem Vajk hibája, hogy Gellértéktől ilyen eltorzult kereszténységet tanult. Elfogadnia sem volt nehéz, hiszen a pogány hagyományok éppígy nem bántak kesztyűs kézzel ellenfeleikkel. De akkor hol a híres „minőségi többlet”? Az Imréhez írott széplelkű intelmek árulkodnak talán erről? Ugyan kérem! Történelmi bizonyítékok vannak rá, hogy már Atilla is keresztényi magatartást tanúsított az idegenekkel szemben! A barbárság nem kor és eszme-specifikus!

Az antiszemitizmussal vádaskodás is Janus-arcúságra vall, különösen egyházi személy részéről. Legalábbis Prohászka Ottokár óta, aki nyilván a Jobbik mellé állna, ha élne, s biztosak lehetünk benne, hogy áldását élvezzük a mennyből!

De rosszindulatú nyilatkozatában, Osztie mégis az újpogányság témájában tódít a legnagyobbat! Először is épp maga követi el azt a bűnt, amivel a Jobbikot vádolja meg: az általánosítással! (Ahogyan antiszemitizmus az lenne, ha valaki minden zsidó ellen lenne, pusztán annak zsidó mivolta miatt. De hát kinek van itt gondja a Dob utcai kis szatóccsal? Nekünk csak Perezzel, Sorossal, meg a hasonszőrű kártékony banditákkal van, s nem mi tehetünk róla, ha ők történetesen zsidók!)

Osztie viszont vétkes módon általánosít, mikor esetleg egy-egy jobbikos személy okán az egész Jobbikra En BLOKK ráüti az újpogányság bélyegét! Az ősmagyar vallással szimpatizáló személyek között ugyanis éppúgy akadnak fideszesek, KDMP-sek, MDF-esek, MIÉP-esek, vagy pártonkívüliek! Ezért a Jobbikot az „újpogányság politikai vetületének nevezni” szégyenletes csúsztatás!

Ráadásul Osztie szakmailag is tévúton jár. Éppen a II. Vatikáni Zsinat eredményeiről feledkezik meg ugyanis abszurd és anakronisztikus módon, ezzel a mostanság divatos „új-pogányozással”. Megfeledkezne az összehasonlító vallástudomány, és a történet-kritikai exegézis eredményeiről?

A kutatások alapján ma már tudományosan igazolt és megkérdőjelezhetetlen tény ugyanis, hogy a vallások nem sterilen, egymástól elszigetelt módon jöttek létre és fejlődtek. (Az isteni kinyilatkoztatás ugyanis nem az adott korok adottságaitól függetlenül fogalmazódott meg a prófétákban!) A zsidó vallás is lassan alakult ki, és eleinte jelentős hatással voltak rá a mezopotámiai, egyiptomi, kánaáni vallások. Ez nyilvánvalóan hasonlóan történt akkor is, mikor a pogány európai népek vették fel a kereszténységet. Kimutatható, hogyan ötvözte magába a kereszténység az egyes népek ősvallásainak számos elemét.

Matteo RICCI, híres olasz jezsuita misszionárius, már az 1500-as évad végén rádöbbent ezen folyamatok jelentőségére a hittérítés eredményessége tekintetében. Kínában csak akkor tudott komolyabb sikereket elérni a térítésben, ha alaposan tanulmányozta a kínai kultúrát és vallást. Azon elemeit pedig, melyek nem mondtak ellen, sőt olykor nagymérvű hasonlóságot mutattak a kereszténységéivel, adaptálta az első kínai keresztények szellemiségébe. Emellett a helyi hagyományok külső formái lassanként keresztény belső tartalmat nyertek.

Szinte magától értetődő, hogy anno Ricci atyát és módszerét elítélte a Szentszék. A II. Vatikáni Zsinat azonban rehabilitálta, és II. János Pál pápa többször is megerősítette ezt, Ricciről, és az inkulturációról szóló nyilatkozataiban.

Természetesen nem kérhetjük számon Szent Istvántól, hogy nem értette meg azt, amit még 1600-ban is csak egy jezsuita atya értett meg, s még az akkori pápa sem. Osztie atyának azonban illene mindezt értenie. Mert az INKULTURÁCIÓ módszere visszamenőleg is a leghatékonyabb missziós módszer! Az egyháznak tehát ma nem elhatárolódnia kellene az „újpogányságtól”, sokkal inkább szakszerűen megvizsgálni, hogy az ősmagyar vallásosság krisztusi elemei hogyan adaptálhatók a keresztény eszmeiségbe!

Tudnia illene, hogy belső Ázsiában, a magyarok őseihez, misszionáriusok közvetítésével már bizonyíthatóan eljutottak a kereszténység tanításai. A félnomád, pusztai népek vallásossága sokkal nyitottabb volt ezekre, mint viszont. Ezért egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy Árpádék szellemiségükben már félig-meddig keresztényként érkeztek a Kárpát-medencébe. És az úgynevezett pogánylázadások NEM VALLÁSI, hanem bel- és külpolitikai okokból törtek ki. Éppoly kevés közük volt az ősvallás és a kereszténység konfliktusához, mint manapság az ír–angol ellentéteknek a katolicizmushoz és anglikanizmus ellentéteihez!

Ha Osztie mindezeket tudva, kampányidőszakban ilyen olcsó érveléssel ugrik a Jobbik torkának, akkor felmerül a gyanú, nem politikai megrendelésre nyilatkozik-e? Ha tehát nem is Júdásra, de mindenképp Péter árulására asszociálunk. Jobban fáj ez, mint a poroszlók korbácsütése! De minden nagypéntekre feltámadás a Szentlélek válasza. Talán már április 11-én…

Tarnóczy Szabolcs 

(Kuruc.info)