Mottó: 

Csak nálunk kerülhet vezető pozícióba<br>két ilyen idióta
„De én, aki nem játszani születtem,
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel (…)
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt –
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét…” 

(Shakespeare: III. Richárd) 
 
Bizonyára sok honfitársunk megkönnyebbülten sóhajtott fel Draskovics polihisztor távozásának híre hallatán, sőt, mint hírlik, egyes rendőrkapitányságokon azonmód pezsgőt bontottak.

Sokoldalú személyiségről van szó, hiszen számos kormányzati megbízatása mellett betöltötte a Medgyessy- majd az első Gyurcsány-kormányban a pénzügyminiszteri, végül 2008 februárjától a második Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormányban az igazságügyi és rendészeti miniszteri posztot. Búcsúzása alkalmából a leköszönő miniszter levelet intézett volt kollégáihoz.

Levelében Draskovics többek között megemlíti, hogy a büntetőjogot új alapokra helyezték, s a büntetőeljárási törvényeket modernizálták. E notórius hazudozó ez esetben kivételesen igazat állít. Valóban, sok tekintetben párját ritkító jogalkotási, illetve jogalkalmazási gyakorlat honosodott meg Magyarországon az utóbbi időben.

Gondoljunk csak az év elején megalkotott ún. galacsintörvényre, amely börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik egy, a most lelépő miniszterhez hasonló gazember politikus képébe papírgalacsint vagy tojást repítenek. Igaz, emlékezhetünk, az IRM irányítása alatt álló rendszerőrség nemigen tudott mit kezdeni azokkal, akik a budapesti főpolgármester iránti forró érzéseiket azzal fejezték ki, hogy egyszerűen kotont hajítottak hozzá. No mármost papír-, illetve tojásdobálásért börtön jár, óvszerhajigálást viszont büntetlenül megúszhatunk, minthogy tételesen a törvény szövegében ez a deliktum nem szerepel. Hol van itt a logikai és jogi következetesség? Vagy említhetnénk a hógolyózás esetét is, amelyre szintén volt példa. Itt a tél meg a választási kampány, s az állampolgár teljesen tanácstalan: megtréfálhatja-e súlyos büntetőjogi következmények nélkül a neki nem tetsző közéleti szereplőt egy jól irányzott hógolyó eldobásával vagy sem?

A legnagyszerűbb azonban a Drazsé elvtárs kodifikációs hattyúdalaként elhíresült feketeruhás-gárdás szabálysértési rendelet. Eltekintve attól, hogy a Draskovics irányítása alatt álló ávós rohamosztagosok között olyan bestiális, állati fejek vannak, melyek puszta internetes és televíziós megjelenítése is sokkoló és a köznyugalmat súlyosan megzavaró hatású lehet (igaz, az a példány, melynek feje hírportálunkon is megcsodálható, már leszerelt), elképesztő, hogy a fekete nadrág, a fekete mellény és a fehér ing egyidejű viselése ma súlyos közbiztonsági kockázati tényező lehet Magyarországon. A jövőben jól meg kell hát gondolnia mindenkinek e sokat próbált hazában, hogy bizonyos alkalmakkor miféle ruhát ölt magára, hiszen Draskovics fogdmegjei akár egy egész lakodalmas gyülekezet minden férfitagját előállíthatják, de kellőképpen meg kell fontolniuk diákjainknak, meg a falusi férfiembereknek is, hogy milyen viseletben kívánnak megjelenni az iskolai ünnepségeken, valamint vasárnaponként a templomi istentiszteleten, illetve misén, hiszen könnyen pórul járhatnak.

Univerzális zsenink azt is megemlíti levelében, hogy a rendőrség megtanulta kezelni a törvénysértésbe forduló utcai demonstrációkat. Csak remélni tudjuk, hogy azokat is – hiszen ezek nagyságrendileg múlják felül az előbbieket –, amelyek teljesen békés jellegűek. (Egyébként is teljesen nyilvánvaló, hogy 2006 őszén a rebiszes állatok bosszúból válogatás nélkül ütöttek-vertek, lőttek, rugdostak minden útjukba kerülő embert. Így tehát nem volt, mit megtanulni, csupán elegendő lett volna a ma hatályos jogszabályok, s a rendőrség szolgálati szabályzatában foglaltak szerint eljárni. Egyébként ezek a lombrosói férgek hiába nem viseltek görényi utasításra azonosító számot, a televíziós felvételek alapján valamennyi azonosítható és rács mögé küldhető. Az első két fenevad immár meg is van.) S amennyiben ez így van, annak szívből örülhetünk. Egyúttal reménykedhetünk abban, hogy a jövőben nem fordul majd elő olyan eset, amikor az állampolgárt egy nyilvános rendezvényről azért hurcolnak el a sün fedőnevű hadműveleti terv során, mert a neki nem tetsző gazember politikust annak nevezi, mint ami. Vagyis gazembernek. Abban pedig még inkább szeretnénk hinni, hogy az efféle renitens magatartásáért nem fogják pucérra vetkőztetni az őrszobán, s a fenékbe kukkolás hatósági tényállása nem lesz majd a szabálysértési eljárás lényegi mozzanata. Úgyszintén reméljük, hogy a reformoknak köszönhetően békés, csupán a földön ülő tüntetőket nem fognak sokszoros túlerővel lerohanni, s hatóságilag lefújni könnygázzal, majd kezüket durván hátrabilincselve nem hurcolják el szerencsétleneket azért, hogy utóbb teljesen jogtalanul és értelmetlenül rabosítsák őket.

