A hazai köztudatban leginkább a Szent János (más néven johannita vagy ispotályos) lovagrenddel összekapcsolt Málta valójában három részből áll: Málta, Gozo és Comino szigetéből. A Szicília és Tunézia között fekvő ország ősidőktől fogva lakott terület volt.
Az első lakók mintegy 7000 évvel ezelőtt érkeztek Máltára, s utódaik már az egyiptomi piramisok megépítése előtt jó ezer esztendővel lenyűgöző, az odalátogató turistát ma is valósággal ámulatba és transzba ejtő, csodálatos megalitikus templomokat és szakrális építményeket emeltek a Kr. e. 3500 körüli prehisztorikus időkben. A történeti korszakba lépve az első nép a föníciai volt, amely megjelent Máltán , s szintén ők alapították Karthágót is Kr.e. 814-ben. A második pun háború befejeződése (Kr. e. 201) után 700 évre a Római Birodalom fennhatósága alá került Málta, majd a latinokat a görögök (Bizánci Birodalom) követték a 476 utáni időszakban. 870-ben a mai Spanyolországot és Dél-Olaszországot is elfoglaló arabok hódították meg a szigetországot, (az arab kulturális és nyelvi hatás ma is erősen érezhető Máltán), őket 1090-ben a normannok űzték el, akiket 1282-ben a spanyolok kényszerítettek távozásra. Végül Málta több mint két és fél évszázadra a johanniták kezére került 1530-ban. A lovagrend a keresztes hadjáratok kudarca után a Szentföldről történő távozásra kényszerült, és Rodoszon telepedett meg, 1522-ben azonban ismét költözniük kellett az ispotályos lovagoknak: a magyar történelemből is jól ismert I. Szulejmán elfoglalta a szigetet. Ezt követően V. Károly spanyol király és német-római császár adományozta Máltát a johannita lovagrendnek (ekkortól nevezik őket máltai lovagrendnek is), akik 1798-ig tartották uralmuk alatt az országot.
A török fenyegetés ellen a napjainkban is megcsodálható, gigantikus erődrendszert kiépítő lovagok 1565-ben végveszélybe kerültek: a világhódító Szulejmán egy évvel Szigetvár előtt hatalmas flottát küldött Málta elfoglalására, amelyet — némi spanyol segítséggel — Jean de La Valette nagymester sikeresen visszavert. Ezt követően épült fel Európa első, íróasztalon, négyzethálósan tervezett fővárosa, az 1565. évi „Nagy ostrom” hőséről elnevezett Valletta. 1798-ban rövid időre az Egyiptom meghódítására induló Napóleon vette birtokba Máltát, végül 1800-ban másfél évszázadra brit gyarmati uralom alá került. Függetlenségét 1964-ben nyerte el az ország, 1974-ben államformája köztársaság lett, bár továbbra is a Brit Nemzetközösség tagállama maradt. 1988-ban Máltán tartották a híres Bush-Gorbacsov találkozót, ahol döntöttek arról, hogy Közép- és Kelet-Európában a szovjet birodalmi alávetést az euroatlanti gyarmati függés váltja majd fel. ( Ezt szokás nálunk „rendszerváltoztatás néven eufemizálni).
Egy máltai kirándulás nem minden tanulság nélkül való élmény, különösképpen, ha az odalátogató a jobbra érdemesült magyar földről érkezik röpke kétórás repülőutat követően a szigetországba. ( A repülés andalító élménye hamar feledteti az emberrel azt a procedúrát, amelyet a felszállás előtti percekben el kell szenvednie: tüzetes átvizsgálás, testi motozás, száz milliliternél több folyadékot vagy krémet tartalmazó üveget, tubust tilos kézipoggyászként is a fedélzetre vinni a terrorizmus ellen folytatott globális harc nagyobb dicsőségére, nehogy ott „robbanó eszközzé” alakuljanak át a borotvahabok, fogkrémek, tusfürdők stb.). A magyar turistát már a repülőtéren meghökkentően kellemes és közérzetjavító hatások érik. A taxiknak ugyanis egységesen megszabott tarifáik vannak, tehát a fuvardíjat a bejárati résznél lévő pénztárnál kell előre kifizetni, ugyanúgy, mint itthon a vasúti vagy távolsági buszközlekedés esetében a menetjegy árát. Így aztán Máltán nem történhet meg az, ami az általánosan lezüllött magyarországi viszonyok között „jópofa” csínytevésnek számít, nevezetesen, hogy a külföldi, helyismerettel nem rendelkező látogatót — az országba érkezése utáni első élményként — jól „megkocsikáztatják” és becsapják taxisaink, a hivatalosan megszabott — egyébként pofátlanul magas — fuvardíj többszörösét kérve el az idegen turistától. Különösen döbbenetes az a tény, hogy egy busz vonaljegy ára — nem elírás, netán tévedés — 0,5 euró, azaz 130-135 forint Máltán. Így a 246 km2-nyi szigetország fillérekből bejárható és megcsodálható. Ezt összevetve a szétrohasztott-szétlopott BKV 320 forintos tarifáival, valóban embert próbáló kihívás újra hazai földre lépve higgadtságunk és nyugalmunk megőrzése. Egyébiránt Máltán még napjainkban is a szinte nemzeti jelképnek számító, sárga színű, ’50-60-as évekbeli veterán Bedfordok közlekednek, s érdekes módon mindig üzemképesek. Idehaza pedig illetékes „szakemberek” jajveszékelnek amiatt, hogy milyen vészesen elöregedett a hazai járműpark: 18 év a buszok átlagéletkora! Igaz, a máltaiak hírből sem hallottak az ottani közlekedési vállalat vezetőinek százmilliós végkielégítési, javadalmazási és egyéb sötét, korrupciós bűnügyleteiről.
