Mielőtt Barack Obamát elnökké választották volna, a zsidó vezetők jó része kígyót-békát kiabált rá. Vádolták azzal, hogy szíve mélyén muzulmán, aki titokban Izrael-ellenes érzelmeket táplál, és rokonszenvezik a palesztinokkal. A valóságban persze Barack Obama mindig is hűségesen szolgálta a zsidókat (különben aligha lehetett volna belőle elnökjelölt). Szenátorként minden alkalommal Izrael érdekeinek megfelelően szavazott, és pontosan úgy viselkedett, ahogyan a legerősebb cionista „lobbicsoport”, az AIPAC elvárta tőle. Igaz, egy-két interjúban együttérzően nyilatkozott a palesztinok szenvedéseivel kapcsolatban, de aztán nagyon gyorsan „megmagyarázta” „bűnös” kijelentéseit.
Nem árt elménkbe idézni azt sem, hogy először a chicagói zsidó szervezetek vették szárnyaik alá Obamát, és azok kezdték őt „felépíteni”. Olyan befolyásos zsidók álltak mögötte politikai karrierje kezdetén, mint Penny Pritzker, Joan Harris-Leading, Lestor Crown, David Axelrod, valamint Rahm Emanuel (a mostani Fehér Házi kabinetfőnök, az Irgun nevű izraeli terrorszervezet egyik vezetőjének fia), sőt, támogatták őt a hollywoodi agymosás olyan nagyágyúi, mint Steven Spielberg, David Geffen, Jeffery Katzenberg és mások. Alon Pinkas a Jerusalem Postban az igazat írta: „Obama a szenátusban minden alkalommal rendíthetetlenül kiállt Izrael érdekei mellett.” Hogyne állt volna ki, amikor egész karrierjét, hatalmát, sikereit, jólétét a cionistáknak köszönhette!
Mindennek ellenére Amerikában, Izraelben és a világ számos más pontjain élő zsidók hangoztatták fenntartásaikat vele szemben úgy elnökké választása előtt, mint azután. 2009. június 4-én elhangzott kairói beszédét követően pedig még hevesebben rontottak neki a cionisták. Kairóban Obama a muzulmán világ megbékítésének szándékával szólalt föl, és, mint emlékezhetünk, megígérte, hogy az Egyesült Államok ragaszkodni fog az Palesztinában zajló izraeli telepek építésének felfüggesztéséhez. Sok szerencsétlen arab hitt is neki, pedig kár volt, mert egy-két hónapon belül feladta az izraeli terjeszkedéssel kapcsolatos álláspontját. A kormányzó Likud vezető személyiségei, és befolyásos amerikai zsidók sem kímélték Obamát. Limor Livnat izraeli miniszter még néhány héttel ezelőtt is „szörnyűnek” nevezte az amerikai adminisztrációt, amely pedig már meghajolt a ciszjordániai telepekkel kapcsolatos tel-avivi álláspont előtt. Egy Jossi Naim nevű önjelölt izraeli telepes-vezér pedig nyilatkozatban adta az amerikai elnök értésére: ”Tudatom veled, Obama, hogy nem tudsz minket megállítani.”
Számos cionista úgy gondolja - vagy úgy tesz, mintha úgy gondolná -, hogy Obama politikája fenyegeti Izrael biztonságát, mi több, a zsidók elleni „etnikai tisztogatást” eredményez majd. Pedig Barack Obamának alighanem esze ágában sincsen a zsidó telepeseket „megállítani”. Az USA továbbra is hatalmas összegekkel támogatja Izraelt, gazdasági és katonai segélyben részesíti, és fedezi a zsidó állam haderejének háborús bűncselekményeit és a palesztinok ellen elkövetett gaztetteit. Az USA az amerikai zsidó szervezeteknek nyújtott nagyvonalú adókedvezmények révén nagy mértékben elősegíti a Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben zajló izraeli területfoglalást, amely pedig ellentétes a nemzetközi joggal. És persze nem csupán az amerikai adófizetők finanszírozzák Izraelnek a palesztinok ellen elkövetett bűncselekményeit, hanem dúsgazdag zsidó üzletemberek, és pénzügyi intézmények sokasága is elképesztő összegekkel támogatja a nemzetközi jogot lábbal tipró izraeli terrorállamot.
Barack Obama elnök tehát Izrael és a zsidók egyik legnagyobb barátja. De hát azért a biztonság kedvéért muszáj rendszeresen Obama értésére adni, hogy ki az úr a házban. Nehogy véletlenül valami olyasmit tegyen az elnök, ami ellentétes a cionisták akaratával. Obama pedig a jelek szerint alaposan megtanulta a leckét. Az elnököt pedig már csak ezért is érdemes folyamatosan nyomás alatt tartani, mert ezzel világossá teszik a számára: még erőteljesebb kiállást várnak el a cionista érdekek mellett! Még több pénz, még több fegyver kell a telhetetlen cionistáknak! Akiknek sikerült meggátolniuk a közelmúltban Chaz Freeman kinevezését a National Intelligence Council vezetői posztjára, mivel „Izrael-ellenesnek” lett nyilvánítva, most pedig Chuck Hagel ellen folyik a hadjárat, aki azért nem lehet Obama elnök tanácsadója, mert nem eléggé „Izrael-párti”. Natsha Mozgovaya az izraeli Háárec hasábjain találóan állapította meg: “Az amerikai adminisztrációban, ha valakit valamilyen posztra kiszemelnek, előzetesen keresztül kell mennie az amerikai zsidó közösség alkalmassági tesztjén”.
Magyarán: vezető posztokra Amerikában csak olyan személy kerülhet, aki teljes mértékben elkötelezett Izrael és a cionista zsidóság érdekei mellett. Nem Amerikához kell lojálisnak lennie a fontos állásokat betöltő tisztviselőknek, hanem Izraelhez! És vajon más nyugati államokban vagy éppen hazánkban nem ugyanez a helyzet?
Perge Ottó - Kuruc.info