Lipusz Zsolt
Napjaink politikai korrektség néven hírhedtté vált dogmájának egyik fő tétele az ún. gyűlöletbeszéd s a politikai ellenfél iránti gyűlölet artikulálásának főbűnné nyilvánítása, bizonyos, „minősített” esetekben kriminalizálása.

Némileg pontosítva, arról van szó, hogy amennyiben a nemzeti tábor valamely szervezetének, pártjának képviselői, politikusai a mai hatalombitorlóknak nem tetsző kijelentést vagy nyilatkozatot tesznek, rögtön a „gyűlöletbeszéd” vétségével vádolják meg őket a politikai küzdőtér másik oldalának képviselői, ellenben globalista gyarmatosítóink hazai fiókszervezetének (a budapesti „kormány”) vezetői, valamint szellemi holdudvara tollforgatóinak részéről napi gyakorlat a nemzeti politikai erők elleni hangulat- és gyűlöletkeltés, valamint a lejáratásukra irányuló, szűnni nem akaró rágalomhadjárat.

Azt a lényegi kérdést azonban legjobb tudomásom szerint még nem tették fel „mértékadó”, „véleményformáló” körökben, hogy vajon miért is ne kellene gyűlölnünk azt a történelmi kihívások megválaszolására tökéletesen alkalmatlan, mindenben a magyarság létérdekeivel szembe menő politikát folytató, a magyar népet a pusztulás stádiumába juttató parazita bűnbandát, amely két évtized alatt bebizonyította, hogy nemzetünknek és szeretett hazánknak annyit ártott ezen időszakban, mint történelmünk során eddig még soha egyetlen uralkodó, diktátor vagy kormányzati rendszer sem. Ahhoz, hogy Magyarország kijuthasson abból a totális csődtömegből, ahová a „rendszerváltoztatás” utáni kalandorpolitika juttatta, majd megindulhasson a felemelkedés útján, feltétlenül szükséges a hideg racionalitás, helyzetünk, lehetőségeink mérlegelése, a követendő nemzeti politika irányvonalának meghatározása, illetve a bűnösök elszámoltatása és bíróság elé állítása.

Azonban a hideg racionalitásnak egyfajta érzelmi háttértöbblettel kell párosulnia, vagyis a magyarság túléléséhez szükséges egészséges gyűlöletre – akárcsak  az élő szervezet esetében a láznak a betegséghez való legyőzésére – igenis szükség van a magyarellenes külföldi ágenseknek a hatalomból történő kirugdalásához. Ráadásul a tudatos hazaáruló politika, illetve az idegen hatalmi érdekek (Izrael, IMF, Európai Unió) kiszolgálása egyfajta hérosztraroszi szándékkal is párosul a mai, csalással és trükkökkel hatalomra került illegitim „kormányzat” esetében. Hérosztratosz az ókorban élt, és Kr.e. 356-ban pusztán azért gyújtotta fel a világ hét csodájának egyikeként ismert ephezoszi Artemisz templomot, hogy neve ismertté váljon örökre, s bekerüljön a történelemkönyvekbe. Az egyik ókori hagyomány szerint ő maga is a lángok között pusztult el, a másik szerint viszont bíróság elé állították, s kínhalálra ítélték. Nos, a mai országgyújtogatóink is be fognak kerülni afféle magyar Hérosztratoszokként a történelemkönyvek lapjaira, elrettentő példaként, azt illusztrálandó, hogy egy elmebeteg banda által irányított ország micsoda vészkorszakot élhet meg békeidőben is.

Miként már utaltam rá, a toleranciabajnokok magukra nézve nem tartják kötelezőnek a gyűlöletbeszéd mellőzését. Húsz esztendeje egyfolytában gyűlölködnek a rendelkezésükre álló, közpénzekből kellő gazdagsággal kistafírozott médiumokban. Ugyanakkor a kozmopolitákra tipikusan jellemző módon, általánosságban nagyon szeretik az emberiséget, a deviáns társadalmi csoportokat, s mindenfajta vallási, valamint etnikai kisebbséget, kivéve természetesen a magyarságot, éljen az akár a Kárpát-medencében, akár Európa vagy a világ bármely részén. Vagyis e társaság magatartását tekintve vegytiszta képmutatásról és intellektuális szélhámosságról van szó, hiszen retorikai  szinten fölöttébb humánusnak és „érző” széplelkeknek mutatkoznak, a hétköznapi valóság szintjén pedig gyűlölnek és meg akarnak semmisíteni minden emberit, szépet és örök értéket: barátságot, szerelmet, családot, hitet, vallást, egyházat, nemzetet. S eközben ők ajvékolnak a nap huszonnégy órájában a gyűlölködés veszélyéről, becsomagolt bőröndökről, Dunába lövetésről, „fasisztaveszélyről” és hasonló fenyegetésekről.

Mindazonáltal  a mai ember- és magyarellenes rezsim sem örök életű, bármekkora erők és nemzetközi hatalmi tényezők állanak is mögötte, illetve mozdulnak meg pénzügyi és hatalmi érdekeinek védelmében. Valamennyi magyar ember létérdeke, hogy a Bajnai-helytartóságot mielőbb kiebrudaljuk a hatalomból, s nemzeti kormány alakulhasson végre Budapesten. Az eljövendő harcban pedig ősi, történelmi lobogóink mellett magasra kell emelnünk a gyűlölet és a bosszú angyalának zászlait is. A majdani gazembereknek és nemzetvesztőknek szóló elrettentésül és tanulságképpen. 
 
Lipusz Zsolt — Kuruc. info