A máltai szigetcsoport rendkívül gazdag természeti szépségekben és építészeti, kultúrtörténeti ritkaságokban, valamint kincsekben. A legkülönlegesebb, párjukat ritkító, kőkorszaki építményeknek a megalitikus, történeti civilizáció előtt emelt szentélyek és kultikus helyek számítanak.
Közülük kétségkívül a Paolában található, az UNESCO Világörökség részét képező Hal Saflieni Hypogeum a legnevezetesebb. Erre az egyedülálló földalatti templomkomplexumra 1902-ben bukkantak, amikor építőmunkások egy ház alapjait ásták Paolában. A barlang folyosók és termek labirintusa, három szinten,melyet puha mészkőből vájtak ki mintegy 5.000 évvel ezelőtt. A Hypogeum az őskori istentisztelet és temetkezés helye volt, a legalsó szinten 7.000 tetemet tartalmazó temetőre bukkantak a régészek. Az ún. orákulum kamra remek akusztikával és „csodás” képességgel rendelkezik: visszaveri a férfi hangokat, a nőit azonban nem! Fontos azonban felhívnunk a figyelmet arra, hogy a rendkívüli látványosság megtekintésében csak abban az esetben reménykedhetünk, ha már máltai utazásunk előtt hetekkel előre biztosítjuk magunknak a belépőjegyet az óránként, tíz fővel induló műemléki túrára. Egyébként gyakorlatilag nincsen semmi esélyünk ( no chance) a bejutásra. Mindazonáltal kis utánajárással és némi szerencsével akár az utazás előtti napon is foglaltathatunk magunknak belépőt, ezt a megoldást azonban semmi szín alatt nem ajánljuk, hiszen meglehetősen kétes a végkimenetele. A pénztárossal történő verbális szócsata és párbaj pedig eleve reménytelen eredménnyel végződik az intellektuális kultúrélmény után sóvárgó külföldi látogató számára. A névadó szigeten további csodás megalitikus építmények még a nagyon jó állapotban fennmaradt mnajdari három szentély, illetve Tarxien 4-5.000 éves templomai, melyeknek egyikében találkozunk a világon eddig ismert legrégebbi — karcsúnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető — istennő ábrázolásával. A világ legősibb neolit kori épületegyüttese azonban a Gozo szigeti Ggantija ( e névből származik a mai gigantikus szóalakunk) templomai, melyek a gizai piramisoknál is régebbiek mintegy ezer esztendővel, hiszen Kr. e. 3600 táján emelték titokzatos építőmestereik őket. Máig rejtély, hogyan hozták ide, illetve illesztették helyükre az akár tíz tonna súlyú kőtömböket ezek az alkotók.
Gozo szigetén találkozhatunk a szintén öt és félezer esztendős titokzatos, kőbe vájt keréknyomokkal, afféle negatív sínekkel, olykor váltószerű elágazásokkal és kitérőkkel, melyek nyilván a kőtömbök szállításának máig fennmaradt, tárgyiasult emlékei . Gozo szigete egyebek mellett arról is nevezetes még, hogy a hagyomány szerint itt vetődött partra a homéroszi időkben Odüsszeusz, majd töltött hét esztendőt az istennő szerelmes fogságában, sőt a helybéliek ma is mutogatják a turistáknak azt a barlangot, ahol Ithaka királya és a nimfa hétéves románcát töltötte, mielőtt az antik szuperember elindult hároméves, rémségekkel és terrorisztikus vérengzésekkel kísért tengeri útjának utolsó szakaszára.
Málta — kerékpárral is könnyedén bejárható — kicsiny területi kiterjedése ellenére számos középkori és kora újkori látnivalóval is büszkélkedik. A teljeség legcsekélyebb igénye nélkül feltétlenül meg kell említenünk az egykori központ, Mdina (Medina), valamint a jelenlegi főváros, Valletta néhány idegenforgalmi gyöngyszemét. Mdina római alapítású város, melyet a Szent Pál katedrális monumentális épülettömbje ural. A barokk székesegyház Málta egyik kincse, amely osztozik a társkatedrális címen a Vallettában lévő Szent János templommal. Ott-tartózkodásunkkor éppen Haendel Messiás című oratóriumának főpróbáját tartották a katedrálisban, ami a csodálatos akusztikájú épületben párját ritkító zenei és esztétikai élményben részesítette a szigetbeli barangolásban némileg megfáradt turistát. Külön érdekessége a Szent Pál katedrálisnak — miként Málta más, kéttornyú templomainak is —, hogy a toronyórák eltérő időket mutatnak az ördög megtévesztése céljából. Talán ha ezt az üdvös dezinformációs kronológiai rendszert Magyarországon is alkalmazta volna az egyház, jelenkori történelmünk is másképp alakul, különös tekintettel az 1990 utáni időszak eseményeire vonatkozóan, lévén, hogy a sátáni fullajtárok messzire elkerülték volna hazánknak általuk csak szabad, kifosztandó prédának tekintett földjét.
E csodálatos élmények után következhet a főváros, Valletta megtekintése. Ez a kis túra sem minden tanulság nélkül való, hiszen minden utcasarkon szembesülhetünk azzal, hogy a máltaiakat, akik velünk egyszerre csatlakoztak az Unióhoz, mennyire nem érdekelik az életidegen brüsszeli előírások és más, hasonló esztelenségek. Ők csak élnek és örülnek az életnek. Nem akarják a másikat egy összeráncolt szemöldökért rögvest megölni. ..
Lipusz Zsolt — Kuruc. info