A "náci felvonulások" törvényi tiltása igen érdekes helyzetet eredményez. Először is kérdéses, kik számítanak nácinak? Ki dönti el? A Legfelsőbb Bíróság? Vagy a szélhámos Simon Wiesenthal? De felvethető a következő kérdés is: ha valaki szeretne egy tömegrendezvényen megemlékezni Rudolf Hessről, akkor ő biztosan náci?

Végtére is Rudolf Hesst az angolok (aljas és arcátlan módon) 1940. május 10-én letartóztatták, így ő innentől kezdve nem vehetett részt a "náci Németország háborújában", és így semmiféle "háborús bűncselekményt" sem követhetett el. (És persze nem lehetett része az állítólagos holokauszt kitervelésében sem.) De igaz, náci párttag volt. Lehet persze olyan jogi szabályozást hozni, amelynek értelmében az NSDAP egykori tagjaira nyilvánosan emlékezni tilos. Igen ám, de akkor mi a helyzet például a "zsidómentő" Oskar Schindlerrel? Ő is tagja volt a náci pártnak, tehát akkor őróla sem szabad mondjuk egy nagygyűlés keretében megemlékezni?

Aztán itt van a nácizmus és fasizmus különbözőségéből eredő probléma. Rendben van, tiltsunk minden náci jelvényt és mozgalmat, tiltsuk a náci vezetők tetteinek dicsőítését. De ugyanezek a tilalmak érvényesek-e az olasz fasizmus esetében is? De persze rendelkezhet úgy a törvény, hogy náci és fasiszta (meg persze nyilas) eszméket, személyeket, jelképeket kedvező színben feltüntetni nyilvánosan tilos. Eltekintve most attól, hogy számos esetben képtelenség eldönteni, ki a náci és fasiszta és ki nem, és egyáltalán mi számít "kedvező színben feltüntetésnek", a következő kérdés úgy szól: vajon a spanyol falangista mozgalom eszméi, vezetői és jelképei is tiltás alá esnek-e? Például mi lenne, ha néhány ember úgy döntene, szeretne megemlékezni az egykori spanyol diktátor, Franco tábornok születésének vagy halálának évfordulójáról? Engedélyeznének egy Francóra emlékező rendezvényt? Ha Rudolf Hess tiszteletére felvonulni tilos, vajon egy Francó-emlékmenetet meg lehetne-e tartani? Vajon eljutunk addig a képtelenségig, hogy bíróság dönti majd el, ki volt nagyobb "bűnös": Franco vagy Hess?

Persze a tiltást ki lehet terjeszteni a spanyol falangistákra is, de meddig lehet tágítani a kört ebben a fene nagy demokráciában? Mert mi a helyzet mondjuk Salazarral, a portugál diktátorral, aki rokonszenvezett Francóval? Rá vajon lehetne-e emlékezni? És mi van a jó öreg Pinochettel? Ő mennyire rossz fiú? Hiszen egészen biztos vagyok abban, hogy a kommunista propaganda következtében sok ember fejében a chilei diktátor neve összekapcsolódik a fasizmus eszméivel, és ezért lehetnek számosan, akik számára Pinochet neve "félelmet keltő". A sort a végtelenségig lehetne folytatni. A Rudolf Hess halálára emlékező menet betiltása képtelen jogi helyzetet eredményez, amit az ütődött és beszari Sólyom László, a "zseniális alkotmányjogász" persze nem vesz észre. Egészen egyértelmű, hogy a nyugati világ legnagyobb részében nincsen többé gyülekezési, vélemény- és sajtószabadság. Magyarországon sincs. Szép lassan, a szemünk láttára épült ki egy újabb diktatúra. Amely annál is inkább elviselhetetlen, mert miközben engedelmes alattvalókká akarnak átformálni bennünket, megállás nélkül hallgatnunk kell a demokráciáról szóló idétlen és üres fecsegést.

Perge Ottó