A búcsúlevél legérdekesebb kitétele azonban az, amely azt állítja, hogy e gyógyíthatatlan gárda- és kurucfóbiás bankár minisztersége alatt került sor az első politikai és etnikai alapú terrorcsoportok felderítésére. Nyilván a Magyarok Nyilaira, illetve az egy évvel ezelőtti sorozatban elkövetett cigánygyilkosságokra gondol. Attól eltekintve, hogy Draskovics semmiféle meggyőző bizonyítékot nem tudott arra vonatkozólag bemutatni, hogy a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadítási Szervezet valóban elkövette volna a terhére rótt bűncselekményeket vagy készült volna azok végrehajtására, vegyük azt a bizonyos robbantást bemutató videofelvételt. Nos, jó szokásához híven Drazsé pajtás ekkor is hatalmasat hazudott, s nem mellesleg épp a Kuruc.info – melynek a világhálóról történő letiltásáért oly fáradhatatlanul tevékenykedett derék közszolgánk – leplezte le ez alkalommal. Metaforikusan kifejezve a Magyarok Nyilai-ügy bombája akkorát durrant, hogy a detonáció keltette politikai rezgéshullámok már nyáron csaknem kirepítették emberünket miniszteri bársonyszékéből. A cigánygyilkossági história pedig legalább annyira zavaros és ködös, mint Drazsé elvtárs egész hivatali ténykedésének időszaka, nem lenne meglepő, ha idővel kiderülne, hogy az egész sorozatgyilkosság-ügy mögött a mai hatalom áll, miképpen az már kezdettől fogva sejthető, hogy így van.

Igen érdekes és közérdeklődésre okot adó lehet az is, ami az öntömjénező levélből – teljesen érthető módon – kimaradt. Nevezetesen, hogy krónikus Gárda-, Jobbik- és kurucfóbiában szenvedő emberünk hasonszőrű cimborájával, a kamerát lefejelő nyírbátori kiskirállyal, Veres Jánossal hogyan próbálta rács mögé juttatni a Hír TV két nekik nem tetsző riporterét, akiknek a bűne az volt, hogy a Veres-família bizonyos strand-ügyeinek eredtek nyomába, egyszersmind tényfeltáró riport-sorozatot készítettek a Jani egykori, azóta börtönben ülő üzlettársának viselt dolgairól, aki épp a jogerős bírósági ítélet kihirdetését követően lett olyan súlyos beteg, hogy komolyan aggódni kellett életéért.

A Draskovics-éra legbotrányosabb fejezete pedig a többszörösen törvénysértő módon lebonyolított titkos földárverések ténye. Az IRM alá rendelt Igazságügyi Hivatal közleménye szerint ezeken csak az ún. új típusú kárpótlási jegyek tulajdonosai vehetnek részt, vagyis azok, akik 1941 és 1945 között faji, vallási diszkrimináció alapján teljesítettek munkaszolgálatot. Egyszóval: a zsidók. Miután itt látókörbe kerülnek az izraeli-magyar kettős állampolgárok, meglehetős pikantériája lesz Simon Peresz államelnök két évvel ezelőtti ominózus kijelentésének, miszerint izraeli cégek, illetve üzletemberek felvásárolják hazánkat. A Drazsé elvtárs minisztériuma alá rendelt hivatal itt tehát többszörösen is törvénysértő módon járt el. Egyfelől a kárpótlásról rendelkező 1992 és 2006. évi törvények hatálya alá sokkal tágabb társadalmi csoport esik, másfelől semmiféle minisztériumi s egyéb hivatali közlemény nem írhat felül törvényt, lévén az egy magasabb szintű jogszabály, nem is említve azt, hogy az egész titkos földárverési mizéria önmagában diszkriminatív és jogellenes.

Valóban fellélegezhetünk, hogy Draskovics, megfogadva egykori főnöke intelmeit – miként hírlik – most külföldre távozik? Aligha. Kétségtelen, hatalmas űr marad szeretett és már olyannyira megszokott – nemzeti ünnepeink előtt menetrend szerinti fenyegetőzésekbe kezdő – lénye után. Viszont szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy ezt az űrt mihamarabb méltó utód fogja betölteni, aki a Draskovics-örökséget kellő szakértelemmel ápolja és gyarapítja majd. 
 
Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Ajánló: Az antikrisztus és mi - Beavatás (x)